A katolicizmus összeomlása Franciaországban. Egy megdöbbentő jelentés.

 „Emberi számítás szerint a katolikusok az eltűnés szélén állnak” – figyelmeztet az ECLJ jelentése a pápa látogatása előtt.

Hamarosan katolikusok nélküli marad Franciaország? „Ma már, emberi szemmel nézve eltűnőben vannak, éppúgy, mint az általuk létrehozott Franciaország is. Az Egyház Franciaországban jelentéktelenné válik.” Egy héttel a Szentatya nagy várakozással kísért szeptemberi apostoli látogatását megelőzően erre a könyörtelen következ­tetésre jutott a keresztény elkötelezettségű, konzervatív emberi jogi szervezet, az Európai Jogi és Igaz­ság­ü­gyi Központ (ECLJ) egy megalkuvást nem ismerő jelentésében. Ebben a szakaszban ez a 76 oldalas do­ku­men­tum, amelynek címe, „ A franciaországi egyház szenvedései és reményei”, máregyáltalán nem a hanyat­lásról, ha­nem na­gyon is az összeomlásról beszél, idézve Guillaume Cuchet vallástörténészt. A fordulópont az 1960-as években volt. Ek­kor még a franciák 35%-a vett részt a vasárnapi szentmiséken. Ma ez nem több mint 5%. Ha a napi hírek baga­tellizálják és szenzációhajhász módon tüntetik is fel a meg­gyalá­zá­sokat, döbbenettel értesülünk arról, hogy két­he­tente eltűnik egy templom (lerombolás, eladás, lebontás). Két­he­tente egy templom… A tájban magasodó fehér templomtornyok jelképezte örökségünk egyre fogyatkozik.

„Valójában – magyarázza Grégor Puppinck, az ECLJ igazgatója – , Franciaország már csak a keresz­tény civili­záció külső formáját őrzi” – örökségünk, kalendáriumunk, kifejezéseink még itt vannak, hogy emlékez­tessenek ben­nün­ket, de vajon bízhatunk-e a látszatban, amikor a valóságban „az ország fokozatosan elvesztette belső szellemiségét”? A lapunk hasábjain nyilvánosságra hozott valamennyi támadás, a szobordöntés, falvak átke­resz­te­lése, istenkáromló látványosságok (nehéz elfelejteni az olimpiai játékok szégyenteljes megnyi­tó­ját), a „ka­rá­csony” szó eltörlése, a jászolállítás megtiltása az önkormányzatoknál sokakban, hívőkben és nem hívőkben egyaránt, sőt gyakran még a nem katolikusokban is, felháborodást vált ki, a gyökereink védelmének nevé­ben. Ez legalább valami. De végső soron mivé válnak a gyökerek, ha már nincsenek öntözve, sem ápolva? Valóban szeretnénk látni, hogy a szentek, hittérítők, a harangtornyok Franciaországa a szemünk láttára tűnik el?

Két szorosan összefonódó sors

Az olvasók nem lesznek meglepve, ha többek között azt olvassák a jelentésben, hogy „a történel­mileg többségi katolikus vallás elsődleges célpontja lett a semlegesség nevében folytatott eltörlési ideológiának, miközben az iszlám de facto virágzik a társadalmi nyilvánosságban. „Kell-eemlékeztetni, ahogy a jelentés is megteszi, a keresztényellenes cselekedetek foly­a­matos növekedésére? Az ECLJ ezen cselekmények elkövetőit három kate­gó­riába sorolja: „radikális muszlimok, akik gyakran vesznek részt fizikai erőszakban és akiket az iszlamista propaganda kifejezetten felszólít a keresztények támadására Európában, avilágiasságot védelmező militáns szerve­zetek, amelyek a jogi utat használják közterületek keresztény szimbó­lumainak eltávolítására, és végül a keresz­ténységgel ellenséges szélsőbaloldali aktivisták”.

Bármennyire is nem tetszik ezeknek a harcos szekularistáknak (akik azt kifogásolták, hogy Metz városi tanácsa 500 ezer eurót szavazott meg a pápa Metz-i látogatásának finanszírozására – szerk megj.), XIV. Leó pápa érke­zése előtt néhány órával ez a jelentés jól meg­mutatja, hogy Franciaor­szág és az Egyház sorsa milyen szorosan összefonódott. Mivel a hit összeomlása együtt jár a társadalom antropológiai átalakulásával, és mivel a társadalom idejétmúlttá kiáltotta ki és száműzi viszonyítási pontjait, értékeit, az Egyház legidősebb leánya ugyanúgy szenved, mint gyermekei. Szomorú francia rekord, hogy Európában itt a legmagasabb a depressziósok számaránya.  Franciaország, figyelmeztet Grégor Puppinck „elveszíti emlékezetét, már nem adja tovább az életet és a kultúrát, és elmerül a reménytelenségben. Nem hisz többé a sorsában.”

Gyakorlatilag ez az apostoli látogatás, amely majdnem napra pontosan harminc évvel II. János Pál látogatása után történik, történelmi jelentőségűnek ígérkezik. Négy nap felhőtlen ünnep a katolikusoknak, akik meg fogják mu­tat­ni Franciaországnak, de az egész világnak is, hogy ez az olyan gyakran üldözött kisebbség felemelkedik, és még mindig felpezsgő életerővel bír (több, mint 21 000 katekument kereszteltek meg 2026 húsvétján, ami húszéves rekord). És a Szentatya számára döntő fontosságú lesz a küldetés: visszaadni az életveszélyes állapotban lévő, anyagilag és lelkileg elszegényedett Franciaor­szágnak a reményt, amelyből oly kegyetlenül hiányt szen­ved.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: BVoltaire