219. nap: Elszakadás Istentől

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük igéd, köszönjük jelenléted és bölcsességed, amit megosztasz velünk. Segíts, hogy be is fogadjuk bölcsességedet, ne engedjük elmenni magunk mellett, hanem aszerint éljünk! Add, hogy rád alapozzuk az életünket, arra az igazságra és bölcsességre, amit megosztasz velünk! Ezt kérjük Jézus nevében. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek könyvével kezdem: minden alkalommal, mikor ezt a könyvet olvassuk, olyanok a sorai, mintha kis dárdák lövellnének felénk – az igazság kis nyilai. Ha átelmélkedjük ezeket, és alkalmazzuk az életünkre, nagy változásokat tapasztalhatunk. Például, vegyük ezt a verset: „A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz” (Péld 13,11). Ezt ma úgy mondanánk, hogy „easy come, easy go”. Például a lottó ötöst nyerőkre, vagy azokra gondolok, akik hirtelen nagy vagyonhoz jutnak és nem tudják, mit kezdjenek vele, mert soha nem volt közük ennyi pénzhez azelőtt. Ennek az embernek a hirtelen jött vagyona semmivé lesz, ellentétben azzal, aki apránként gyűjtötte össze, aki megtanulta, hogyan kell az egyre többet jól használni. Tehát amikor lassan haladunk előre valamiben, akkor megtanuljuk azt jól növelni, s ez igaz az anyagiakra és a szellemi dolgokra, a bölcsességre egyaránt. Még a hittel is így vagyunk. Ha kitartóan hitben járunk, napról napra növekszik a hitünk. Megtanuljuk, hogyan éljünk a hitünkből, bármilyen nap is virrad ránk. Ezt nem csak átelmélkednünk érdemes, de fontos ehhez igazítani az életünket.

Pár nappal ezelőtt megjegyeztem, hogy a prófétákat olvasni kemény dió lesz. Hát most itt vagyunk a közepében. Lehet, hogy nehéz olvasmány számotokra, mégis csodálatos út, amit Izajás könyvének olvasásával megteszünk. Izajás könyvének ez a második része a száműzetésben élőkhöz szól. Egy leigázott néphez, akik számára úgy tűnik, nincs szabadulás. Isten mégis megszabadítja őket, visszahozza őket, de ehhez bűnbánatra van szükségük. 

Az 59. fejezet elején egyértelművé teszi ezt Izajás: „Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra” (Iz 59,1). Mi hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten ezt vagy azt nem tudja megtenni, vagy lehet, hogy nem hallgat meg bennünket. Izajás pedig azt mondja, hogy nem Isten az, akiből hiányzik valamilyen képesség, „hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket” (Iz 59,2). Tehát ha egy rövid definíciót szeretnénk adni a bűnnek, akkor azt mondhatjuk, hogy bűn az, ami elválaszt minket Istentől. Ez nemcsak azért figyelemre méltó, mert igaz a mi időnkre is, hanem mert továbbmenve fel is sorolja az igazságtalanságokat, amelyek elválasztják az embert Istentől: „kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél.  Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt és becsületesen folytatná a perét” (Iz 59,3-4).

Nagyon is jól tudták azok az emberek, hogy mi a tisztességes és helyénvaló, mégis hagyták, hogy máshogy menjenek a dolgok. Üres szavakra támaszkodtak. Befogadták a gonoszságot, ami igazságtalanságot szült. Az erőszakos tettek elkövetése rajtuk állt, a lábuk rosszra vitte őket. Görbe utakon jártak, és azok, akik ilyen ösvényeken haladnak, nem ismerik a békét. Ez újfent egy olyan pillanat, amikor azt mondhatjuk: ismerős történet… Jól ismerjük Isten választott népének történetét, akiket Isten még mindig szeret, még mindig a magáénak tart, bár ők elfordultak tőle. S ennek a következménye nem Isten erejének vagy szeretetének a megfogyatkozása. Mi vagyunk azok, akik „mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük” (Iz 59,10) – mert az Úr elvette a világosságot. 

Mégis, a 60. fejezetben már ott az ígéret, hogy eljön a világosság: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” (Iz 60,1). Tehát az egész rész a bűnbánatról szól, mert ha megbánod bűneidet és visszafordulsz az Úrhoz, megtörténik a megváltás az életedben. Most annyira vakságban élsz, hogy azt sem látod, merre menj. Mégis, bár még „sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Iz 60,2-3).  

