BIY HU cover 195. nap

195. nap: Tóbiás és Sára imája

Acház első figyelmeztetése.

Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki:

Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj!
Ne remegjen a szíved
ennek a két fadarabnak
füstölgő zsarátnokától,

és attól, hogy Arám, Efraim
és Remaljahu fia
elvesztésedre szövetkeztek, mondván:

Vonuljunk fel Júda ellen,
hadd reszkessen,
aztán ragadjuk magunkhoz,
és tegyük meg Tabeel fiát királyává.

Ezt mondja az Úr:
Nem következik ez be, és nem így lesz,

hanem Damaszkusz
csak Arám fővárosa marad,
Recin meg Damaszkusz feje.

Szamária csak Efraim fővárosa marad,
Remaljahu fia meg Szamária feje.
Még hatvanöt esztendő,
és Efraimot úgy szétszórják,
hogy nem lesz többé nép.
Bizony, ha nem hisztek,
nem maradtok meg.

Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel.

Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”

Erre a próféta azt mondta:
„Halljátok hát, Dávid háza!
Nem elég nektek, hogy próbára teszitek
az emberek türelmét,
még az én Istenem türelmét is
próbára teszitek?

Ezért az Úr maga ad nektek jelet:
Íme, a szűz fogan, fiút szül,
és Immánuelnek nevezi el.

Vaj és méz lesz a tápláléka,
míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz,
és a jót választani.

Mert mielőtt ez a gyermek
még megtanulná,
hogy ami gonosz, azt elvesse,
és a jót válassza,
pusztává lesz az az ország,
amelynek két királya
most rettegésben tart.

Rád, népedre és atyád házára
olyan napokat hoz majd az Úr,
amilyenek nem voltak,
amióta Efraim elszakadt Júdától,
[csak Asszíria királya (idején)].”

Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja
majd Egyiptomból,
a Nílus vidékéről a legyeket,
és Asszíria földjéről a méheket.

El is jönnek, és megtelepszenek
a meredek völgyekben,
a sziklák hasadékaiban,
minden bozótban és minden legelőn.

Azon a napon az Úr leborotválja majd
a Folyamon túlról bérelt borotvával,
azaz Asszíria királya által
a fejet és a test szőrét,
sőt a szakállt is elveszi.

Azon a napon mindenki
csak egy fejőstehenet és két juhot tart.

És a tej bősége miatt, amit adnak,
vaj és méz lesz mindenkinek a tápláléka,
aki csak életben marad
ebben az országban.

Azon a napon minden helyet,
ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt,
bojtorján ver föl és gaz.

Nyíllal és íjjal lép be oda az ember,
mert az egész ország
csupa bojtorján s gaz lesz.

A hegyoldalakra,
amelyeket kapával szoktak megkapálni,
senki sem megy föl,
annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól.
Valamennyi a barmok legelőjévé lesz
és juhok járnak rajta.

Izajásnak fia születik.

Így szólt hozzám az Úr: „Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát.
Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: „Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik.

Siloe és Eufrátesz

Aztán újra szólt hozzám az Úr
és azt mondta:

Mivel ez a nép megvetette
Siloénak csendesen folydogáló vizeit,
és remeg Recintől meg Remaljahu fiától:

Azért az Úr felhozza ellenük
a Folyam hatalmas és nagy vizeit:
az asszírok királyát
és annak dicső hatalmát.
Kilép a medréből
s vize kiárad a partjain túl.

Behatol Júdába és áthömpölyög rajta,
elönti, míg egészen nyakig nem ér.
Kiterjesztett szárnyai betöltik
országod egész szélességét, ó Immánuel.

Az ellenségre váró kudarc

Vegyétek tudomásul, népek:
vereség vár rátok.
Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek!
Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok.
Csak övezzétek fel magatokat!
Vereség vár rátok.

Hiába szőtök terveket: úgyis meghiúsul.
Hasztalan hoztok határozatot:
nem valósul meg.
Mert velünk az Isten.

Az Úr a botlás köve a hitetleneknek

Így beszélt hozzám az Úr,
amikor keze megragadott,
hogy ne járjak azon az úton,
amelyet ez a nép követ:

Ti ne mondjátok összeesküvésnek,
amit ez a nép összeesküvésnek mond.
És amitől fél, attól ne féljetek
és ne remegjetek.

A Seregek Urát – őt valljátok Szentnek,
csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek.

Ő a szentély, a botlás köve
és a botránkozás sziklája,
Izrael mindkét háza számára,
tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.

Közülük sokan megbotlanak,
sokan elesnek és összezúzzák magukat,
hálóba kerülnek és fogságba esnek.

