146. nap: Az egyetemes Egyház
Korszak: Királyok kora
Ima
Mennyei Atyánk, az egész teremtett világ dicséri neved, minden teremtményed áld téged. Atyánk, körülnézünk a világban, amit te alkottál, ami minden veszélyével és nehézségeivel, ugyanakkor minden szépségével, már csak a puszta létével is dicsér téged. Dicsőség legyen neked érte! Minden, amit teremtettél, rád mutat, a Teremtőre. Ezért hálát adunk neked a zsoltárossal, Dáviddal együtt, aki a 65. zsoltárt írta. Köszönjük a föld terményeinek bőségét. Ez a föld nemcsak csodálatos, de táplál is minket. Hála neked ezért, Urunk. Bölcsességet kérünk tőled, ahogy Salamonnak is adtál, hogy megértsük, hogyan is kell élnünk ezen a földön. Hogy ne csak hálát adjunk a teremtésért, hanem helyesen is használjuk, oly módon, hogy az dicsőségedre szolgáljon. Képesek legyünk megbecsülni ajándékodat úgy, hogy segítjük embertársainkat – nemcsak a ma élőket, hanem a jövő nemzedéket is. Urunk, Istenünk, az egész világot nekünk teremtetted: őseinknek és utódainknak is. Adj bölcsességet, hogy helyesen éljünk ebben a világban, és épségben át tudjuk adni a következő generációnak. Mindenért hálát adunk neked, Urunk, Jézus Krisztus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Salamon tényleg értelmes ember. Ahogy az Írás beszél róla, nyilvánvalóan a valaha élt legbölcsebb emberek egyike. Érdemes foglalkoznunk a Királyok első könyve 4. fejezetében történtekkel. Salamon sok embert gyűjt maga köré, mert bár ő az uralkodó, sok vezetői feladatot delegál, ami jó döntés. A köztünk élő jó vezetők is ezt teszik: másokat is megbíznak felelős vezetői feladatokkal. Hiszen ezt tette Jézus is. Ő maga ment és tanított, gyógyított és hatalmas jeleket és csodákat tett, de ugyanakkor maga köré is gyűjtött egy csoport férfit, a tanítványokat, a tizenkét apostolt, akiket azzal bízott meg, hogy az Ő nevében ugyanazokat tegyék, amiket Ő tett.
Salamon is tizenkét férfit gyűjt maga köré, akik Izrael tizenkét régiójának lesznek a vezetői. Nagyon meglepődtem, amikor ebbe belegondoltam. Salamon az ország tizenkét részéről kap ellátmányt – minden hónapban máshonnan. Ez helyes intézkedés, mert így egyik terület sem adózik többet, mint a másik. Azt hinnénk, hogy a területek Izrael törzsi eloszlásával vannak fedésben. De nem így történik, mert Salamon nem törzsi, hanem földrajzi alapon jelöli ki az ellátmány forrásait. Ezzel átlépi a törzsi határokat, amelyek ekkor – az egységes királyság ellenére – még létezhettek Izraelben. Mindenki tudta, hogy igen, mi vagyunk Isten népe, ugyanakkor Benjamin vagy Manassze, vagy más törzs tagjai vagyunk. De a tőlünk jövő javak, amelyekkel a király és házanépe él, nem egyes törzsektől származnak, hanem a különböző országrészekből.
Ez olyan összehasonlításban lehet fontos számunkra, hogy mi is az egyetemes Egyház, az egész katolikus Egyház részei vagyunk – ugyanakkor gyakran csak az egyházközség szintjén gondolkodunk. Túlságosan területileg kötődünk, amikor azt mondjuk, „én a Szent Márton-templomba járok, be sem teszem a lábam a Szent Lukácsba”. De ennek ellentétét is tapasztaltam, amikor a szomszédos településről mentek át néhányan egy másik faluba misére, és ott a helyiek súgtak össze, hogy „micsoda dolog átmenni más templomába?”. Mintha az ember csakis a plébániájához tartozna… Persze, oda is, de az egyetemes Egyházhoz is. Akár a Szent Márkba, akár a Szent József-templomba járok, ugyanabba a szentmisébe, liturgiába kapcsolódom be.
Salamon ugyanebbe az irányba mutat ezzel a rendelkezésével. Alig észrevehetően egyesíti a népet. Nem hirdeti ki számukra, hogy innentől Izrael egészéhez tartoztok, Izrael királyságához, inkább lehetővé teszi nekik, hogy kapcsolódjanak a nagy egészhez. Ez igazán figyelemreméltó szervezés.
