BIY HU cover 266. nap scaled

266. nap: Az Atya Fia

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Messiási ellenőrzőpont Máté evangéliuma szerint

Jézus Pilátus előtt.

Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak, és elhatározták, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás kétségbeesése.

Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!” Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment, és felakasztotta magát. A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:

Fogtam a harminc ezüstöt,
annak árát, akit ennyire becsültek,
akit Izrael fiai becsültek ennyire,

s a fazekas telkéért adták,
ahogy az Úr parancsolta nekem.

Pilátus ítélete.

Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött.
Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.”
A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása.

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus keresztre feszítése.

Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.”
Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

Jézus halála.

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor.

Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Jézus temetése.

Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai, és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” „Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.

Jézus feltámadása.

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.”

Jézus megjelenik az asszonyoknak.

Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”

Az őrség kioktatása.

Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.

Az apostolok küldetése.

A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul,
az okost csak intik, máris okosabb lesz.

Szégyen és gyalázat, ha a fiú
veri az apját és elkergeti az anyját.

Elég legyen már, fiam,
hogy hallgatod az intést,
és eltévelyedsz a bölcsesség szavától!

A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt,
és a gonosz szája a gazságot falja.

Készenlétben a bot a gúnyolódóknak,
és az esztelenek hátára a verés.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk téged ezen a napon. Ma nemcsak Fiad nagy szenvedéséről hallunk, arról az áldozatról, amelyet egyszer s mindenkorra felajánlott értünk, hanem a feltámadás hatalmáról is. Felismerjük, hogy az a Lélek, aki feltámasztotta Krisztust a halálból, bennünk is ott van a keresztségünk által. Urunk, Istenünk, ugyanannak a Léleknek erejét adtad nekünk, aki kiemelte Krisztust a sírból. Dicsőség neked nemcsak egyetlen, szeretett Fiad, az egyszülött Istenfiú szenvedéséért, haláláért és feltámadásáért, amit dicsőségedre adtál nekünk, Atyánk, hanem azért is, mert ugyanazt a Lelket, a feltámadás Lelkét ránk is kiárasztottad. Segíts, hogy mindennap megtegyük, amit Jézus parancsolt tanítványainak: menjünk, és tegyünk tanítvánnyá minden nemzetet, bárhol is vagyunk! Segíts, hogy az emberek megismerjék nagy szeretetedet, hatalmadat, jóságodat és azt a csodálatos tervet, amit életükre vonatkozóan készítettél! Urunk, Istenünk, Jézus nevében köszönjük Máté evangéliumát. Köszönjük magát Máté apostolt, és mindazt, amit az ő életében tettél, és amit a mi életünkben is teszel, s továbbra is tenni fogsz! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Van valami, amit érdemes tudni Mátéról. Lehet, hogy furcsán hangzik, vagy nem tudtál róla, de minden katolikus templomban van oltár és minden oltárban van egy úgynevezett oltárkő. Az oltárkőbe rejtve pedig egy ereklye található. Ez többnyire egy szentnek a csontdarabja, aki életével megdicsőítette az Urat. Ez a hagyomány az ősegyházból származik, amikor a keresztényeknek a föld alatt, katakombákban kellett szentmisét bemutatniuk. Gyakran a szentek sírköveit, kő szarkofágjait használták oltárként. Így kapcsolódunk hitbeli elődeinkhez. Emlékezünk rájuk, és kérjük közbenjárásukat, ugyanúgy, ahogy én is kérem, hogy imádkozzatok értem, és én is imádkozom értetek: közbenjárunk egymásért.

Ahogyan Jézus is mondta egy néhány nappal korábbi versben: „Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké” (Mt 22,32). Ezért mindazok, akik benne halnak meg, élnek. Így ők is imádkozhatnak értünk, ahogy mi is imádkozhatunk egymásért. Az oltárban lévő ereklye erre emlékeztet minket: a szentekre, akik előttünk jártak, és arra, hogy Isten hogyan munkálkodott ezeknek a távolról sem tökéletes embereknek az életében, hogy dicsőségére legyenek, és mi folyamatában láthassuk Isten művét a történelemben.