Izajás intelme tanítványaihoz

Megőrzöm ezt a tanúbizonyságot,
tanítványaim szívében lepecsételem
ezt a kinyilatkoztatást.

Én az Urat várom,
aki Jákob háza elől elrejti arcát,
csak benne remélek.

Itt vagyok én és fiaim,
akiket az Úr adott nekem:
mi vagyunk Izraelben
a jelképek és a csodák
a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.

És ha azt mondják nektek az emberek:
„Kérdezzétek meg a halottidézőket
és a jósokat, akik suttognak és motyognak”,
akkor ezt mondjátok:
„Hát nem Istenét kell megkérdeznie
a népnek,
vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást
kérni az élők felől?”

Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz!
Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.

Bolyongás a sötétben

Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen,
és éhségében úgy haragra gerjed,
hogy megátkozza magát és Istenét.
Akár fölfelé néz,

akár a földre szegezi szemét,
mindenütt csak nyomorúságot,
sötétséget talál,
félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.

Gyermek születik nekünk.

Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.

Hát nem csupa homály ott minden,
ahol aggodalom uralkodik?

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Tóbiás megkéri Sára kezét.

Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: „Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!” Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Először ők köszöntek neki, az meg fogadta: „Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!” Ezzel betessékelte őket házába, aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: „Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra.” Edna megkérdezte tőlük, hová valók. Így válaszoltak: „A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk.” „Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?” „Igen.” „Hogy van?” „Él és egészséges.” S Tóbiás azt is hozzátette: „Ő az apám.” Erre Ráguel felugrott, megcsókolta, és sírva fakadt. Aztán így szólt hozzá: „Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívű ember megvakult.” A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott, s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt. Aztán levágott egy kost a nyájból, és szíves fogadtatásban részesítette őket. Megmosakodtak, megfürödtek, és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnek: „Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nővéremet, Sárát feleségül.” Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: „Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona. De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.” Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: „Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!” Aztán a feleségéhez fordult, és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint. Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak. Ráguel odaszólt a feleségének: „Tedd rendbe nővérem, azt a másik szobát, és oda vezesd be őket.” Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta, és odavezette a lányát. Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit, és így szólt hozzá: „Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!” Aztán kiment.

A démon elűzése.

Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlőből a nászszobába vezették a fiatalembert.
Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elővette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölőben levő parázsra tette.
A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegőben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte, és odaláncolta.
Közben a szülők kimentek, és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból, és azt mondta Sárának: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt, és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.” Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: „Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké.
Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat.
Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg.” Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen!” Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni. Azt gondolta ugyanis magában: „Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk.” Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét és így szólt hozzá: „Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielőtt valaki megtudná a dolgot.” Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettőjüket. Erre kijött, és halkan ezt mondta: „Nem halt meg, minden rendben van.” Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: „Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké! Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.
Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd őket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!” Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt. Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdődött a készülődés. Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: „Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után. Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nővérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!”

A lakodalom.

Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult: „Azarja testvér – mondta neki –, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba! Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tőle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra. Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni. Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez.” Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesba. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat – a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall,
aratáskor aludni szégyen az emberre.

Az Úr áldása száll az igaz fejére,
korai gyász fogja be a gonoszok száját.

Az igazak emlékét áldva emlegetik,
a gonoszok neve feledésbe merül.

A bölcs fontolóra veszi a parancsokat,
a fecsegő bolond a vesztébe rohan.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Urunk, Istenünk, dicsőítünk téged, és szívből hálát adunk neked. Köszönjük bölcsességedet és köszönjük, hogy újra meg újra feltárod előttünk a szívedet. Köszönjük, hogy meghívtál minket arra, hogy szereteted képmásai legyünk ebben a világban. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindenek felett benned bízzunk, minden körülmények között. Urunk, Istenünk, kérünk, adj kegyelmet, hogy mindenben és mindenkor benned bízhassunk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ma elénk kerül a Biblia egyik leghosszabb neve: Mahér-sálál-Hásbaz, azaz Rabolj gyorsan prédálj hamar, aki Izajás próféta fia volt, de mindjárt ki is térünk rá. Ha már akkor ilyen beszédes nevet adtak, én ezek után nem is csodálkozom a mai gyerekek nevein, akkoriban a történelmi események ihlették, ma a sorozatok… No, de ami ma igazán fontos, hogy kapunk egy leckét a bizalomról, a várakozásról, az ígéretekbe vetett reménységről – mindkét olvasmányban, de különösen Izajás könyvében. Mit olvastunk? Izajás könyvének 7. és 8. fejezetét – és ez óriási ajándék.