Kinek a fényéhez jönnek? A választott nép fényéhez, akik végül elfogadják a Jézusban adott ígéreteket és szövetséget. Ezt a dicsőséget Jézus kiterjeszti minden követőjére, amikor azt mondja tanítványairól, hogy sóként és világosságként kell élniük az életüket. Jézus egyértelműen kimondja, hogy az Ő követőinek világítaniuk kell ebben a világban. Mi pedig már itt, Izajás könyvében olvassuk, hogy ez történik majd. Ha Krisztussal járunk, nemcsak világosságban járunk, hanem részesei vagyunk a világosságnak és világosságot hozunk a világba. Ezért nem rejthetjük véka alá a világosságunkat, mert a körülöttünk élők számára fontos, hogy lássák, mit vitt végbe Isten az életünkben. Kell, hogy lássák, hogyan működik Isten azok életében, akik követik őt, hogy ők is kimondhassák: „Hát ez velem is megtörténhetne.” Hálásak vagyunk Izajás 59. és 60. fejezetéért, mert elmondja, mekkora szükségünk van a bűnbánatra, és azt is, hogy amikor szívből megbánjuk a bűneinket, a világ világosságai lehetünk. Isten az igazi világosság, és Ő részt ad nekünk világosságából.

Ezekiel könyvének 19. fejezete egy siratóének, ami oroszlánokról és szőlőről szól. Ezt olvassuk: „Mi volt anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között tanyázott és fölnevelte kicsinyeit. Fölnevelte az egyik kölykét” (Ez 19,2-3). – Erre mi megkérdezzük, hogy ki az az oroszlán? A bibliamagyarázók szerint az anyaoroszlán Jeruzsálem, Júda törzse. Júda oroszlánja – ahogy a Teremtés könyve 49,9 nevezi ezt a törzset – nagyon fontos szimbólum. Az első oroszlán valószínűsíthetően Jozija fia, Joachász király, aki csak néhány hónapig uralkodott, de gonosz uralkodó volt. Rövid uralkodásának úgy lett vége, hogy Nechó fáraó rabul ejtette és Egyiptomba vitte körülbelül Kr.e. 609-ben. (vö. 2Kir 23,31-33). 

Jön a következő oroszlán, aki a következő királlyal, Jojakimmal azonosítható, aki Joachász után uralkodott Júdában Kr.e. 609 és 597. között. Ő sem volt jó király, ahogy a szöveg mondja: „megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket” (Ez 19,3). Ő is egyike volt azon uralkodóknak, akik az emberek nyomorát növelték. Őt Babilon királya fogta el és láncra verve vitte fogságba. Siratóének a szöveg, mert ennek nem kellett volna így történnie.

A szőlőről szóló siratóének egy másik történet, ami Cidkija királyról szól. Elültetik, Nebukadnezár király teszi trónra, vazallus király lesz belőle. Sivatagba ültetik, kiszárad a gyümölcse, még csak nem is egy erős ág, nem uralkodásra termett kormánypálca. Cidkija az utolsó király Dávid házából. Utána, századok múlva, Jézus Krisztus jön és megalapítja uralmát, mint a megígért messiás király. Mindez szépen követhető A Biblia idővonala kiadványunkon. Ez itt a reklám helye: ha még nem szerezted be, érdemes. A shop.zarandok.ma oldalon megteheted.

A királyi vérvonal Cidkijától Jézusig nem szakad meg, de láthatatlanná válik, egyelőre még rejtve marad, ezért siratóének ez a fejezet. Ezekiel ismeri a Dávid királynak tett isteni ígéretet, miszerint „házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad” (2Sám 7,16). Mégis azt látjuk, hogy Cidkija az utolsó uralkodó a sorban és nem tudjuk, Isten hogyan fogja ígéretét beváltani. A zsidók ezután évszázadokig várják a választ, mert Júda királyi vérvonala megvan, de rejtetté vált. Tűnődnek, mit fog Isten cselekedni. 

Gyakran mi is így vagyunk, pusztában vándorlunk, bizonytalanságban, sötétségben járunk. De tudjuk, hogy a sötétben az Atya kezét fogjuk és Ő világosságra vezet minket. Jézus a mi világosságunk, aki a világba küld minket, hogy vigyük ezt a világosságot szerte a világba.

Nagy ajándék veletek lenni a mai napon, ahogyan mindvégig az elmúlt 219 nap során. Közösséggé váltunk, imádkozunk egymásért. Kérlek benneteket, imádkozzatok továbbra is értem! Én is imádkozom értetek.