BIY HU cover 254. nap

254. nap: A nemzetek ítélete

Fenyegető jövendölés a filiszteusok ellen.

Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát. Ezt mondja az Úr:

Nézzétek, árad a víz észak felől,
és folyammá dagad.
Elborítja az országot és azt,
ami benne van; mind,
a városait és azok lakóit.
Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki
az ország minden lakója;

a lovak patáinak dübörgő hangja miatt;
a harci szekerek robaja
és kerekeinek csattogása miatt.
Az apák megfeledkeznek gyermekeikről;
kezük erőtlenül lehanyatlik,

mert eljött a nap, amelyen mind
elpusztulnak a filiszteusok,
és Tírusz meg Szidón városát
megfosztják utolsó támaszától is.
Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat,
Kaftor szigetének maradékát.

Kopaszra nyírják Gázát;
elnémul Askalon.
Asdod, az enakiták maradéka,
meddig akarod még megvagdosni magad?

Ó, te kardja az Úrnak!
Még meddig nem akarsz megnyugodni?
Térj vissza hüvelyedbe,
pihenj meg, s maradj csendben!

De hogyan nyugodhatna meg,
amikor az Úr adott parancsot neki?
Askalon és a tengerpart ellen
az Úr rendelte ezt.

Fenyegető jövendölés Moáb ellen.

Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene:
Jaj Nebónak, mert elpusztult;
bevette az ellenség Kirjataimot.
Megszégyenült az erős vár,
rémület vett rajta erőt;

nem dicsekedhet vele többé Moáb.
Hesbonban gondolták ki romlását:
„Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!”
És te, Madmen, te is elpusztulsz,
a kard már a nyomodban van.

Kiabálás hallatszik Abarim felől:
„Pusztulás, végromlás!”

„Moábot összezúzták!”
Egészen Coárig hangzik e kiáltozás.

Jaj, Luhit hágói!
Sírva mennek fel rajtuk.
És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik.

„Rajta! Mentsétek meg életetek!
Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!”

Bizony, mivel erődeidben bíztál,
téged is elfoglalnak.
Kamos maga is fogságba megy,
papjaival és fejedelmeivel együtt.

Rátör a pusztító minden városra,
egyik sem menekül meg tőle;
ahogy elvész a völgy,
úgy pusztul el a síkság is:
az Úr határozott így!

Állítsatok síremléket Moábnak,
mert mindenestül tönkremegy;
városai rommá válnak,
senki sem lakik többé bennük.

Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkálkodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!

Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb,
zavartalanul pihent mint seprején a bor.
Nem töltögették az egyik edényből
a másikba, fogságba sem vitték soha.
Így megőrizhette sajátos ízét,
zamata is változatlan maradt.

Ezért jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor csapolókat küldök ellene,
hogy megcsapolják;
azok majd kiürítik edényeiket
és darabokra törik korsóit.

Akkor Moáb úgy megszégyenül
Kamos miatt,
mint egykor Izrael háza megszégyenült
Bétel miatt,
amelybe bizalmát vetette.

Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk,
harcban megedzett férfiak?”

Már felvonult Moáb elpusztítója;
ifjúságának színe-javát lemészárolják.

Már közel van Moáb veszte,
szinte rohanva közelít pusztulása.

Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek,
mindnyájan, akik ismeritek nevét!
Mondjátok: hogy összetört az erős jogar,
a dicsőséges pálca!

Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba,
Dibon leánya,
aki még biztonságban érzed magad:
Moáb elpusztítója már felvonult ellened,
hogy feldúlja erődeidet.

Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül,
Aroer lakossága!
Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült,
ezt kérdezd meg tőle: Mi történt?

Szétszórták Moábot, szégyent vallott.
Jajgassatok és ordítsatok,
hirdessétek az Arnon mentén:
Elpusztult Moáb!Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot, Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot, Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont, Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol. Levágták Moáb szarvát; összetörték karját.
Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is. Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded? Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói.

Legyetek olyan, mint a galamb,
amely fészkét a sziklahasadék falába rakja.

Hallottunk Moáb gőgjéről,
rettenetes kevélységéről.
Micsoda felfuvalkodás!
Micsoda gőg és kérkedés!
Mennyire elbizakodott a szíve!

Jól ismerem vakmerő gőgjét
– mondja az Úr –,
ismerem üres dicsekvését
s minden hiábavaló tettét.

Ezért jajgatok Moáb miatt,
sírva kiáltozom egész Moáb miatt,
és gyászolom Kir-Heresz férfiait.

Jobban siratlak, mint Jázert siratták,
Szimba szőleje:
Hajtásaid túlnyúltak a tengeren,
elértek egészen Jázerig.
De most aratásodra, szüretedre
rátört a pusztító.

Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről.
Nincs többé bor a sajtókban;
a szőlőtaposó nem tapos többé,
s nem hallatszik többé
kitörő örömnek hangja.

Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak.

Mindenkit kipusztítok Moábban – mondja az Úr –, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon.Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez. Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell – mondja az Úr. Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára.

Mert ezt mondja az Úr:
Nézzétek, úgy repül, mint a sas,
és Moáb felett suhogtatja szárnyait.

A városokat beveszik,
és elfoglalják az erődöket.
És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.

Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni,
mert az Úr ellen ágaskodott.

Rettegés, verem és tőr:
ez vár rád Moáb lakója – mondja az Úr.

Aki a rettegés elől menekül, verembe esik;
aki kimászik a veremből, az tőrbe esik;
Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom,
ha eljön majd bűnhődésének esztendeje
– mondja az Úr.

Hesbon árnyékában állnak meg
az elfáradt menekülők.
De tűz csapott ki Hesbonból
és láng Szihon palotájából,
amely megemésztette Moáb halántékát,
és zajongó népének fejét.

Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kamos népe!
Mert fiaid fogságba estek,
a lányaid meg rabságba.

De a végső napokban
jóra fordítom Moáb sorsát – mondja az Úr.
Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A MÁSODIK SIRALOM
ALEF

Ó, mekkora sötétséget borított az Úr
haragjában Sion leányára!
Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét.
Nem emlékezett lába zsámolyára
haragjának napján.

BET

Könyörtelenül elpusztította az Úr
Jákob minden lakóhelyét;
haragjában feldúlta
Júda leányának erődeit.
A földre sújtotta, s gyalázattal illette
az országot és fejedelmeit.

GHIMEL

Izzó haragjában összezúzta
Izrael egész hatalmát.
Jobbjának védelmét visszavonta,
amikor betört az ellenség.
És lángba borította Jákobot,
hadd emésszen meg a tűz
körös-körül mindent.

DALET

Kifeszítette íját, mint valami ellenség,
feltartotta a jobbját.
Ellenségként elpusztított mindent,
ami szép és tetsző a szemnek.
Sion leányának sátorára
rázúdította izzó haragját.

HE

Olyan lett az Úr, mint az ellenség,
elpusztította Izraelt.
Lerombolta minden palotáját,
romba döntötte erődeit.
És Júda leányának megsokasította
a siralmat és a jajt.

VAU

Elpusztította hajlékát,
amely kerthez volt hasonló,
lerombolta a helyet,
ahol egybegyűltünk.
Az Úr átengedte a feledésnek
Sion ünnepeit és szombatjait.
Izzó haragjában elvetette
a királyt és a papot.

ZAJIN

Az Úr elvetette oltárát,
megutálta szentélyét.
Ellenség kezére adta palotái falát.
Olyan kiáltozás hallatszott
az Úr házában,
mint valami ünnepnapon.

CHET

Elhatározta az Úr, hogy lerombolja
Sion leányának falait.
Kifeszítette a mérőzsinórt,
s nem vonta vissza a kezét,
amíg teljesen el nem pusztította.
Gyászba borult a sánc és a kőfal;
romokban hever mind a kettő.

TET

Kapui a földbe süllyedtek;
leverte és összetörte zárait.
Királya és fejedelmei
a pogányok közt vannak,
megszűnt a törvény.
Prófétái nem kapnak többé
látomást az Úrtól.

JOD

A földön ülnek szótlanul
Sion leányának vénei.
Hamut szórtak a fejükre,
és szőrzsákba öltöztek.
Mélyen lehorgasztották a fejüket
Jeruzsálem hajadon leányai.

KAF

Szemem elsorvadt a sírástól,
a bensőm megrendült.
Megfordult a szívem bennem
népem leányának romlása miatt.
Mert apró gyerekek és csecsemők
pusztulnak el a város terein.

LAMED

Azt kérdezgették anyjuktól,
hogy hol a kenyér és a bor,
amikor elpusztultak, mint a sebesültek
a város terein,
és amikor kilehelték lelküket
anyjuk ölében.

MEM

Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze,
Jeruzsálem leánya?
Ki tudna megvigasztalni,
Sionnak szűz leánya?
Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad.
Ki gyógyíthatna meg?

NUN

Amit prófétáid jövendöltek neked,
az csalárdság volt és balgaság.
Soha nem tárták fel vétkedet,
hogy megtérésre indítsanak.
Hamis látomásokkal hitegettek,
becsaptak és félrevezettek.

SZÁMECH

Akiknek erre visz az útjuk,
összecsapják a kezüket, amikor meglátnak.
Felszisszennek, fejüket csóválják
Jeruzsálem leánya miatt:
„Ezzé lett a szépek szépe,
az egész földnek ékessége?”