A 7. fejezet közepén található ez az ígéretet, amelyet később Máté evangélista is idéz. Jézusról beszél és azt mondja, hogy ez tulajdonképpen előrevetíti, ki is Jézus valójában: „Immánuel”, azaz „Velünk az Isten.” Most nézzük meg a kontextust, amiben ez elhangzott:

Tehát Acház király uralkodik most, azaz Kr. e. 736 és 716 között Júda felett – ő Uzija unokája, Jotam fia. És Acház – hát, nem volt jó király… Egyáltalán nem. Mi történik? Recin, Asszíria (más néven Arám) királya és Pekach, Izrael királya szövetséget köt, és elindulnak Júda ellen.

Amikor Jeruzsálemről beszélünk, legtöbbször azt mondjuk: „felmegyünk” Jeruzsálembe – még ha északról is közelítünk –, mert Jeruzsálem hegyvidéken fekszik, Sion hegyén, és annak környékén, több dombon. Tehát Recin és Pekach elindul Jeruzsálem ellen. Isten elküldi Acházhoz Izajást, és azt mondja neki: „Isten harcolni akar érted. Le akarja győzni ellenségeidet, mert megígérte, hogy megvédi népét. Ezért kérj egy jelet!” Acház válasza elsőre úgy hangzik, mintha alázatos lenne: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” De ez csak látszat. Mert Acház valójában már elhatározta, hogy szövetségre lép Asszíria királyával, ő már eldöntötte: nem Istenre akar támaszkodni, hanem az asszírok erejére. Mintha azt mondaná: „Köszi, de nincs szükségem Istenre. Majd az asszírok segítenek”. Ezért válaszol Izajás olyan erőteljesen: „Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?” (Iz 7,13). És itt hangzik el a híres prófécia: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,14). Ez azt jelenti: „Velünk az Isten”.

Ha a prófétai jövendölésekről gondolkodunk, gyakran kristálygömbszerű látomásokat képzelünk el – mintha mindig a távoli jövőt látnák. Ez néha így is van, de a próféták legfőbb feladata nem a jövő megjósolása, hanem az „Isten igazságának kimondása a jelen pillanatban”. A próféciának gyakran van közeli és távolabbi beteljesedése is. Miért kell közelinek lennie? Mert – ahogy Mózes mondja – egy próféta hitelességét ellenőrizni kell. Ha csak halála után valósul meg a prófécia, azt nem lehet sem megerősíteni, sem cáfolni. Ezért a prófécia egy része mindig rövid időn belül teljesül. Ez az izajási prófécia is ilyen: egyszerre közeli és távoli.

Mit jelent ez? Az egyik magyarázat szerint a prófécia rövid távú beteljesedéséről a 8. fejezetben olvashatunk. Ez arról tudósít, hogy Izajás együtt van a feleségével – ő is prófétanő volt – és gyermeket nemzenek. A 3. vers így szól: „Bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr ezt mondta nekem: Ezt a nevet add neki: „Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” (Mahér-sálál-Hásbaz – Iz 8,3). Minden névnek jelentése van – és Mahér-sálál-Hásbaz azt jelenti: „Gyorsan a zsákmányhoz, siess a prédára!” Ez figyelmeztető üzenet: közeledik a pusztulás. Izajás azt mondja: Mielőtt ez a gyermek eléri a „tudatos kort” (az erkölcsi érettség korát), Efraim – vagyis Izrael királysága – el fog pusztulni. Ez pontosan így történt. Isten tehát Izajás által előre jelezte Acháznak, hogy mi történik majd az északi királysággal – más néven Efraimmal. És itt a jel: a gyermek megszületik, Mahér-sálál-Hásbaz lesz a neve, és mielőtt felnő, a királyság elpusztul. „Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik” (vö. Iz 8,4). Ez figyelmeztetés volt Júda népének – és különösen Acház királynak. És hogy mit kezdett ezzel? Nos, meglátjuk… (Spoiler: lehet, hogy nem bánja meg, amit tett.) Ez tehát Izajás 7. és 8. fejezete.

Most nézzük Tóbiás könyve 7., 8. és 9. fejezetét – és ez is óriási ajándék számunkra. Itt olvasunk a Tóbiás és Sára apja, Ráguel közötti házassági szerződés megkötéséről. Ráguel őszinte: „Tudnod kell, hogy Sára már hétszer ment férjhez, és mindegyik férje még az esküvő éjszakáján meghalt a démon, Asmodeus által, mielőtt egyáltalán beteljesedhetett volna a házasság”. De hála Istennek, az Úr már előreküldte Azarját (valójában Ráfael arkangyalt emberi alakban), aki azt tanácsolja, hogy egy szerencsés halfogás után tegye el a hal máját és szívét, amit füstölőszerként a démon ellen kellett használni. És mi történik? Amikor ezt a nászéjszakán megteszik, a démon elmenekül, Ráfael pedig megkötözi Egyiptomnak egy távoli vidékén.

