A Biblia nem kerülgeti az emberi sötétséget – Kérdezz–felelek a Biblia egy év alatt podcastben
A Biblia egy év alatt podcast kérdezz-felelek adásában Fábry Kornél püspök Martos Levente Balázs püspök atyával beszélgetett a honfoglalás és a bírák korának legnehezebb szakaszairól. A hallgatói kérdések ezúttal főként az erőszakos, megbotránkoztató vagy nehezen értelmezhető ószövetségi történetek köré szerveződtek: Jiftach fogadalma, a 137. zsoltár átokversei, Sámson ereje, valamint Sámuel könyvének néhány nyelvi és vallástörténeti részlete került elő.
Kérdések a Biblia egy év alatt podcastel kapcsolatosan
A válaszokat csak rövidített formában írtuk ki.
1. Isten nem akadályozhatta volna meg Jiftachot, hogy fogadalma miatt feláldozzon egy embert? Isten segítette őt, vagy esetleg gonosz lélek állt mögötte? Jiftach lánya előképe Jézus halálának?
Martos Levente Balázs szerint Jiftach története tragikus és sok szempontból homályos ószövetségi elbeszélés. A Biblia megőriz ilyen bűnökkel és emberi tévedésekkel terhelt történeteket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden tettüket helyesli. Jiftach fogadalma lehetett vallásos indíttatású, de aránytalan és helytelen tettbe torkollott. Jézus halálával csak nagyon távoli értelemben hozható kapcsolatba: Krisztus nem azért hal meg, mert az Atya „meg akarja ölni”, hanem mert Isten szeretete és szolidaritása a bűnös emberrel végig kitart, még az emberi gonoszság közepette is.
2. Hogyan lehet elfogadhatóan magyarázni a 137. zsoltár végét, amely a csecsemők sziklához csapásáról beszél?
A válasz hangsúlyozza, hogy ez a zsoltár különösen megrázó, mert megható imádságként indul a babiloni fogság fájdalmáról, majd az átokzsoltárok egyik legkeményebb mondatával zárul. Martos Levente Balázs szerint ezt nem lehet szó szerint keresztény imádságként érteni. Az egyházatyák allegorikusan magyarázták: például a „szikla” Krisztus, Babilon gyermekei pedig az emberben feltámadó rossz gondolatok, amelyeket Krisztushoz kell vinni, hogy megtörjenek. A mai zsolozsmában ezek a versek nem is szerepelnek. A püspök atya szerint ezek a szövegek a Szentírás hosszú lelki fejlődésének részét képezik, de az erőszak nem válik általuk igazolhatóvá.
3. Sámsonban démoni erők működtek, amikor pusztító erejével legyőzte a filiszteusokat?
Martos Levente Balázs nem lát démoni erőt Sámson történetében. Inkább úgy értelmezi, hogy Sámson ereje akkor nagy, amikor Istennel van, és akkor gyengül meg, amikor saját szenvedélyeinek és Izrael ellenségeinek kiszolgáltatja magát. A történetben lehetnek népmesei vagy legendás elemek, de a végső jelenetet a bibliai szerző inkább úgy mutatja be, mint Sámson visszatérését Istenhez és Dágon isten feletti győzelmét. Ugyanakkor ez is erőszakos történet, amelyet nem egyszerű mai erkölcsi kategóriákkal olvasni.
4. Miért szerepel egyes fordításokban Anna, máshol Hanna neve Sámuel első könyvében?
A különbség fordítási hagyományokból ered. A „Hanna” közelebb áll a héber kiejtéshez, míg az „Anna” inkább a görög-latin közvetítésen keresztül kialakult forma. A püspök atya rámutatott, hogy sok bibliai név hasonló módon változott a fordítások során: a magyarban megszokott nevek gyakran nem közvetlenül a héber alakot követik, hanem a görög és latin hagyományon keresztül honosodtak meg.
5. Mennyi idős lehetett a kis Sámuel, amikor édesanyja Élinél hagyta?
A szöveg pontos életkort nem ad meg. Annyit lehet tudni, hogy Sámuel szoptatásának ideje már lejárt, de még nagyon kicsi gyermek volt. Hanna fogadalmat tett, és amint lehetett, beváltotta: fiát az Úr szolgálatára adta, így Sámuel kisgyermekkorától fogva a szentély közelében nőtt fel.
6. Mi az az Astarot vagy Astarté Sámuel első könyvében?
Astarté, Astarot vagy Aséra a kánaánita vallási világ női istenségeihez kapcsolódó név. A kánaánita panteonban Baál volt az egyik fő istenség, mellette jelentek meg ezek a női istenalakok. A bibliai szövegben tehát pogány istenségről van szó, amely Izrael hitével szemben álló vallási környezetet idézi fel.