PE

Kitárta ellened a száját
minden ellenséged.
Füttyentenek, fogukat csikorgatják,
és ezt mondják: „Felfaltuk!
Ez az a nap, amelyre vártunk –
megértük, megláttuk.”

AJIN

Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr,
teljesítette szavát,
amelyet már rég kimondott.
Könyörtelenül lerombolt!
Ellenségeid ujjonghatnak fölötted,
mert eltöltötte őket erővel.

CÁDE

Kiálts szívből az Úrhoz,
zokogj, Sion leánya!
Mint a patak, úgy folyjon a könnyed
éjjel és nappal!
Ne tarts pihenőt,
ne szűnjék meg sírni a szemed!

KOF

Kelj fel, sírj már éjjel,
az éjszakai őrváltások kezdetén!
Öntsd ki, mint a vizet, szívedet
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezedet
gyermekeid életéért!

RES

Nézd, Uram, és lásd:
Kivel bántál így valaha?
Az asszonyok megették kicsinyeiket,
gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak.
És leöldösték a papot és a prófétát
az Úr szentélyében.

SIN

Földön hever az utcán
kisgyerek és aggastyán.
Szüzeim és ifjaim kard élén hulltak el.
Öldököltél haragod napján,
könyörtelenül öldököltél.

TAV

Mint valami ünnepnapra,
úgy hívtad meg azokat,
akik körülöttem rémületet keltenek.
Senki nem menekült meg
haragodnak napján,
nem maradt életben senki.
Akiket karomon hordoztam
és fölneveltem,
azok az ellenség martalékává lettek.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Vágya után fut a különcködő,
rohan minden után, ami sikert ígér.

A bolond nem leli kedvét a megértésben,
csak azt mutogatja, ami tetszik neki.

Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele,
aki mást kicsinyell,
azzal gyalázás jár együtt.

A férfiszájból olyanok a szavak,
mint a mély víz,
mint a bővizű patak, az élet forrása.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük a te szent igédet, amit a mai napra rendeltél nekünk. Kérünk, töltsd meg szívünket és elménket szavaiddal, hogy úgy láthassunk és szerethessünk téged, ahogy te látsz és szeretsz minket. Istenünk, Jézus nevében kérünk téged, segíts megértenünk szíved titkait, hogy veled egyek lehessünk! Szeretnénk jobban megbízni benned, hogy képmásodat hordozhassuk ebben a világban. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Figyelemre méltó ez a mondat a Példabeszédek könyvéből: „A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki” (Péld 18,2). (Az angol fordítás alapján még szemléletesebb: „A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak a saját véleményét fújja.”) Elég kemény! Szerintem készítsünk ilyen pólót, vagy hímezzük kispárnára! Mert hát, ez azért szembe szokott jönni. Hogy valaki csak mondja a magáét, ahelyett, hogy megértené, mi is a helyzet. A téma ismeretének hiánya sajnos nem befolyásolja a vélemény-nyilvánítást. Ez is Szentírás. És közben én is itt vagyok és hosszasan papolok, vagy püspökölök… nem, asszem ilyen szó nincs, szóval hosszasan prédikálok arról, amit helyesnek tartok. Na, de amiről beszélni szeretnék a 254. napon, azért nem kifejezetten ez, hanem inkább az, amit Isten mond.

Lassacskán Jeremiás jövendöléseinek végére érünk, és ezek nyilván már kellőképpen lehangoltak minket. Most az Úr az Izraelt körülvevő népek felett mond ítéletet azután, hogy Izraelt már megverte Nebukadnezárral és a babiloni királysággal. A 49.-től az 51. fejezetig – amik egyébként igen hosszú szövegek – a többi nemzet kerül sorra. Ma a filiszteusokkal és Moábbal szembeni elmarasztalást halljuk, és felismerjük, hogy minden egyes részlet a lényegre mutat.

Mint tudjátok, hamarosan elbúcsúzunk a prófétáktól. Azért természetesen fogunk prófétai szózatot hallani később is, mint ahogy Isten ítéleteivel is fogunk találkozni. A próféták bűnbánatra hívó szava, vagy Jeremiás esetében a felkészülésre szólító igék továbbra is mindegyikünkhöz szólnak. Hiszen mi, élők még előtte vagyunk az ítéletnek.

Fel kell figyelnünk a prófétákra, különösen, amikor tudatosul bennünk, hogy eltávolodtunk az Úrtól, akár csak úgy, hogy közömbösek lettünk iránta. Felismerhetjük például, hogy elkezdtünk válogatni az igazságok között. Mondjuk, ezzel foglalkozom, azzal nem. A végtelenül irgalmas Isten, igen, az jöhet, na de az ítélő… Mi ez? Nem tetszik. Inkább a szerető Isten! Az jó! De mint bíró… hát… Egy Isten, aki megbélyegzi az embereket?

