223. nap: Reagálj helyesen!

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük, hogy velünk tartasz ezen az úton. Izajás próféta könyve néha nagyon ijesztő, hasonlóan a többi nagy próféta műveihez… Most Ezekiel könyvének a közepénél tartunk, Izajást pedig befejezzük. És te, Urunk, eddig mindig velünk voltál és fogtad a kezünket. Mi csak próbáltuk megérteni, hogy milyen is lehetett, amikor azokban az időkben Jeruzsálem népéhez és Izrael népéhez szóltál. És azt is próbáljuk felfogni, hogy ma mit mondasz nekünk Urunk, mert néha zavarosak a szavaid számunkra, néha csak egy sötét fátyolon keresztül látunk, ezért kérünk, hogy világosítsd meg az elménket! De legfőképp azt kérjük, hogy gyújtsd meg a szívünket a te szereteteddel, amikor elsötétül néha az elménk. A te szereteteddel képesek leszünk a megfelelő módon és hozzáállással haladni feléd, és megfelelően tudunk majd válaszolni neked. Jézus nevében kérünk, segíts nekünk az érzelmeinket a körülöttünk lévő valósággal összehangolni, hogy csak attól féljünk, ami tényleg félelmetes, annak örüljünk, ami tiszta forrásból fakad, azt sirassuk, ami valóban szomorúsággal kell, hogy eltöltsön minket, és akkor gyászoljunk, amikor annak van az ideje. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Most azért imádkoztam Istenhez, hogy segítsen abban, hogy helyesen működjenek az érzelmeim. Néha felismerjük, hogy az érzelmeink negatívak. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy bűnre vezető érzéseim vagy érzelmeim vannak. Nem is arra, amikor például haragos vagyok és dühöt érzek, vagy máskor vidámságot, mert ezek akaratlanul jönnek az emberben. De előfordulhat, hogy az érzelmeink helytelenek, hogy helytelenül reagálunk dolgokra.

Ehhez kapcsolódik Ezekiel mai próféciája az Izrael körül élő népekről. A szövegből kiderül, hogy az ammoniták és a moábiták örültek, amikor lerombolták Isten házát, Isten szentélyét, ahol Isten jelen volt, ahol Istent imádták. És ez a reakció helytelen volt. Ez az öröm, ahogy örvendeztek Isten lakóhelyének lerombolásakor, rossz reakció volt. Gyászolniuk kellett volna Izrael népével együtt Jeruzsálem pusztulásakor, de ők nem ezt tették. Ez az, amikor az érzéseink nem megfelelőek az adott helyzetben. Hasonlóképpen, Izajás próféta is beszél arról, hogy eljön az a nap, amikor Jeruzsálemmel együtt örvendezünk. „Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!” (Iz 66,10). Azért gyászoltak akkor, mert Jeruzsálemet kifosztották, lerombolták, mert hamis isteneket imádtak ott, s emiatt akkor az volt a helyes reagálás. Emlékezzünk vissza, amikor tegnap olvastuk, hogy meghalt Ezekiel felesége és ő nem gyászolt, mert majd akkor fog gyászolni, ha Jeruzsálemet, a templomot lerombolják.

„Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!” (Iz 66,10). Itt valójában azt mondja, hogy örvendezni fogtok, amikor majd Jeruzsálem felragyog.  Ez annyira hihetetlen! Örvendezni fogtok Jeruzsálem ragyogásakor. Ez az utolsó fejezet Izajás prófétánál egyszerűen hihetetlen. Ki látott már ilyet? Ki hallott már ilyet? „Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét” (Iz 66,12). Majd folytatja, hogy mindenfelől odajönnek majd az emberek, és az „új ég” és az „új föld” kifejezést is használja (Iz 66,22). Minden nemzet meg fog jelenni, nem csak a zsidók. A nem zsidó népeket is összegyűjti majd Isten. Emlékezzünk vissza, amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett még a Teremtés könyvében. „Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe” (Ter 18,18). Majd itt Izajás könyve ezzel zárul: „Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe” (Iz 66,20). Milyen érdekes, hogy tevéken is jönnek. Bár a Máté evangéliuma nem említi, de a nagy utakat teveháton tették meg annak idején. Úgy jönnek majd, mint a három bölcs napkeletről, akik imádták az Urat, a Messiást. Felfoghatatlan. Azért jöttek, hogy imádják a Messiást. Erről beszél Izajás a 66. fejezet végén. Nemcsak a zsidó embereket fogja helyreállítani, hanem kiterjeszti áldását más nemzetekre is. Kiterjeszti a jóságát és a dicsőségét is. A születés éjjelén Isten angyalai énekeltek, amikor a pásztoroknak megjelentek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!”

„Visszahozzák majd minden testvéreteket, hogy imádják az Urat és papokat választanak azok közül, akik nem leviták” (vö. Iz 66,20-21). Az új szövetségben nem kell feltétlen a Leviták törzséből választani majd a papokat. A főpapunk Jézus Krisztus. Felszentelt papjaink vannak, ahogy az természetes a katolikusoknál. Más módon pedig minden megkeresztelt ember részesül Krisztus általános papságában.

Micsoda ajándék, hogy most itt vagyunk ezen a helyen, ebben a pillanatban. Fel kell ismernünk, hogy Isten kiterjesztette az áldását ránk. Kiterjesztette ránk a küldetését is. Már nem élünk önmagunknak. Mondjuk ki, hogy ha gyászolnunk kell, akkor igen, gyászolni fogunk, ha örülnünk kell, akkor igen, örvendezni fogunk! Van egy angol dal, ami erről szól; hogy segíts azt szeretnem, amit te szeretsz és utálnom, amit te utálsz. Ez így furán hangzik, de a lényeg, hogy „Istenünk, kérünk, adj olyan szívet, amilyen a tied”. Ez pedig Isten kegyelmi ajándéka. Ahogy Isten kegyelmi ajándéka az is, hogy együtt vagyunk már 223 napja.

Imádkozzunk továbbra is egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.