A bíboros elmagyarázza, hogyan történt a Fiducia Supplicans afrikai elutasítása
Fridolin Ambongo Besengu OFMCap (Ordo Fratrum Minorum Capuccinorum) bíboros, az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának (SECAM) elnöke a minap lépésről lépésre elmesélte, hogyan történt a homoszexuális párok megáldásának elutasítása, hogyan kezelték ezt a kérdést az afrikai kontinensen és a Vatikánban.
A Le Salon Beige elnevezésű francia világi katolikus blogon közzétett interjúban a bíboros elmondta, mi történt Afrikában, miután a Víctor Manuel Fernández argentin bíboros által vezetett Hittani Dikasztérium kiadta a Fiducia Supplicans kezdetű nyilatkozatot, amely megengedi az azonos nemű párok és a szabálytalan helyzetben lévő párok megáldását.
Reakciók Afrikában
“Amikor december 18-án megkaptuk a Fiducia Supplicans kezdetű dokumentumot a Hittani Dikasztérium prefektusának és Őszentsége Ferenc pápának az aláírásával, ez hataémas megdöbbenést, sokkhullámot váltott ki Afrikában. Nem értettük, mi történik az Egyház szintjén. Ráadásul más egyházak is felhívtak minket, mondván: “Számítunk a Katolikus Egyházra, hogy szembeszegül ezzel az ideológiával. Most önök az elsők, akik engedélyezik a homoszexuális párok megáldását.”
“Mind, mindannyian szenvedtek emiatt. Nagyon sokat. Mindenki szenvedett miatta” – kesergett a bíboros.
“Megindultak az első reagálások. Én teljes felelősségem tudatában írtam Afrika és Madagaszkár összes püspöki konferenciájának” – folytatta Ambongo, aki egyben a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kinshasa érseke is.
“A püspöki konferenciák válaszoltak. Kinyomtattam az összes püspöki konferenciától kapott minden reakciót, és egy dokumentumban készítettem belőlük egy összegzést” – mondta.
Ambongo elmondta, hogy ezt követően írt egy hétoldalas levelet Ferenc pápának, nemcsak mint a SECAM elnöke, hanem “a pápa tanácsadójának minőségében is, aki tagja annak a kilenc bíborosból álló tanácsnak, amely a pápát segíti az Egyház megreformálásának ügyében”.
Ezután Ambongo Rómába utazott, hogy találkozzon a pápával. Elmondta a Szentatya egyik magántitkárának, hogy miért jött, és átadta neki a teljes összegyűjtött dokumentációt: a püspöki konferenciák reakcióit, az összegezést és a saját személyes levelét.
A Szentatya még ugyanaznap fogadta őt. “Nagyon szomorú volt – mondta Ambongo. – Azt kell mondanom, hogy ő szenvedett a legjobban a világ minden tájáról érkező reakcióktól. Szenved miattuk, mert ő is ember. Nem teszik őt boldoggá.”
“Végül megállapodtam vele, mert azt mondtam neki, hogy ebben a kérdésben a megoldás már nem az, hogy dokumentumokat küldözget nekünk az áldás teológiai vagy filozófiai meghatározásaival. Az embereket ez nem érdekli. Ami most érdekes, az egy olyanfajta kommunikáció, amely megnyugtatja az afrikaiakat, amely megnyugtatja a hívek lelkét. És őt, mint lelkipásztort, megérintette ez a helyzet” – folytatta az afrikai bíboros.
Együttműködés Fernándezzel
A Szentatya összekötötte Ambongót Fernándezzel, aki beleegyezett, hogy másnap együtt dolgozzon vele a Dikasztériumban, amely “a katolikus hit szempontjából a legfontosabb dikasztérium”.
“A prefektus meg én, meg egy titkár, aki írt, elkészítettünk egy dokumentumot a számítógép előtt – mondta Ambongo. – És az elkészítés alatt pillanatonként felhívtuk Ferenc pápát, hogy kérdéseket tegyünk fel neki, hogy egyetért-e az adott megfogalmazással, stb., úgyhogy a dokumentum vele párbeszédben és egyetértésben készült el.”
A munka végén – mondta Ambongo – “a SECAM elnökeként az egész afrikai Katolikus Egyház nevében aláírtam a dokumentumot. És a dikasztérium prefektusa is aláírta, nem azt a dokumentumot, amelyik nyilvánosságra került, hanem azt, amelyet az archívumban őrzünk. A dokumentum címe: “Nemet mondunk a homoszexuális párok megáldására a katolikus egyházakban”.