Amikor majd a Jelenések könyvéhez érünk, látni fogjuk az összes szentet, mindazokat, akik a mennyben vannak a Bárány trónja körül, amint imádságokat ajánlanak fel. Amikor a földön szentmisét ünneplünk, mi is ehhez a mennyei dicsőítéshez csatlakozunk: dicsőítjük az Atyát a Szentlélek erejében, Jézus Krisztus által. Ez a mennyei dicsőítés folyamatos és jelenleg is zajlik.

Mike Schmitz atya Duluthi Egyházmegyéjének székesegyházában az oltár alatt Máté apostol ereklyéje található. Egy csontdarabka abból az emberből, aki a Máté evangéliumot írta. A vámszedőből, akit Jézus hívott: „gyere, és kövess engem!” (Mt 19,21). És ő felkelt és követte az Urat. Élő, történelmi kapcsolat ez az ősegyházzal és ezzel a különleges apostollal, akinek evangéliumát az utóbbi napokban olvassuk.

De még ennél is nagyobb ajándék Jézus Krisztus áldozata. Magunk előtt látjuk Pilátust, amint kihallgatja Jézust, Jézus hallgatását és a tömeget, amely Barabást választja Jézus helyett. Talán már említettük, hogy a „Barabbás” név arámul annyit jelent: „az atya fia” (bar = fiú, abbas = atya). Tehát ott áll a bűnös „atya fia”, és ott az ártatlan, az „Atya igaz Fia”, és az emberek a bűnöst választják, a lázadó gyilkost, és halálra adják az Igazat.

Ezt a rossz választást látjuk folyamatosan megismétlődni az Ószövetségben is. Úgy értem, már hányszor beszéltünk Jákobról és Ézsauról. Itt van Ézsau, aki hajlandó elcserélni az elsőszülöttségi jogát egy tál főzelékre – tudjátok, arra a bizonyos vörös ételre. És itt vagyunk mi, akik hajlandóak vagyunk elcserélni a saját elsőszülöttségi jogunkat, vagyis azt az ajándékot, amelyet Isten adott nekünk, bármilyen bűnre, amit éppen meg akarunk tenni, vagy a saját akaratunkra Isten akarata helyett.

És itt van újra Izrael népe. A szívünk mindannyiunknak ugyanaz. Akármennyire különbözünk is egymástól – különböző korokban élünk, különböző helyeken, különböző kultúrákban –, a szívünk ugyanaz. És a szívünk újra meg újra kísértést érez arra, hogy az igaz helyett a hamisat válassza; hogy az ép helyett a megtörtet válassza; hogy Barabást válassza az igaz Isten Fia, az Atya valódi Fia helyett. Tudjátok, ez is nagyon érdekes.

Így, hogy már olvastuk a prófétákat, érdekes olvasnunk, mikor a nép azt mondja: „Vére rajtunk és fiainkon!” (Mt 27,25). Ezt a mondatot néha fel is használják, teljesen jogtalanul, a zsidók elnyomásának vagy bántalmazásának igazolására. De azt is látnunk kell, hogy Máté mintegy profetikusan lejegyezte, hogy ezt mondták. A prófétáknál, Jeremiásnál, Ezekielnél vagy Izajásnál is intő figyelmeztetésként jelenik meg hasonló mondat: ha nem tértek meg, az ártatlan vére rajtatok lesz. Ez egy folyamat része. A Bibliát mindig a megfelelő kontextusban kell értelmezni. Tehát nem úgy kell olvasnunk ezt a részt, hogy az új vallás hívei, a keresztények vádolják a zsidókat. Hanem úgy, mint egy prófécia beteljesedését. Az Apostolok Cselekedeteiben erről majd részletesebben is fogunk beszélni, hogy a kora keresztények nem egy új vallás alapítóinak tartották magukat, hanem azt mondták magukra, hogy „zsidók vagyunk és most éljük a szövetség beteljesedését”. Az a szövetség, melyet Isten az ősatyákkal és Dáviddal kötött, Jézusban teljesedett be. Egyik zsidókeresztény sem határolódott el a többi zsidótól, mondván, hogy azok ők, mi pedig mások vagyunk. Hanem a teljes zsidóságot „mi”-ként értelmezték – mi vagyunk a szövetség népe, mi vagyunk Izrael népe. Jézus azt mondta az utolsó vacsorán: „ez az én vérem, az új és örök szövetségé”. Ez a szövetség nem előzmény nélküli, hanem egy szövetség-sorozat záródarabja, amely immáron örök, Isten és ember között. Kezdetben Ádámmal és Évával köti meg ezt Isten, majd egy újat Noéval, aztán Ábrahámmal és időről időre megújítva népével. Most pedig Jézus megalapítja ezt az új és örök szövetséget az utolsó vacsorán az Ő vérében és megpecsételi, beteljesíti a kereszten.

