Leó pápa katekézise a liturgikus évről: Központjában a heti és az évi Húsvét megünneplése áll

Augusztus 12-én a Szent Péter bazilikában tartott általános kihallgatáson XIV. Leó pápa tovább folytatta a II. Vatikáni Zsinat Sacrosantum Concilium liturgikus konstitúciójának elemzését és ezúttal a liturgikus évről tanított, hangsúlyozva, hogy „az Úr napjának megszentelése vasárnaponként alapvető és elengedhetetlen a keresztény közösség minden tagja számára”. Az Egyház a liturgiában Krisztus misztériumának üdvözítő valóságát ünnepli, és így teszi lehetővé a hívők számára, hogy egyre mélyebben részesüljenek benne.

A Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúció ötödik fejezete a liturgikus évről szól, amelyről ma szeretnénk elmélkedni, hogy megvilágítsuk annak értékét minden hívő életében – kezdte beszédét a Szentatya. A keresztény ünnepek ciklusának elnevezése, mint „liturgikus év” Isten szolgája, Prosper Guéranger apátnak (1805-1875) köszönhető, mert általa terjedt el a kifejezés az egyházi nyelvezetben. A Mediator Dei kezdetű enciklikájában XII. Pius pápa kijelenti, hogy az egyházi év nem „a múltbeli tények hideg és merev megjelenítése, vagy más idők valóságainak egyszerű felidézése. A liturgikus év sokkal inkább maga Krisztus, aki mindig az Egyházában él, és aki tovább folytatja fogyhatatlan irgalmasságának útját, amelyet ebben a halandó életben kezdett meg, azzal a céllal, hogy az emberi lelkeket kapcsolatba hozza misztériumaival, és azokon keresztül éltesse őket, melyek örökké jelenvalóak és hatékonyak.

A liturgikus évet tehát úgy kell értelmezni – folytatta a pápa – mint Krisztus történelemben végbevitt üdvözítő művének állandó megvalósulását. Ezen időbeli cikluson keresztül az Egyház kapcsolatban marad az Úr megváltó művével, hogy minden hívőt betöltsön a kegyelme (vö. SC, 102c). Az értünk meghalt és feltámadott Jézussal való találkozás a cél, melyet az Egyház mindig követni akar, miközben a húsvéti esemény ünneplését helyezi minden pillanat középpontjába. Ezért a zsinati atyák a vasárnapot, az „ősi ünnepnapot”, a „liturgikus év alapjának és magjának” tekintették (vö. SC, 106). Több modern nyelvben – mint például olasz, spanyol, francia – a neve is bizonyítja, hogy a „dies Domini” „az Úr napja”. Még azokban a nyelvekben is – mint az angol Sunday és a német Sonntag – ahol a „Nap napjára” való utalás maradt fenn, felcsillan a Krisztussal való kapcsolat: Ő, Krisztus, az igazi „igazságosság Napja”, aki minden embert megvilágosít!

Szent II. János Pál pápa a Dies Domini kezdetű apostoli levelében (1998. május 31.) azt tanítja, hogy a vasárnap az Úr napja, az Egyház napja, az ember napja, és végső soron a „napok napja”: „Mivel a vasárnap a heti Húsvét, amelyben felidézik és jelenvalóvá teszik Krisztus feltámadásának napját, ez a nap egyúttal feltárja az idő jelentését. A feltámadásból adódóan felosztja az emberi időt hónapokra, évekre, évszázadokra, mint egy irányt-adó nyíl, amely áthalad rajtuk, és Krisztus második eljövetelének célja felé irányítja őket. A vasárnap elővételezi egyben az utolsó napot, a parúziát, a végidőt, amikor mindannyian feltámadunk.

Kedves barátaim, a vasárnapok tagolta liturgikus évnek érdekes története van, amely összefonódik az Egyház hitével és áhítatával. A Kr. u. második század óta a heti Húsvét ünnepléséhez csatlakozik az évenkénti Húsvét, a „legnagyobb ünnep” (SC, 102), amely az ötven napos „legörömtelibb időszakra” terjed ki, mely a Pünkösddel éri el a csúcspontját, és amelyre a nagyböjt bűnbánati ideje készít fel (vö. SC, 109). A karácsonyi ciklus későbbi kialakulása a húsvéti ciklus mintájára, lehetővé tette számunkra, hogy újra átéljük Isten Igéje megtestesülésének, születésének és a világ számára való megjelenésének misztériumait. Az Egyház különböző időkben beiktatta a Boldogságos Szűz Mária tiszteletét, aki „elválaszthatatlanul összekapcsolódik Fia üdvözítő munkájával” (SC, 103), valamint „a vértanúk és más szentek emlékét, akik […] a mennyben tökéletes dicséretet énekelnek Istennek és közbenjárnak értünk” (SC, 104). A liturgikus év így szentségi formában jeleníti meg az üdvtörténet pedagógiáját, elvezetve a hívőket a Messiás várásától a húsvéti misztérium teljességéig és az eljövendő dicsőség elővételéig. Ebben az Egyház Krisztus misztériumának üdvözítő valóságát ünnepli, lehetővé téve a hívők számára, hogy egyre mélyebben részesüljenek benne. Ezért a liturgikus év inspiráló elvet és lényeges keretet képez minden lelkipásztori tevékenység számára – zárta szerdai katekézisét XIV. Leó pápa.

Forrás: Vatican News