A bíboros tisztázta, hogy noha a szöveget látszólag Accrában (Ghana), a SECAM székhelyén írták alá, a valóságban – mint mondta – “Rómában írtam alá”.
“Ezzel a mai afrikai álláspontunkat akarjuk kifejezni, éspedig Ferenc pápával és a Hittani Dikasztérium prefektusával egyességben, a szinodalitás szellemében: Afrikában nincs helye a homoszexuális párok megáldásának. Egyáltalán nincs” – hangsúlyozta.
Január 11-én a SECAM egy ötoldalas nyilatkozatot tett közzé, amelyen ez olvasható:
“Az egész afrikai kontinens püspöki konferenciái, amelyek kifejezetten megerősítették közösségüket Ferenc pápával, úgy vélik, hogy a Fiducia Supplicans nyilatkozatban javasolt nem liturgikus áldások nem hajthatók végre Afrikában anélkül, hogy ne okoznának botrányokat”.
Egyéni áldások
Ambongo azt is hangsúlyozta, hogy noha Afrika ellenzi az azonos nemű párok megáldását, szükséges “tisztelni a homoszexuális embereket, mert ők is emberek. Nem szabad lenézni, nem szabad megvetéssel kezelni őket. Ők Isten teremtményei. És ha egy homoszexuális egyén áldást kér, megáldjuk őt, mint Isten teremtményét. Megáldhatjuk őt, mint személyt.”
A bíboros megjegyezte, hogy a bűnözőket is meg lehet áldani, majd rámutatott, hogy ezeket az egyes személyeknek adott áldásokat “abban a reményben adják, hogy az áldás kegyelme segíthet nekik a megtérésben. És ha egy homoszexuális embert áldunk meg, akkor ezzel azt is mondjuk, hogy “a szexuális irányultságod nincs összhangban Isten akaratával, és mi azt reméljük, hogy az áldás segíthet megváltoznod, hiszen a homoszexualitást a Biblia és az Egyház tanítóhivatala elítéli”.
“Nem támogathatjuk a szexuális devianciát. Mások csinálhatják, de nálunk nem” – mondta.
Házasság és család: Afrika kontra Nyugat
Ambongo azt is felpanaszolta, hogy ma “Nyugaton – mivel nem szeretik a gyerekeket – meg akarják támadni a családot, az emberiség alapsejtjét. Ha elpusztítod a családot, azzal elpusztítod a társadalmat.”
Fájlalta, hogy mostanra Nyugaton elveszett a házasság jelentése, és hanyatlik a kultúra, ami a gazdaságra is hatással van. “Apránként el fognak tűnni. El fognak tűnni. Jó kimúlást kívánunk nekik” – folytatta.
A bíboros elítélte a nemzetközi szervezetek – köztük az ENSZ, az UNICEF és az Egészségügyi Világszervezet – tevékenységét is, amelyek a tőlük kapott anyagi támogatás feltételéül szabják a gender ideológia előmozdítását, amely nem ismeri el a férfiak és nők közötti természetes szexuális különbséget.
“A mi afrikai kultúránk azonban nem ilyen. Igen, sok tökéletlenségünk és hiányosságunk van, de a homoszexualitás miatt nem lehet szemrehányást tenni nekünk. Előfordulnak elszigetelt esetek, mint például Ugandában, de a társadalom nem így működik. Ez a gyakorlat minálunk nem létezik.”
A történetet először a CNA spanyol nyelvű hírpartnere, az ACI Prensa közölte. A CNA fordította angolra és átdolgozta.
