A bölcs ember tanácsot kér – A király intelmei Böjte Csaba testvérrel (7. rész)

Nem az a jó vezető, aki minden kérdésre azonnal tudja a választ, hanem az, aki képes meghallgatni másokat, felülvizsgálni saját elképzeléseit, és közösen meghozni a döntéseket. A király intelmei című tíznapos lelki út hetedik napján Böjte Csaba testvér Szent István tanítása nyomán a tanácskérésről, az alázatról és a közös döntés bölcsességéről elmélkedik.

„A királyi tanács a királyok legfőbb éke. Tanács nélkül semmit se tégy, mert a tanács által igazgatod az országot, és szelídíted meg a háborgókat” – idézi Szent István király Imre herceghez intézett hetedik intelmének lényegét Csaba testvér.

Az intelem egyszerű, mégis nehéz követelményt állít elénk: ne higgyük azt, hogy mindig nekünk van igazunk. A bölcs ember nem zárkózik be saját véleményébe, hanem meghallgatja a körülötte élőket, kikéri tanácsukat, és kész arra is, hogy változtasson eredeti elképzelésén.

A tanácskérés nem gyengeség

Sokszor azt gondoljuk, hogy a vezetőnek minden helyzetben határozottnak kell lennie, és bizonytalanságot jelent, ha mások véleményére kíváncsi. Szent István szerint azonban éppen a tanács a király egyik legfőbb ékessége.

Tanácsot kérni nem a gyengeség, hanem a szabadság jele. Aki képes meghallgatni másokat, annak nem kell mindenáron megvédenie saját igazát. El tudja fogadni, hogy más szempontból nézve egy helyzet egészen másként festhet.

Csaba testvér saját vezetői tapasztalataiból is felidézi, hogy egy-egy felindult pillanatban sokszor gyorsan akart döntést hozni. Isten ajándékának tartja azokat a bátor munkatársakat, akik ilyenkor leültek vele, vitatkoztak, és a gyermekek érdekében kimondták: ez a döntés nem lenne helyes.

Az ilyen beszélgetések arra késztették, hogy elnapolja a döntést, más oldalról is megvizsgálja a helyzetet, majd csak ezután határozzon.

A tanács nem feltétlenül elvesz a vezető tekintélyéből. Éppen ellenkezőleg: segít abban, hogy döntése valóban átgondolt és igazságos legyen.

A gyermek is mondhat igazat

Nemcsak a tapasztalt, tanult vagy magas beosztású emberek adhatnak jó tanácsot. Sokszor egy gyermek egyszerű mondata világít rá arra, amit a felnőtt a saját tervei között már nem vesz észre.

A felnőttnek lehet kész elképzelése arról, mit kellene tenni, hová kellene menni, vagy mi volna a legjobb a család számára. A gyermek azonban saját nézőpontjából elmondhatja, mire vágyik, mitől fél, vagy hogyan éli meg a helyzetet.

Csaba testvér szerint nagyon fontos, hogy legyen bennünk nyitottság ezeknek a hangoknak a meghallgatására. Nem biztos, hogy minden kívánságot teljesíteni kell, de a másik ember véleményét komolyan kell venni.

A tanácskérés lényege ugyanis nem az, hogy automatikusan azt tesszük, amit a másik mond. Hanem az, hogy nem döntünk úgy valakiről vagy valakinek az életéről, hogy közben őt magát meg sem hallgatjuk.

Amikor az apostolok mást akartak, mint Jézus

Csaba testvér az evangélium egyik különösen izgalmas történetét állítja elénk. Keresztelő János halála mélyen megrázta Jézust. Amikor tudomást szerzett a kivégzéséről, egyedül akart félrevonulni, ezért bárkába szállt, és egy magányos hely felé indult.

Az emberek azonban megtudták, hová tart, és nagy tömeg gyűlt össze a Galileai-tenger partján. Több mint ötezer férfi várta, hogy találkozzon vele.

Jézus saját fájdalma ellenére nem fordult vissza. Meghallgatta az embereket, gyógyított, vigasztalt, bátorított, majd arra kérte tanítványait, hogy adjanak nekik enni. Az öt kenyér és két hal megszaporításával mindenki jóllakott.

A történtek hatalmas lelkesedést váltottak ki. Az emberek látták a különbséget Heródes és Jézus között. Heródes tivornyázott, és egy ártatlan ember haláláról döntött, Jézus pedig gyógyított, tanított és ételt adott az éhezőknek.

A tömeg királlyá akarta tenni Jézust. Az apostolok számára is úgy tűnhetett, hogy elérkezett az idő: most kell megkezdeni a messiási ország felállítását.

Jézus azonban másként látta a helyzetet.