Foglalkoznunk kell még Jézus a kereszten mondott szavaival. Így kiált fel a kilencedik órában: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). Van valami mély értelmű ebben a mondatban. Jézust valójában soha nem hagyta el az Atya, soha nem fordította el arcát a Fiától. Sőt, az Atya éppen hogy egyesült a Fiúval az önfeláldozásban. Ennek ellenére, Jézus azt is magára vette emberségünkből, hogy átélte az elhagyatottság, a magány érzését, amit mindannyian ismerünk a bűn következményeként. Bár tudta, hogy az Atya nem hagyta el, mint ahogy mi is biztosak lehetünk benne, hogy Isten minket sem hagy el, de mégis van, hogy úgy érezzük. Jézus engedte, hogy az elhagyatottság érzése, amit mi átélünk, teljesen elborítsa Őt a kereszten. Ebben a kiáltásban a 22. zsoltárt idézi, amely a kétségbeesés imája, a teljes elhagyatottság kifejezése, de a végén a remény szavával zárul. Jézus tehát nemcsak a szenvedést, hanem a reményt is kimondja.

Végül: nemcsak Jézus áldozatának mélysége üdvözít minket, hanem szeretetének mélysége is, amiből az áldozata fakadt. Ez a szeretet vonzotta le Őt a mennyből, ezért testesült meg. Ez a szeretet vezette Őt keresztül élete eseményein és megtapasztalásain: a szegénységen, fájdalmon, barátságon, elhagyatottságon. Irántunk való szeretetből lépett a keresztútra és adta értünk életét és tartotta fenn a kereszten. A szeretet támasztotta fel a halálból is, vitte a mennybe, és ezzel a szeretettel küld minket is. Hatalmas a küldetés, amelyről Jézus így beszél: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,18-20).  

Ugyanezt mondja most nekünk is Jézus: tégy másokat az én tanítványommá!

Tegnap említettem, hogy nem mindig tudunk eljutni a föld végső határáig. Lehet, hogy azok lesznek a tanítványok, akiket rád bízott, akik ott vannak az otthonodban: a gyerekek, akiket fel kell öltöztetni, akiknek enni kell adni. Vagy az unokahúgaid és unokaöcséid, akiknek szükségük van a gondoskodásodra és a vigasztalásodra. Vagy egyszerűen azok az emberek körülötted, akik vigasztalásra szorulnak.

Talán éppen ezek azok a helyek, ahol neked és nekem tanítványokat kell képeznünk. Lehet, hogy nem távoli vidékeken – bár lehet, hogy ott is. Egy biztos: Jézus azt mondja: „Menjetek!” Képezzetek tanítványokat a családotokban! Képezzetek tanítványokat a barátaitok között! Képezzetek tanítványokat azok között, akik körülöttetek élnek! Azt is tudjuk, hogy ez mit jelent: megtanítani őket mindannak a megtartására, amit Jézus parancsolt nekünk. És nem vagytok, nem vagyunk egyedül, mert Jézus nekünk mondja: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Kedves bibliaolvasó testvéreim, a világ pedig még nem ért véget. Ezért biztosan tudjuk, hogy Ő velünk van. Ez a mai rész viszont most véget ér, és annyit tehetünk, hogy imádkozunk egymásért és a podcast többi hallgatójáért is.

Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.