Nem az uruk, hanem a társuk vagy – A király intelmei Böjte Csaba testvérrel (4. rész)

A jó vezető nem megalázza, hanem felemeli munkatársait. Nem pusztán feladatokat oszt, hanem csapatot épít, bátorít, visszajelzést ad, és örül mások sikereinek. A király intelmei című tíznapos lelki út negyedik napján Böjte Csaba testvér Szent István főemberekről és vitézekről szóló tanítása nyomán a munkatársak megbecsüléséről elmélkedik.

„Ők a királyi szék oszlopai, a hatalmasok védelmezői. Békességben tartsd őket, senkit se tégy kishitűvé gőgöddel, mert nem uruk, hanem társuk vagy” – figyelmezteti Szent István király Imre herceget.

Csaba testvér szerint ez az intelem nemcsak uralkodóknak szól. Minden vezetőnek, munkaadónak, közösségszervezőnek, pedagógusnak és családfőnek érdemes feltennie a kérdést: hogyan bánok azokkal, akik mellettem dolgoznak? Valóban társnak tekintem őket, vagy pusztán eszköznek egy feladat elvégzéséhez?

Szent István a királyi szék oszlopainak nevezi munkatársait. Egy közösség, vállalkozás, intézmény vagy szolgálat ugyanis nem egyetlen ember teljesítményére épül. A vezető bármilyen tehetséges lehet, társak nélkül nem képes maradandót alkotni. Ezért a munkatársakat nem csupán irányítani, hanem megbecsülni, békességben megtartani és lelkesíteni is kell.

Jézus, aki felemelte munkatársait

Csaba testvér Jézus példáját állítja elénk. Krisztus egyszerű halászokat, vámosokat és hétköznapi embereket választott munkatársainak, mégis olyan méltósággal fordult feléjük, amely felszabadította bennük a lehetőségeket.

„Ti vagytok a világ világossága” – mondta nekik. „Ti vagytok a föld sója.”

Nem hibáikat és gyengeségeiket sorolta, hanem kimondta, mivé válhatnak. Megmutatta nekik, hogy életük értékes, küldetésük van, és képesek fényt, ízt és reményt vinni a világba.

Jézus nem magányos hősöket nevelt. A hetvenkét tanítványt is közösen, kettesével küldte útnak. Arra bízta őket, hogy gyógyítsanak, vigasztaljanak, tanítsanak és hirdessék Isten országát. Amikor visszatértek, örömmel mesélték, milyen nagy dolgokat tapasztaltak. A Szentírás szerint Jézus hallgatta őket, majd felujjongott örömében.

A Mester tudott örülni tanítványai sikerének. Nem tartott attól, hogy eredményeik elhomályosítják az ő nagyságát. Nem kicsinyítette le teljesítményüket, hanem együtt ünnepelt velük. Ez minden vezető számára fontos tanítás: merjünk örülni munkatársaink sikereinek, és merjük ezt ki is mutatni.

A dicséret nem gyengeség

Csaba testvér szerint sokszor nehezen mondjuk ki, hogy valaki jól dolgozott. Szűkszavúan dicsérünk, miközben a hibákat könnyen észrevesszük. Jézus ezzel szemben bátorította, motiválta és felemelte azokat, akiket küldetéssel bízott meg.

A munkatársak megbecsülése nem feltétlenül pénzkérdés. Fontos lehet egy őszinte köszönöm, egy közös étkezés, egy személyes beszélgetés vagy annak kimondása, hogy látjuk és értékeljük a másik erőfeszítéseit.

Szent István is nagylelkű volt hűséges embereivel. Rangot, birtokot és felelősséget adott nekik. Nem pusztán szolgálatot követelt, hanem gondoskodott azokról, akik vele együtt építették az országot.

A legnehezebb feladat: csapatot építeni

A Szent Ferenc Alapítvány történetéből Csaba testvér azt emeli ki, hogy számára nem a gyermekek befogadása, az épületek megszerzése vagy a hatóságokkal való küzdelem jelentette a legnagyobb kihívást. A legnehezebb az volt, hogy megtalálja, összetartsa és lelkesítse a munkatársakat.