Ha már szóba kerültek a szükségletek, a következő fejezet elején kiderül, milyen sokféle és nagy mennyiségű ellátmány volt egy-egy napra Salamon házának rendelve. Lenyűgöző mennyiségről van szó. Mit is mond a szöveg? „Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat” (1Kir 5,2-3). Gondolom, már titeket is izgatnak ezek a fura mértékegységek, amelyek eddig előfordultak. Itt van például ez a kor. Mennyi egy kor? Hát elárulom, hogy egy kor 10 bátnak felel meg. Tudom, ezzel nem sokat segítettem. Amúgy ez a bát már szerepelt tegnap a 2Krón 4,5-ben a medence űrmértékének leírásakor. Szóval a bát a folyékony dolgok mértékegysége volt. Ugyanennek a szárazanyagra, például búzára vonatkozó párja volt az efa. És hogy tovább bonyolítsam, a homer és a kor ugyanazt jelenti, csak más fordításban. Ezekiel prófétánál olvashatjuk a 45. fejezet 11-es versében, hogy „az efa és a bát legyen egyenlő oly módon, hogy a bát a homer (azaz kor) tizedrésze legyen, és az efa is a homer (azaz a kor) tizedrésze. Tehát egy kor 10 bátnak felel meg. Na, de még mindig nem tudjuk, hogy mennyi volt egy kor. Egy bát 20-22 liter volt, úgyhogy, ha a kor ennek tízszerese, akkor 200-220 liter lehetett, átlagolva legyen körülbelül 210. Ennek fényében láthatjuk, hogy Salamon 30 koros ellátmánya 6300 liter lisztlángot (finomlisztet) jelent naponta, és ehhez jött a többi élelem. Ez azért ipari mennyiség… Ebből látszik, hogy Salamon sok embert tartott jól Jeruzsálemben, sokan éltek ott, akik Salamon háztartásához tartoztak, akikre gondja volt.
Most nézzük a Krónikák második könyvének 6. fejezetét, ahol egy kiemelkedően szép imádságot olvasunk Salamon királytól. Ettől a ponttól nagy változás áll be az istentisztelet tekintetében. Eddig több helyen imádták az Urat, például Silóban. De máshol is, ahol fontos esemény történt, áldozatot mutattak be. Ahol Isten kinyilatkoztatta magát, oda oltárt építettek és áldozatot mutattak be. Eddig ezt a mintát követték. Salamon megállapítja, hogy eddig nem egyetlen hely szolgált Isten imádására és sokáig nem volt egyetlen, közös királya sem Izraelnek. De most mindez megváltozott. Mivel elkészült a templom, innentől ez lesz az istentisztelet helyszíne. Salamon – Isten rendelkezése szerint – Jeruzsálemet jelöli ki az imádás helyszínéül, és azon belül a templomot. Ettől fogva minden istentisztelet és áldozatbemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom lesz. Ez nagy fordulat. Igaz, a múltban is utaztak az emberek Jeruzsálembe istentiszteletre és imádkozás céljából, de mostantól egyetlen, kizárólagos hellyé válik a templom.
Hogyan hangsúlyozza ezt Salamon? Arra figyeljünk, hogy a Krónikák 2. könyve egy visszatekintés Salamon korára, a száműzetés utáni időből. Salamon azt mondja: „ha te magad bűnös vagy és bocsánatra van szükséged, menj el a templomba. Ha Izrael egész népe fordult el Istentől és mindnyájan vétkeztek, akkor mindannyian menjenek a templomba. Akik egy csata előtt állnak, azok is menjenek el a templomba”. Azt is hozzá teszi, hogy ha fogságba estek és száműzetésben vannak, akár közel vagy távol, fordítsák kezüket és arcukat a jeruzsálemi templom felé, úgy imádkozzanak, és Isten meghallgatja őket.
Tehát a krónikás emlékezteti a népet, hogy már Salamon kihirdette, hogy Jeruzsálem a központ és a templom az istentisztelet helye. Nagyon fontos ezt megjegyeznünk, mert a későbbiekben sok király jön, és a királyság hamarosan kettészakad. De a templom az egység jele lesz az egész nép számára, akárhová szóródnak is szét. A száműzetés idején nemcsak Jeruzsálem, nemcsak az ígéret földje, hanem az imádás helyszíne, a templom lesz az, ami megadja a nép identitását századokon keresztül – még lerombolt állapotában is.
Hálát adunk Istennek, és én hálát adok Istennek értetek. Köszönöm ezt a közösséget, amely továbbra is imádkozva olvassa a Bibliát. Tudom, nagyon sokan mondtátok nekem, hogy nemcsak hallgatjátok, hanem ott ültök az asztalotoknál, vagy valahol, ahol valóban hallhatjátok a szavakat a fületekkel, és láthatjátok a szavakat a szemetekkel. Láttam már több szorgosan teleírt jegyzetfüzetet, és nagyon jól teszitek, ha leírtok néhány kulcsgondolatot. Ezeket később is visszaolvashatjátok, aláhúzhatjátok őket, hiszen ez a nyoma annak, ahogyan Isten személyesen szól hozzátok nap mint nap.
És ez egyszerűen óriási ajándék. Azt is tudjuk, hogy ennek a közösségnek a részei vagyunk, és szükségünk van egymásra. Ezért imádkozunk egymásért.
Kérlek, imádkozzatok értem! Én imádkozom értetek.