Nem minden jó szándékú terv Isten akarata

Az evangélium szerint Jézus arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és induljanak el a túlsó partra. Ez szokatlanul határozott fellépés volt tőle. Az apostolok bizonyára úgy érezték, hogy sikerült valami nagyszerűt megszervezniük, a Mester azonban mindenki előtt elküldte őket.

Jézus ezután elbocsátotta a tömeget, majd egyedül felment a hegyre imádkozni.

Az apostolok terve emberileg érthető volt. Királlyá akarták tenni azt, aki gyógyít, táplál és igazságosan vezeti az embereket. Jézus azonban tudta, hogy az ő országa nem fegyveres felkelésből és politikai hatalomátvételből fog megszületni.

Ha legyőzi Heródest, majd hadsereget gyűjt maga köré, ugyanolyan uralkodóvá válik, mint a történelem annyi más vezetője. Jézus nem kívülről, erőszakkal akarja megváltoztatni az embert, hanem belülről akarja újjáteremteni.

Az apostolok jó szándékúak voltak, évek óta mellette jártak, mégsem értették teljesen küldetését. Szükségük volt arra, hogy Jézus megmutassa nekik: az út, amelyet választani akarnak, zsákutcába vezet.

Ez mindannyiunk számára figyelmeztetés. Attól, hogy valamit jónak, fontosnak és kivitelezhetőnek tartunk, még nem biztos, hogy az valóban Isten akarata.

Jézus a viharban is utánuk ment

Az apostolok elindultak a tavon, de vihar támadt. Csaba testvér szerint valószínűleg nemcsak a víz hullámzott körülöttük, hanem lelkükben is indulatok kavarogtak. Csalódottak lehettek, vitatkozhattak egymással, és talán nem értették, miért utasította el Jézus az általuk kínálkozónak látott lehetőséget.

Jézus azonban nem hagyta őket magukra. A vízen járva utánuk ment, és azt mondta nekik: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”

A Mester nemcsak megakadályozta őket abban, hogy rossz irányba induljanak, hanem a bizonytalanságuk és háborgásuk közepette is melléjük állt. Tanácsa nem puszta tiltás volt, hanem vezetés.

Isten sokszor nekünk is nemet mond olyan tervekre, amelyeket nagyszerűnek tartunk. Ez a nem azonban nem elutasítás. Lehet, hogy éppen egy téves úttól akar megóvni, és egy mélyebb, igazabb küldetés felé vezet.

Minden fontos döntéshez áldást kért

Csaba testvér arról is beszél, hogy saját szolgálatát kezdettől fogva tanácskérésre építette. Mielőtt az első utcán kolduló gyermeket befogadta volna, levélben fordult rendi elöljárójához.

Leírta a helyzetet, majd tanácsot és áldást kért a szolgálathoz. Később sem alapított úgy házat, és nem tett fontos lépést anélkül, hogy rendtársai és egyházi elöljárói véleményét ki ne kérte volna.

Ez a háttér nagy szabadságot adott számára. Nem egyedül kellett hordoznia döntéseinek terhét. Tudhatta, hogy küldetését közösségben, mások imájával és áldásával végzi.

A tanácskérés egyúttal védelmet is jelent. Segít felismerni, hogy egy terv valóban jó-e, elérkezett-e az ideje, és rendelkezésre állnak-e a szükséges feltételek.

A közös döntés közös felelősséget teremt

A családban, a munkahelyen és a közösségekben is fontos, hogy a döntéseket ne mindig egyetlen ember hozza meg. Hallgassuk meg gyermekünket, házastársunkat, munkatársainkat és mindazokat, akiket az adott döntés érint.

A közösen meghozott döntés nemcsak bölcsebb lehet, hanem nagyobb összefogást is teremt. Aki részt vehetett a gondolkodásban, könnyebben vállal felelősséget a megvalósításért is.

Ez nem jelenti azt, hogy soha nem kell határozottan dönteni. Vannak helyzetek, amikor a vezetőnek kell kimondania a végső szót. De még ekkor is fontos, hogy előtte meghallgassa az érintetteket, megvizsgálja az eltérő szempontokat, és imádságban keresse Isten akaratát.

Szent István hetedik intelme arra hív, hogy ne magányos harcosként akarjuk irányítani életünket. Merjünk kérdezni, vitatkozni, meghallgatni és együtt gondolkodni.

A jó tanács nem megköt, hanem felszabadít. Megóvhat a meggondolatlan lépésektől, segíthet tisztábban látni, és közelebb vezethet ahhoz az úthoz, amelyet Isten készített számunkra.

Mai útravaló: Nem minden jó szándékú terv Isten akarata – a bölcs ember ezért imádkozik, kérdez és meghallgat másokat.

Mai kérdés: Kitől kérhetnék tanácsot abban a döntésben, amelyet most egyedül próbálok meghozni?