Volt idő, amikor több ezer gyermekről közel négyszáz munkatárs gondoskodott. Egy ilyen közösséget nem lehet pusztán rendeletekkel vagy ellenőrzéssel működtetni. Szükség van bizalomra, jókedvre, humorra, kitartásra és arra, hogy a vezető akkor is reményt adjon, amikor valaki elfárad.

Amikor egy pedagógus elkeseredett egy nehezen kezelhető gyermek miatt, Csaba testvér arra próbálta emlékeztetni, hogy éppen a nehéz sorsú gyermek jelenti a valódi szakmai kihívást. A kedves, jól nevelt gyermekkel könnyű boldogulni. A pedagógus hivatása ott mutatkozik meg igazán, ahol türelemre, kreativitásra és szeretetre van szükség.

A jó vezető nem hagyja magára a munkatársát a kudarc pillanatában. Segít neki másként látni a helyzetet, új erőt meríteni, és felismerni a nehézség mögött rejlő lehetőséget.

Egy életre szóló közösség

A munkatársak megbecsülése nem érhet véget akkor, amikor valaki megöregszik, vagy korábbi feladata megszűnik. Csaba testvér felidézi a zsombolyai gyermekotthon történetét, ahol az évek során csaknem ötven fiatal nevelkedett fel. Amikor a gyermekek kirepültek, a nevelőnő szerepe is megváltozott.

Csaba testvér arra biztatta: eddig hivatásos nevelő volt, most legyen „hivatásos nagymama”. A felnőtté vált fiataloknak továbbra is szükségük lehet olyan biztos helyre, ahová visszatérhetnek, ahol meghallgatják és szeretettel fogadják őket.

A munkatárs mellett ezért nemcsak egy aktuális feladatot kell látni. Egy egész életutat, kibontakozó hivatást és emberi kapcsolatot kell segíteni. Az igazi közösségben az emberek nem válnak fölöslegessé, amikor változik az élethelyzetük. Új szerepet és új küldetést kaphatnak.

Amikor a vezetőnek is változnia kell

Csaba testvér őszintén beszél arról is, hogy fiatal vezetőként sokszor erőből próbálta megoldani a feladatokat. Rendeletekkel, határozott utasításokkal irányított, mígnem észrevette, hogy eltávolodott munkatársaitól.

Ekkor mindenkinek adott egy üres lapot, és arra kérte őket, írják le őszintén, mi zavarja őket az ő vezetői működésében. A visszajelzések fájdalmasak voltak. Napokig emésztette az olvasottakat, de végül fontos felismerésre jutott:

nemcsak a gyermekek kisebb testvérének, hanem a munkatársai testvérének is kell lennie.

Megértette, hogy legalább annyira fontos számára az ember, akivel együtt dolgozik, mint maga a feladat, amelyet közösen végeznek.

Ez a szembesülés segítette abban, hogy változtasson. Ennek gyümölcse, hogy számos munkatársával húsz-harminc éve együtt szolgál, és kapcsolatuk nem pusztán szakmai együttműködés, hanem valódi emberi közösség.

Ne tedd kishitűvé a másikat!

Szent István különösen is arra inti fiát, hogy gőgjével senkit ne tegyen kishitűvé. Egy vezető szavai ugyanis építhetnek, de rombolhatnak is. Egy megalázó megjegyzés, egy igazságtalan számonkérés vagy az állandó elégedetlenség lassan elveheti a munkatárs önbizalmát és lelkesedését.

A jó vezető nem elhiteti a másikkal, hogy nélküle semmire sem képes, hanem segít felfedezni az értékeit. Nem önmagát akarja nélkülözhetetlenné tenni, hanem olyan embereket nevel, akik önállóan, felelősen és örömmel tudnak dolgozni.

Csapatban olyan feladatok is megoldhatóvá válnak, amelyekkel egyetlen ember nem boldogulna. Ehhez azonban szükség van kölcsönös tiszteletre, békességre és arra a vezetői alázatra, amely kimondja: nem urad, hanem társad vagyok.

Mai útravaló: Legalább annyira legyen fontos számodra az ember, akivel együtt dolgozol, mint a feladat, amelyet el akarsz végezni.

Mai kérdés: A szavaimmal és a viselkedésemmel lelkesítem a körülöttem élőket, vagy akaratlanul is kishitűvé teszem őket?