A gyengédség táplál, a gyengédség helyrehoz, a gyengédség gyökeret ad, a gyöngédség felemel: merjünk gyengédek lenni! Jeanne Larghero filozófus szerint az érdek nélküli gyengéd gesztusok mélyen átalakítóak, gyógyítóak.
A kisgyermekekkel merünk gyengédek lenni, mert tudjuk, hogy a kisbaba nem utasítja vissza simogatásunkat, nem nevet ki, nem fordul el attól a kéztől, amely megpihen rajta és megnyugtatja. Hezitálunk az előlünk kitérő tinédzserrel, aki a legjobb esetben is csak odatartja az arcát, miközben puszit dob az ürességbe. Amikor elhagyjuk a családi fészket, nyilván félénkek leszünk. A legrosszabb pedig az, amikor már a gyengéd gesztusokat eltüntetjük a házaséletből. Alig merjük kifejezni őket, és szenvedünk attól, hogy nem merjük. Avagy egész egyszerűen nem szoktuk kifejezni őket, mert nyimnyámnak sem akarunk tűnni.
Egy érdekmentes gesztus
És mégis… Egy gyengéd gesztus, a vállon nyugvó és egy pillanatra ottmaradó kéz, egy mosollyal kísért körbeölelő tekintet, a meleget adó ölelő karok: mindez egyenesen a testtől a lélekig megy. Mert a gyengédség gesztusa egy viszonzás nélküli, érdek nélkül adott gesztus. Az átkarolás nem tesz úgy, mintha szerelmi előjáték lenne, és csak a folytatást készítené elő, hanem lehorgonyozza azokat, akik szeretik egymást, a jelenben, abban a pillanatban, amelyik jót tesz, amelyet önmagáért akarunk, és amelyet élvezünk.
Egy gyengéd gesztus szelídsége önmagáért beszél: kifejezi mindazt az értéket, ami a mi szemünkben a másik jelent, hiszen annyi érzékenységet mutatunk. Ez a gyöngédség ugyanolyan mélyen elülteti a testben és a szívben a szeretet bizonyosságát, mint a szavak. Mert a gesztus gyöngéd és idő kell hozzá, hogy kezünk megpihenjen, egy hátat megmelegítsünk, egy homlokot felfrissítsünk. A gyengéd gesztus megtanítja azt, aki kapja, hogy szeretni annyi, mint adni.
A gyógyító gyengédség
Mivel egyes sebek lassabban gyógyulnak bennünk, a gyengédség palástja gyógyító balzsam lehet: a béke csókja gyakran megelőzi a megbocsátást, ami annak a jele is, hogy a gyengédség helyrehozza azt, ami megsavanyodva, összetöpörödve, rágódva bennünk maradt. És mivel a hegek nem tűnnek el egyik napról a másikra, a gyengédség gesztusa tovább gyógyít, megnyugtat és megerősít.
A gyengédség erőteljes, mert fizikai és érzéki, a testet a jelen pillanatba helyezi. Erőteljes, mert érdek nélküliségével az adakozás érzéséig emeli a lelket. Erőteljes, mert mély és tartós köteléket sző: aki befogadja, megérti a saját értékét és érzi, hogy fontos a másik számára. Közvetlenebbül táplálja az önbecsülést, mint a szavak, amelyekkel néha nehéz a győzködés. Terítsük ki ezt a palástot mindazokra, akiket elcsüggedtnek érzünk: a tinédzserekre, akik nehezen találják a helyüket, az idős nagyszülőkre, akik haszontalannak érzik magukat, és akiknek már a végét jósolják, és mindazokra, akiket folyamatosan támad a virtuális közösségi hálózat. Merjük kimondani a szót, használni kezünket vagy tekintetünket, amely jót tesz.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