Sokaktól hallom, hogy „tudod, én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a Jóisten bármikor is elítélne valakit”. Még hogy Ő kezdene pusztításba? Akár csak megengedné bárkinek is, hogy a poklot válassza?

Amikor hallgatjuk az igét, igen, megláthatjuk, mennyire szereti Isten az Ő népét, méghozzá tökéletes szeretettel, amit semmi sem állít meg. Végtelenül! Ő hűséges, igaz és jó. De bűnbánatra is hívja az övéit. Ha pedig nem jönnek, akkor bizony magukra hagyja őket a saját döntéseik következményeivel. Isten nem akadályozza meg a szenvedést a nép életében. Ha úgy adódik, akár Nebukadnezárral ébreszti fel a lelkiismeretet, de végső soron, ha semmi sem segít, meg is kaphatjuk, amit akartunk.

Arra van szükségünk, hogy átgondoljuk életünket és azt mondjuk, jól van, Istenem, olvastam ezt a sok prófétát, vagy kilencven napon át. De ezalatt megbántam a bűneimet? Esetleg csak válogattam: ezen a területen bűnbánatot tartok, de a másikon nem… Vagy teljesen megadtam magam mondván: Istenem, tiéd az életem. Az egész.

Mit szoktam tenni, amivel fel kéne hagynom? Mit nem szoktam tenni, amit egyébként várnál tőlem azért, hogy teljesen a tiéd legyek? A Siralmak, éppúgy, mint annak idején Jób könyve, az őszinte ima pillanatait foglalják magukba. A tiszta, eredeti és hiteles imádságét. Látjuk Jeremiást, aki átimádkozza, amit lát. Elmond mindent az Úrnak és felismeri őt mindezekben. Akkor is, ha ítél, akkor is, ha büntet, és akkor is, ha rombolva öl. Istenem, te mindennek részese vagy. Benne vagy, nem a te hibád, de te, aki jó vagy, hagytad ezt megtörténni. Tulajdonképpen te idézted elő azért, hogy megmentsd a lelkünket. Hogy megmentsd Izrael népét.

Én pedig azon tűnődöm néha, hogy meddig még? Mennyi időt ad még nekem az Úr? Meddig viseli el ezt a kultúrát? Mennyi van még hátra népünknek, Egyházunknak, vagy az egész emberiségnek ezen a bolygón?

Emlékeim szerint Billy Graham mondta egyszer, hogy ha az Úr nem sújt le az Egyesült Államokra, akkor Szodomától és Gomorrától nagyon komolyan elnézést kell kérnie. Ezt nyilván a legtöbb országgal kapcsolatban elmondhatjuk…

Érezhetjük mi is úgy magunkat, mint Jeremiás: „Uram, én egy tisztátalan ember vagyok tisztátalan ajkú emberek között!” Ez nem azt jelenti, hogy a körülöttünk levő emberekkel kéne inkább foglalkozni a saját szívünk helyett, hanem inkább azt, hogy nézzünk magukba és kérdezzük meg: „Istenem, milyen területen szeretnéd, hogy megtérjek?”

Jeremiás jövendöléseinek a vége felé járunk és nagyjából az ő siralmainak a közepén. Már csak pár napunk maradt, hogy engedjük az Úrnak megítélni szívünket, mielőtt belemerülünk a következő messiási kitekintésbe, amit én nagyon várok.

Remélem, nem lett a mai elmélkedés túlzottan rövid.

Olyan hálás vagyok az Úrnak, hogy a nevében megtérésre szólíthatlak titeket és persze magamat is. Ne hagyjuk hát Jeremiás szavait a múltba veszni, sem a jövendöléseket, sem a siralmakat, hanem inkább rajtuk felbuzdulva bánjuk meg bűneinket és térjünk meg az Úrhoz, mielőtt Isten fölénk terjesztené, hát… igen szigorú irgalmát!

Néha egyébként én is úgy érzem, ez a Jeremiás igen nyavalygós figura. Ugyanakkor komolyan kell vennünk, ez az ige kihívása a mai napra. Nem az én igémé, hanem az Úré…

Ahhoz, hogy kegyelemben éljünk, miközben megtérünk, visszatérünk az Úrhoz, megvizsgáljuk vakfoltjainkat, és kérjük Őt, hogy tárja fel azokat előttünk, szükségünk van az Ő kegyelmére. Szükségünk van a segítségére.

És ezért szükségünk van egymásra is. Imádkoznunk kell egymásért.

Imádkozom értetek. Kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.