195. nap: Tóbiás és Sára imája

Korszak: Fogság

Ima

Urunk, Istenünk, dicsőítünk téged, és szívből hálát adunk neked. Köszönjük bölcsességedet és köszönjük, hogy újra meg újra feltárod előttünk a szívedet. Köszönjük, hogy meghívtál minket arra, hogy szereteted képmásai legyünk ebben a világban. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindenek felett benned bízzunk, minden körülmények között. Urunk, Istenünk, kérünk, adj kegyelmet, hogy mindenben és mindenkor benned bízhassunk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ma elénk kerül a Biblia egyik leghosszabb neve: Mahér-sálál-Hásbaz, azaz Rabolj gyorsan prédálj hamar, aki Izajás próféta fia volt, de mindjárt ki is térünk rá. Ha már akkor ilyen beszédes nevet adtak, én ezek után nem is csodálkozom a mai gyerekek nevein, akkoriban a történelmi események ihlették, ma a sorozatok… No, de ami ma igazán fontos, hogy kapunk egy leckét a bizalomról, a várakozásról, az ígéretekbe vetett reménységről – mindkét olvasmányban, de különösen Izajás könyvében. Mit olvastunk? Izajás könyvének 7. és 8. fejezetét – és ez óriási ajándék.

A 7. fejezet közepén található ez az ígéretet, amelyet később Máté evangélista is idéz. Jézusról beszél és azt mondja, hogy ez tulajdonképpen előrevetíti, ki is Jézus valójában: „Immánuel”, azaz „Velünk az Isten.” Most nézzük meg a kontextust, amiben ez elhangzott:

Tehát Acház király uralkodik most, azaz Kr. e. 736 és 716 között Júda felett – ő Uzija unokája, Jotam fia. És Acház – hát, nem volt jó király… Egyáltalán nem. Mi történik? Recin, Asszíria (más néven Arám) királya és Pekach, Izrael királya szövetséget köt, és elindulnak Júda ellen.

Amikor Jeruzsálemről beszélünk, legtöbbször azt mondjuk: „felmegyünk” Jeruzsálembe – még ha északról is közelítünk –, mert Jeruzsálem hegyvidéken fekszik, Sion hegyén, és annak környékén, több dombon. Tehát Recin és Pekach elindul Jeruzsálem ellen. Isten elküldi Acházhoz Izajást, és azt mondja neki: „Isten harcolni akar érted. Le akarja győzni ellenségeidet, mert megígérte, hogy megvédi népét. Ezért kérj egy jelet!” Acház válasza elsőre úgy hangzik, mintha alázatos lenne: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” De ez csak látszat. Mert Acház valójában már elhatározta, hogy szövetségre lép Asszíria királyával, ő már eldöntötte: nem Istenre akar támaszkodni, hanem az asszírok erejére. Mintha azt mondaná: „Köszi, de nincs szükségem Istenre. Majd az asszírok segítenek”. Ezért válaszol Izajás olyan erőteljesen: „Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?” (Iz 7,13). És itt hangzik el a híres prófécia: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,14). Ez azt jelenti: „Velünk az Isten”.

Ha a prófétai jövendölésekről gondolkodunk, gyakran kristálygömbszerű látomásokat képzelünk el – mintha mindig a távoli jövőt látnák. Ez néha így is van, de a próféták legfőbb feladata nem a jövő megjósolása, hanem az „Isten igazságának kimondása a jelen pillanatban”. A próféciának gyakran van közeli és távolabbi beteljesedése is. Miért kell közelinek lennie? Mert – ahogy Mózes mondja – egy próféta hitelességét ellenőrizni kell. Ha csak halála után valósul meg a prófécia, azt nem lehet sem megerősíteni, sem cáfolni. Ezért a prófécia egy része mindig rövid időn belül teljesül. Ez az izajási prófécia is ilyen: egyszerre közeli és távoli.

Mit jelent ez? Az egyik magyarázat szerint a prófécia rövid távú beteljesedéséről a 8. fejezetben olvashatunk. Ez arról tudósít, hogy Izajás együtt van a feleségével – ő is prófétanő volt – és gyermeket nemzenek. A 3. vers így szól: „Bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr ezt mondta nekem: Ezt a nevet add neki: „Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” (Mahér-sálál-Hásbaz – Iz 8,3). Minden névnek jelentése van – és Mahér-sálál-Hásbaz azt jelenti: „Gyorsan a zsákmányhoz, siess a prédára!” Ez figyelmeztető üzenet: közeledik a pusztulás. Izajás azt mondja: Mielőtt ez a gyermek eléri a „tudatos kort” (az erkölcsi érettség korát), Efraim – vagyis Izrael királysága – el fog pusztulni. Ez pontosan így történt. Isten tehát Izajás által előre jelezte Acháznak, hogy mi történik majd az északi királysággal – más néven Efraimmal. És itt a jel: a gyermek megszületik, Mahér-sálál-Hásbaz lesz a neve, és mielőtt felnő, a királyság elpusztul. „Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik” (vö. Iz 8,4). Ez figyelmeztetés volt Júda népének – és különösen Acház királynak. És hogy mit kezdett ezzel? Nos, meglátjuk… (Spoiler: lehet, hogy nem bánja meg, amit tett.) Ez tehát Izajás 7. és 8. fejezete.

