257. nap: Válaszd a szeretetet!

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk téged. Istenünk, köszönjük, hogy elhoztál minket ehhez a naphoz. Köszönjük szereteted ajándékát, amit olyan könnyű természetesnek vennünk. Köszönjük, hogy megismerhetjük, ki vagy te, hogy tudhatjuk: te vagy a mi Atyánk, és ami minket bánt, az a te szívedet is fájdalommal tölti el. Tudjuk, hogy amire teremtettél minket, az sokkal több annál, mint amit valaha is el tudnánk képzelni, álmodni vagy remélni. Jézus Krisztus hatalmas nevében kérünk, segíts, hogy azt válasszuk, amire te teremtettél minket! Segíts, hogy olyan emberekké váljunk, amilyeneknek te szántál minket, amikor megalkottál. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Eljutottunk Jeremiás könyvének 52. fejezetéhez – ezzel a könyv végére értünk. Gratulálok! Elszántan kitartottatok. Az utóbbi fejezetekben Babilon és más nemzetek – például az ammoniták és a filiszteusok elítéléséről hallottunk. Most pedig, az 52. fejezetben az ostromlott Jeruzsálem történetének beteljesedéséről olvastunk. Cidkija királyt elfogják, Jeruzsálemet elfoglalják. A nép maradékát is elhurcolják Babilonba. Ebből a tartalmas részletből most három dolgot szeretnék kiemelni.

Az első: Cidkija menekülése. A jeruzsálemi nép hosszú ideig szenvedett az ostrom alatt, magának a királynak is nélkülöznie kellett. Míg a nép nem menekülhetett csak úgy el, addig Cidkija király megpróbált elfutni, és otthagyott a nehézségek közepette minden szenvedő, éhező embert. Ez sokat elárul a jelleméről. Cidkijának ráadásul volt lehetősége arra, hogy ne váljon Nebukadnezár ellenségévé. Hallgathatott volna Jeremiás szavára, és megadhatta volna magát neki. Ha ezt tette volna, valószínűleg hasonló sorsa lett volna, mint Jojachin királynak, akit bár bebörtönöztek, a családjának nem esett bántódása. Cidkija viszont fellázadt Babilon ellen, a város elestekor pedig elmenekült. Ezzel megmutatta, mennyire nem tudta, hogy mikor kell harcolni és mikor kell behódolni. Végül aztán a szeme láttára ölték meg a fiait, őt meg megvakították.

A második: Jeruzsálem kifosztása. A történetnek erről a részéről különösen fontos tudnunk, és összekapcsolnunk a továbbiakban olvasandó részletekkel, hiszen Ezdrás és Nehemiás könyvében arról fogunk hallani, hogyan térnek majd vissza a száműzöttek hetven évvel később, és hogyan kezdik újjáépíteni a várost. Jeruzsálem kifosztását és lerombolását a babiloni király testőrségének parancsnoka, Nebuzaradán vezette. Felgyújtották az Úr templomát Jeruzsálem összes házával együtt, lebontották a város falait és elvitték az értékeket. A pusztítás miatt a visszatérőknek számos nehézséggel kell majd megküzdeniük. Salamon temploma most romokban hever. Bronz- és aranydíszeit, edényeit mind elhurcolták. Később újjáépül, de már csak árnyéka lesz egykori dicsőségének.

A harmadik dolog, amit kiemelnék, a Babilonba hurcolt foglyokról szól, akik közül az egyik Jojachin, Júda királya. Dávid háza tehát nem veszett el teljesen, hiszen ő életben maradt.
Nebukadnezár utódja, Evil Merodach harminchét évvel később kiszabadította Jojachin királyt a börtönből, helyet adott neki saját asztalánál, és mindennapi ellátást biztosított számára élete végéig. Habár fogoly maradt, élete hátralevő részét egy bizonyos fokú szabadságban tölthette. Apró, de reményteli fény ez Jeremiás könyvének végén: még a fogságban is megjelenik Isten irgalma. A király majdnem 40 évet töltött börtönben – ez egy bő emberöltő. Szenvedett saját bűnei és népe bűnei miatt. Hosszú évek után viszont felemelték, kiszabadították, és a király asztalánál foglalhatott helyet.

Van ebben valamiféle isteni igazságosság: megfizetett a tetteiért, de végül kegyelmet kapott. Mi, keresztények tudjuk, hogy az örök büntetést Krisztus hordozta el helyettünk – Ő fizette meg a mi bűneink árát –, de a döntéseinknek földi következményei mégis vannak. Isten szeretete még ezek között a következmények között is velünk marad. Ő a börtönben is szeret minket. A száműzetésben is szeret minket. A hibáink következményei közepette is szeret minket. Jojachin története erről szól: a reményről, a helyreállításról és Isten hűségéről.

Végül pedig jöjjön Abdiás próféciája, ami a Szentírás talán legrövidebb könyve, mindössze egyetlen fejezet. Abdiás az edomitákhoz szól – Ézsau leszármazottaihoz. A történet gyökere a Teremtés könyvéig nyúlik vissza: Izsák két fiának, Jákobnak és Ézsaunak a testvérviszályához. Ha még emlékszünk, Jákob megszerezte Ézsau elsőszülöttségi jogát, később pedig az atyai áldást is elcsalta tőle. Később ugyan kibékültek, de embereik, Izrael népe és Edom népe között a viszály megmaradt. Ahogy Izrael népe, úgy Edom népe is eltávolodott az Úrtól. Amikor Babilon és Asszíria megtámadta Izraelt és Júdát, az edomiták nem segítettek, annak ellenére, hogy ők mind Ábrahám leszármazottai voltak. Ezért mondja Isten Abdiáson keresztül: „mivel nem álltatok ki sajátjaitok mellett, ti magatok is elpusztultok”.

A történet nemcsak a történelem része, hanem tanulságot is hordoz. Tanulságot arról, hogy milyen könnyen távolodnak el egymástól a családtagok. Jákob és Ézsau kibékültek, s ez a kiengesztelődés egy gyönyörű dolog. Sok esetben különösen nehéz megtennünk. A családi kapcsolatok fenntartása mindig tudatos erőfeszítést igényel – mindig könnyebb eltávolodni egymástól, mint közel maradni a másikhoz. Néha ezek a dolgok csak egyszerűen így alakulnak. Néha ez egy „természetes” folyamat, de sokszor nem kellene így lennie. Néha tudnunk kéne azt mondani: „Mi egy család vagyunk, és most úgy döntünk, hogy szeretni fogjuk egymást, akkor is, ha ez nehéz lesz”. Isten arra hív, hogy válasszuk a szeretetet, különösen a családban. Ez mindenki számára kihívást jelenthet, mégis szükség van rá. Mindenki meg van hívva a szeretet kihívására. No, ez az igazi challenge!

Ki az az ember az életedben, akivel kapcsolatban ma Isten hív, hogy válaszd őt újra, szeretettel? Lehet, hogy közelebb van, mint gondolnád. A szeretet gyakorlásához Isten szeretetét kell először elfogadnunk.

Imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm. És van egy jó hírem: Holnap elérkezünk egy újabb messiási mérföldkőhöz, Máté evangéliumához. Érdemes hozzá meghallgatni a bevezetőt is, de a Bibliádban is elolvashatod az ott található bevezetőt.