Ez a mozzanat rávilágít egy fontos valóságra: az angyalok valóságára. És ugyanígy a bukott angyalok, vagyis a démonok is bizony, nagyon is valósak. De Isten ereje, valamint az imádság ereje Isten hatalmán keresztül képes legyőzni a démonokat. Isten hatalmat és uralmat adott népének sokféle módon az őket támadó démoni erők fölött. De erről talán majd egy másik alkalommal részletesebben beszélünk.

Most viszont hadd mondjam el, hogy Tóbiás könyvének egyik kedvenc része számomra a 8. fejezet. Itt már Tóbiás és Sára összeházasodott és belépnek a nászszobába. Ez az a rész, amelyet rengeteg jegyespár választ esküvői olvasmánynak. Egyszerűen gyönyörű. Tele van szeretettel, méltósággal, lelkiséggel. Azt olvassuk, hogy amikor bezárult az ajtó, és kettesben maradtak, Tóbiás felkelt az ágyból, és így szólt: „Kelj fel, nővérem, imádkozzunk együtt, és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét” (Tób 8,4). Ez annyira szép! Eszünkbe juthat az Énekek éneke, ahol a szerelmes így szólt: „Nővérem, menyasszonyom.” Ugyanezt a lelkületet látjuk itt is: Tóbiás vágyakozik felesége után, szereti őt – „szerelem első látásra”, ahogy mondani szokták. De először nem vágyai tárgyaként, hanem testvérként tekint rá – nem olyasvalakire, akit „használhat”, hanem akit őszinte szívvel szerethet. Azt mondja: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt, és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét!” (Tób 8,4b).

Ez egyszerűen csodálatos! Annyira fontos, hogy a férj és a feleség együtt imádkozzanak. Jó dolog, ha külön-külön is imádkoznak, de legalább naponta egyszer együtt, hangosan imádkozzanak – ez egy óriási áldás a házasságra, a családjukra. Ők így imádkoztak (Tób 8,5-9): „Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat.” Ez a rész Isten dicsőítése azért, amit tett, amiért hálásak vagyunk. Majd így folytatják: „Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg”. Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen”. Aztán éjszaka együtt háltak. Ez az a szakasz, amit jó néhány esküvőn hallottam, főleg vallásgyakorló párok esetében. Mert a házaspárok felismerik: az életük Isten irgalma alatt áll, az Ő igazságossága és oltalma alatt. Ezért kell hozzá fordulniuk.

Szent II. János Pál pápa mondta egyszer, hogy a jó és rossz közötti küzdelemnek – ennek a kozmikus harcnak, amely Isten és a sátán között zajlik – egyik fontos harcmezejét a férfi és nő kapcsolatában találjuk meg. Különösen a házastársi kapcsolatban, sőt, gyakran éppen a szexuális kapcsolatban. Ez az a terület, ahol a férfi és a nő kísértést érezhet arra, hogy kihasználja a másikat, uralkodjon rajta, manipulálja a másikat, vagy egyszerűen csak öncélúan keressen örömet, figyelmen kívül hagyva Isten eredeti, jóságos szándékát. De itt, ebben a történetben Tóbiás és Sára lehetőséget kapnak, hogy együtt imádkozzanak, és azt mondják: „Istenem, kérlek, tedd egyenessé a szívemben mindazt, ami elhajlott!”

Eközben – kint a kertben – Ráguel már ásni kezdi Tóbiás sírját, mert azt hiszi, hogy ő is meghal majd, mint a többi férj… De nincs rá szükség, így még napfelkelte előtt visszatemetik a gödröt.

Végül hadd említsek egy utolsó momentumot: Ráguel imádságot mond Istennek, dicsőítve Őt. Tóbiás könyve 8. fejezetének 16. versében így szól: „Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.” Ez egyszerűen lenyűgöző. Hányszor mondhatjuk mi is ezt? „Uram, nem az történt, amit vártam. Nem úgy alakult, ahogy elképzeltem (akár negatív értelemben). És mégis… Te itt vagy. Megint csak itt vagy velem és segítesz rajtam.” És ez hatalmas ajándék.

Ma is, ezen a napon, bárhol is vagy éppen, hívlak, hogy fogadd el ezt az ajándékot! Lehet, hogy az életed nem úgy alakult, ahogy vártad… De még nincs vége! Lehet, hogy ez a mostani időszak a történetedben nem azt hozta, amit reméltél. De mégis itt vagyunk együtt, és hallhatjuk, olvashatjuk Isten szavát. És ez ajándék. Ez a 195. nap, és már kevesebb van előttünk, mint mögöttünk.

Imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! És imádkozzunk egymásért is!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.