Most nézzük Tóbiás könyve 7., 8. és 9. fejezetét – és ez is óriási ajándék számunkra. Itt olvasunk a Tóbiás és Sára apja, Ráguel közötti házassági szerződés megkötéséről. Ráguel őszinte: „Tudnod kell, hogy Sára már hétszer ment férjhez, és mindegyik férje még az esküvő éjszakáján meghalt a démon, Asmodeus által, mielőtt egyáltalán beteljesedhetett volna a házasság”. De hála Istennek, az Úr már előreküldte Azarját (valójában Ráfael arkangyalt emberi alakban), aki azt tanácsolja, hogy egy szerencsés halfogás után tegye el a hal máját és szívét, amit füstölőszerként a démon ellen kellett használni. És mi történik? Amikor ezt a nászéjszakán megteszik, a démon elmenekül, Ráfael pedig megkötözi Egyiptomnak egy távoli vidékén.

Ez a mozzanat rávilágít egy fontos valóságra: az angyalok valóságára. És ugyanígy a bukott angyalok, vagyis a démonok is bizony, nagyon is valósak. De Isten ereje, valamint az imádság ereje Isten hatalmán keresztül képes legyőzni a démonokat. Isten hatalmat és uralmat adott népének sokféle módon az őket támadó démoni erők fölött. De erről talán majd egy másik alkalommal részletesebben beszélünk.

Most viszont hadd mondjam el, hogy Tóbiás könyvének egyik kedvenc része számomra a 8. fejezet. Itt már Tóbiás és Sára összeházasodott és belépnek a nászszobába. Ez az a rész, amelyet rengeteg jegyespár választ esküvői olvasmánynak. Egyszerűen gyönyörű. Tele van szeretettel, méltósággal, lelkiséggel. Azt olvassuk, hogy amikor bezárult az ajtó, és kettesben maradtak, Tóbiás felkelt az ágyból, és így szólt: „Kelj fel, nővérem, imádkozzunk együtt, és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét” (Tób 8,4). Ez annyira szép! Eszünkbe juthat az Énekek éneke, ahol a szerelmes így szólt: „Nővérem, menyasszonyom.” Ugyanezt a lelkületet látjuk itt is: Tóbiás vágyakozik felesége után, szereti őt – „szerelem első látásra”, ahogy mondani szokták. De először nem vágyai tárgyaként, hanem testvérként tekint rá – nem olyasvalakire, akit „használhat”, hanem akit őszinte szívvel szerethet. Azt mondja: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt, és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét!” (Tób 8,4b).

Ez egyszerűen csodálatos! Annyira fontos, hogy a férj és a feleség együtt imádkozzanak. Jó dolog, ha külön-külön is imádkoznak, de legalább naponta egyszer együtt, hangosan imádkozzanak – ez egy óriási áldás a házasságra, a családjukra. Ők így imádkoztak (Tób 8,5-9): „Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat.” Ez a rész Isten dicsőítése azért, amit tett, amiért hálásak vagyunk. Majd így folytatják: „Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg”. Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen”. Aztán éjszaka együtt háltak. Ez az a szakasz, amit jó néhány esküvőn hallottam, főleg vallásgyakorló párok esetében. Mert a házaspárok felismerik: az életük Isten irgalma alatt áll, az Ő igazságossága és oltalma alatt. Ezért kell hozzá fordulniuk.

Szent II. János Pál pápa mondta egyszer, hogy a jó és rossz közötti küzdelemnek – ennek a kozmikus harcnak, amely Isten és a sátán között zajlik – egyik fontos harcmezejét a férfi és nő kapcsolatában találjuk meg. Különösen a házastársi kapcsolatban, sőt, gyakran éppen a szexuális kapcsolatban. Ez az a terület, ahol a férfi és a nő kísértést érezhet arra, hogy kihasználja a másikat, uralkodjon rajta, manipulálja a másikat, vagy egyszerűen csak öncélúan keressen örömet, figyelmen kívül hagyva Isten eredeti, jóságos szándékát. De itt, ebben a történetben Tóbiás és Sára lehetőséget kapnak, hogy együtt imádkozzanak, és azt mondják: „Istenem, kérlek, tedd egyenessé a szívemben mindazt, ami elhajlott!”

Eközben – kint a kertben – Ráguel már ásni kezdi Tóbiás sírját, mert azt hiszi, hogy ő is meghal majd, mint a többi férj… De nincs rá szükség, így még napfelkelte előtt visszatemetik a gödröt.

Végül hadd említsek egy utolsó momentumot: Ráguel imádságot mond Istennek, dicsőítve Őt. Tóbiás könyve 8. fejezetének 16. versében így szól: „Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.” Ez egyszerűen lenyűgöző. Hányszor mondhatjuk mi is ezt? „Uram, nem az történt, amit vártam. Nem úgy alakult, ahogy elképzeltem (akár negatív értelemben). És mégis… Te itt vagy. Megint csak itt vagy velem és segítesz rajtam.” És ez hatalmas ajándék.

Ma is, ezen a napon, bárhol is vagy éppen, hívlak, hogy fogadd el ezt az ajándékot! Lehet, hogy az életed nem úgy alakult, ahogy vártad… De még nincs vége! Lehet, hogy ez a mostani időszak a történetedben nem azt hozta, amit reméltél. De mégis itt vagyunk együtt, és hallhatjuk, olvashatjuk Isten szavát. És ez ajándék. Ez a 195. nap, és már kevesebb van előttünk, mint mögöttünk.

Imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! És imádkozzunk egymásért is!