Fordította: Solymosi JuditForrás: Catholic News Agency
Visszaigazolva látom gyanúmat, hogy az afrikai püspökök nem tisztán teológiai vonalon léptek. Zavarta őket, az azonos neműek megáldása akár homofóbiából, akár mert az az afrikai állam, amely ítélet alatt tartja ezt erre kényszerítette őket, de egy szóval sem tiltakoztak a rendezetlen kapcsolatban élő férfi-női kapcsolatok megáldása ellen. Nincs kifogásuk az ellen, hogy olyan férfi-női kapcsolatokat áldjanak meg, akik a házasságon kívül élik meg szexualitásukat. Müller bíboros tisztán fogalmaz: nemcsak bűnös embereket áldanak meg, hanem a pár megáldásával magát a bűnös kapcsolatot is megáldják – s ez igaz mindkét esetre. A vatikáni dokumentum is mindkét esetre vonatkozik, nemcsak az egyikre. A hit védelme mindkét eset elleni tiltakozást megkéri, nemcsak az egyik ellen. Az afrikai püspökök viszont csak az egyik ellen lépnek fel. Bocsánatot kérek, ha valakit megsértek, de az afrikai tiltakozás mögött én nem a hit védelmét látom, hanem egy kétszínű fellépést, melyet teológiai köntösbe csomagoltak
INRI,
a házasság azért olyan fontos egy férfi és egy nö között, mert leképezi az Isten és ember viszonyát. Jézus az örök völegény mi emberek pedig a menyasszony. A völegény kezdeményez, ö szeret elöször…méghozzá feltétel nélkül. A házaséletnek azért házasélet a neve, mert elképezi az (oltár, Isten és a közösség elötti) házasok legintimebb legszentebb testi egyesülését is. Ami ezeken kívül szexuális cselekedet az bünös katergoria- ha tetszeik ha nem…
Egy két érdekesség még a témában:
Mióta van egynejüség? = Szentségi házasság?
Ki kezdeményezte annak szabályozását a 10 parancsolat szerint?
Megdöbbentö dolgokat hallottam erröl Erdödy Imre atyától a Sajóvámosi plebánostól.
1_Elöször is, az emberiség (homo sapiens) kb. százezer év óta nevezhetö embernek és kb. hatmillió éve vált ketté az ember-majom közös östöl az ember irányába. Ez a lény mindíg többnejüségben élt. Egy egy hím 4-8 nálánaal fele méretü nöstényre vigyázott, hogy csak az erös és ügyes hímek génjei maradjanak fenn. A többi hímet háremétöl eröszakkal távol tartotta. A jégkorszakot enélkül túl sem éltük volna…A legutóbbi nagy jégkorszak (ok) krisztus elött százezertöl kirsztus elött tizenkétezer évig tatrott.
2_Nagyon késön krisztus elöttig kb. 930-ig (kb. ezer évvel krisztus elött) az ember pl. Salamon király is többnejüsegben élt ezer felesége volt a háremében háromezer évvel ezelött. De a többférjüség tiltott volt.
3_A feleséget (eket) válólevéllel le lehetett bocsájtani, de abban az asszonyt dícsérni kellet, hogy vigye már el valaki, mert nem maradhatott a nö “védelem nélkül”.
4_Ekkor jött a Názáreti ács, Jézus Krisztus, ès az emberiség megtudhatta töle az Isten eredeti szándékát az egy férfi és egy nö szentségi házasságáról kb. kétezer évvel ezelött.
Lásd Máté evangeliuma 12. fejezet 3. sorától: Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 8„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” 10A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
5_A házasok maguk szolgáltatják ki a házasság szentségét egymásnak. Tehát a pap és a közöség jelenléte a tanúság ennek nyilvánosan vállalt kölcsönös szabad akarat kinyilvánításnak, amit a pap “a házasok kezeinek stólával való összekötésével tesz egyházilag érvényessé”…
6_az áldásokról is van egy érdkes sztorija Erdödy atyának:
Lengyelországban történt. Több mint ezer kispappal és pappal szándékozott a magashegyi tisztás-ligetben misézni a lengyel érsek. A többtucat busszal erkezök mellé a gyalogos zarándok szeminaristák is felérkeztek a hegyi misézöhelyre (afféle lengyel csiksomlyó). Ahogy a mise elkezdödött hidegzuhyanyként elindult az esö.
Az érsek aki fedett oltár alatt tucatnyi pappal misézett, kérte a jelenlevöket, hogy imádkozzanak vele, mert áldásban részesíti öket, hogy ne ázzanak és álljon el az esö. Negyed óra után viharossá fokozódott az esözés. Az érsek kért még egy perc együtt imát amíg az áldást elmondta rájuk. Annak a végére a hívek hanyatt homlok menekültek a buszaikba és le a hegyröl. A kispapoknak nemvoltak buszaik. Rendeletek fel nekik buszokat, de az ítélet idöben azok már nem tudtak felhajtani a hegyre a sok vizmosás miatt.
Kétnapos hegyi vihar lett belöle. A kispapok közül 40 fö csak azután keveredett le a hegyröl. Tüdögyulölad´saal 12 kellett kórházba szállítani a többi csak jól megfázott.
Azóta Erdödy atya többé n em imádkozott az esö elállásáért “ameddig a pap vagy érsek megáldja öket”…