A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elindíthat-e egy olyan katolikus megújulást, mint a denveri Ifjúsági Világtalálkozó?

1984, Róma. II. János Pál pápa a Virágvasárnap megünneplésére nagyszabású nemzetközi találkozót hív össze a világ fiataljai számára. Az eseményre lelkesen tódulnak a fiatalok, 300.000-en jönnek a világ minden tájáról, és a pápa elhatározza, hogy a rendezvényt rendszeressé teszi. A Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó megünneplését 1985-ben hivatalosan is kezdeményezi. A fiatalok és fiatal felnőtteknek szóló találkozót azóta is minden évben megrendezik, egyházmegyei, illetve két-három évente nemzetközi szinten is.

Hogy miért beszélünk most a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról? Azért, mert a CNA Katolikus Hírügynökség szeptember 4-i cikkében párhuzamot von az 1993-as denveri Világtalálkozó és a 2021-es budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus között.

Az ellenzők annak idején azt jósolták, hogy az 1993-as denveri Ifjúsági Világtalálkozó kolosszális kudarc lesz. Szánalmas bukást jósoltak neki, úgy vélték, nem jön el majd senki. A város kaotikus lelki állapotokat mutatott, minden zavaros volt, virágzott az eretnekség, a hitelhagyás. Ürességtől kongott a szeminárium, és ami tevékenység még folyt benne, az is tele volt erkölcsi problémákkal, úgyhogy James Stafford bíboros bezáratta. A fiatalokhoz egyáltalán nem ért el a katolikus Egyház tanítása.

Még a vatikáni egyházi vezetőket is meglepte, hogy a Szentatya Denvert választotta az Ifjúsági Világtalálkozó következő helyszínéül. Állítólag keményen próbálták is meggyőzni, hogy válasszon másik várost. De Szent János Pál pápa megmakacsolta magát, és ragaszkodott ahhoz, hogy az esemény ott kerüljön megrendezésre.

A kritikusok borúlátó jóslata nem jött be. Félmillió katolikus fiatal gyűlt össze, és a Világtalálkozó olyan tüzet gyújtott a lelkükben, amely még ma is fényesen ég. Akik emlékeznek a találkozóra, azt mondják, ami ott történt, arra nincs is emberi magyarázat, minden csak Isten kegyelméből történt. Az esemény alatt drámaian megváltozott az emberek szemlélete a katolikus Egyházról. Megszűnt mindenféle ellenségeskedés vagy harag a vallással, a katolikusokkal vagy a pápával szemben, a bűnözés szinte nullára csökkent. Az emberek mosolyogtak, boldogok, kedvesek, udvariasak és tisztelettudóak voltak, öröm töltötte el őket. Mintha mindenki megújult volna.

A rendezvény eredményeképpen utóbb világi mozgalmak sokasága indult útjára, köztük a Katolikus Egyetemi Hallgatók Közösségének (FOCUS) mozgalma, a Totus Tuus elnevezésű nyári katolikus ifjúsági programsorozat, a Sziklás Hegységben rendezett Wojtyla Tábor, az evangelizációs munkára felkészítő Augustine Institute, a rászorulókkal való szeretetteljes kapcsolattartást szorgalmazó „Krisztus a városban”, az eseményeket, képzéseket szervező és TV adást is működtető Real Life Catholic, az Evangelizációs és Családi Élet Szolgálat vagy a Katolikus Sportok elnevezésű, hitalapú nemzeti közösség.

A CNA felteszi a kérdést: lehetséges, hogy a Budapesten tartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus olyan katolikus megújulást indítson el, mint a denveri Ifjúsági Világnap annak idején? Lehet, hogy a Kongresszus hasonló forradalmi hatással lesz a magyarországi és az európai katolikusokra? Lehet, hogy érdemi hatással jár majd ezekben az időkben, amelyeket a globális világjárványtól való félelem, az elmélyülő szekularizmus és a katolikus egyházon belüli szélesedő szakadás jellemez világszerte?

Ha Denver tapasztalata valamit is jelez, akkor is tudnunk kell: időbe telik, amíg bárki érzékelheti, felmérheti a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus valódi hatását.

Chris Stefanick, író, előadó és televíziós műsorvezető, a Real Life Catholics alapítója és elnöke úgy látja, paradigmatikus esemény tömegesen összejönni és nyilvánosan megünnepelni a hitünket egy világi város közepén. Ha az emberek megmerítkeznek egy ilyen élményben, az hosszú időre elevenen megmarad bennük. „Ez történt Denverben is, semmi kétség. Denver még mindig a hit gyújtópontja Észak-Amerikában, és ez annak köszönhető, ami 25 évvel ezelőtt itt történt”.