BIY HU cover 194. nap

194. nap: Szent az Úr!

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

Ének az Úr szőlőjéről

Hadd énekeljem el barátomnak
szőlője iránti szerelme énekét.
A barátomnak volt egy szőlőskertje,
termékeny domboldalon.

Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle,
és nemes szőlőfajtákkal ültette be.
A közepére tornyot épített,
és sajtót is vágott benne.
Aztán várta, hogy szőlőt teremjen,
de csak vadszőlőt hozott.

Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai:
Tegyetek igazságot köztem
és szőlőm között!

Mit kellett volna még tennem
szőlőmmel, amit nem tettem meg vele?
Azt vártam, hogy szőlőt teremjen,
hát miért hozott csak vadszőlőt?

Most azért tudtotokra adom,
mit fogok tenni szőlőmmel:
Lebontom sövényét, hadd legeljék le,
lerombolom falát, hadd tapossák össze.

Parlaggá teszem,
amit metszetlen hagynak,
és nem kapálnak meg,
hadd verje föl a bozót és a gaz.
És megparancsolom a felhőknek:
ne hullassanak rá esőt.

Igen, a Seregek Urának szőlője
Jeruzsálem háza,
és Júda népe dédelgetett ültetvénye.
Azt várta,
hogy igaz tetteket vigyenek végbe,
s lám, gaztetteket követnek el.
Azt várta, hogy igazság terem náluk,
de csak jajkiáltás hallik és siralom.

Jajkiáltások

Jaj azoknak,
akik házat házhoz sorakoztatnak,
szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak,
míg az övék nem lesz minden hely,
s nem csak ők lakják az egész országot.

Megesküdött a Seregek Ura
fülem hallatára:
„Bizony, rommá lesz a sok ház,
és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.

Tíz hold szőlő
csak egy korsóra valót hoz majd,
és tíz véka vetőmag
csak egy vékát terem.”

Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva
mámorító italokat hajhásznak,
és esténként sokáig fennmaradnak,
mert a bor hevíti őket.

Citera és hárfa, dob és fuvola – az van,
meg bor a lakomáikon,
de az Úr tetteire nem ügyelnek,
és kezének művét észre sem veszik.

Bizony, fogságba hurcolják majd népemet,
mert nincsen benne érteni akarás.
A hatalmasok éhen vesznek,
maga a nép meg szomjúságtól eped el.

Feltárja torkát az alvilág,
és végtelen szélesre nyitja a száját,
hogy elnyelje népemből a hatalmasokat,
akik most oly vígan vannak.

Akkor majd meggörnyed az ember,
megalázzák a büszke férfit,
és a kevélyek lesütik szemüket.

Ám a Seregek Ura megdicsőül ítéletében,
s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által.

Bárányok legelnek ott mint legelőjükön,
és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak.

Jaj azoknak, akik a büntetést
ökörlánccal vonják magukra,
és a bűnt úgy húzzák,
mint a kötél a szekeret.

Akik így szólnak:
„Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk!
Közeledjék és valósuljon meg,
amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!”

Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,
és a jót rossznak.
Akik a sötétséget világosságnak teszik meg,
s a világosságot sötétségnek,
ami keserű, azt édesnek,
az édeset meg keserűnek.

Jaj azoknak,
akik bölcsek a tulajdon szemükben,
és okosaknak hiszik saját magukat.

Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
és bátrak, ha mámorító italt kevernek.

Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket,
fölmentik a gonoszt,
és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.

Amint a tarlót felfalják a lángok,
és az aszott fű elhamvad a tűzben,
az ő gyökerük is hamuvá válik,
virágjuk elszáll, mint a por.
Mert elvetették
a Seregek Urának törvényét,
s megvetették Izrael Szentjének szavát.

Az Úr haragja

Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen,
fölemelte kezét és lesújtott rá.
Megölte fejedelmeit, s hulláik
úgy hevernek, mint a szemét az utcán.
De ezzel még nem csillapult le haragja,
keze továbbra is ki van nyújtva.

Az asszírok betörése

Jelt ad egy távoli nemzetnek,
és füttyszóval elhívja a föld határairól.
S lám, el is jön sietve, gyorsan.

Nincs közte fáradt, sem beteg,
egyik sem álmos, egyik sem alszik.
Derekán egyiknek sincs oldva az öve,
s nem szakad el sarujának szíja.

Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve.
Lovainak patája akár a kovakő,
s mint a forgószél,
olyanok harci szekereinek kerekei.

Ordítása olyan, mint az oroszláné,
úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök.
Ordít és megragadja a zsákmányt,
s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle.

Azon a napon úgy bömböl majd fölötte,
mint ahogy a tenger bömböl.
S ha az ember a földre néz:
lám, szorongást keltő sötétség van rajta,
és világosságát homály fedi.

2. AZ IMMÁNUELKÖNYV
Izajás meghívása.

Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak:

„Szent, szent, szent a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész földet!”Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam:

„Jaj nekem, végem van,
mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között élek,
mégis szememmel láttam a Királyt,
a Seregek Urát.”Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt:

„Nos, azáltal,
hogy ez megérintette ajkadat,
eltűnt gonoszságod
és bocsánatot nyert a bűnöd.”

Aztán hallottam az Úr szavát,
amint így szólt:
„Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?”
Így válaszoltam:
„Itt vagyok, engem küldj el!”

Erre így szólt:
„Menj, mondd meg ennek a népnek:
Hallván halljatok, de ne értsetek,
látván lássatok, de ne fogjátok föl.

Tedd érzéketlenné e nép szívét,
süketté a fülét, és kösd be a szemét,
hogy ne lásson a szemével,
ne halljon a fülével és ne értsen a szívével,
s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.”

Erre megkérdeztem:
„Meddig tart ez, Uram?”
Így válaszolt:
„Míg a városok el nem pusztulnak,
s lakók nélkül nem maradnak,
a házak meg emberek nélkül;
míg a szántóföldek pusztává nem lesznek,

s az Úr messzire nem űzi az embereket.
Akkor majd nagy pusztulás lesz
az országban.

De ha egy tizednyi megmarad a népből,
az úgy pusztul el, mint a terebint,
amelyet ha levágnak,
csak törzsöke marad,
ám a megmaradt törzsök szent mag.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Tóbiás kísérője.

Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: „Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz. De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor ő sem ismer engem, s én sem ismerem őt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem.”
Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: „Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettőnknek jusson belőle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltől.”

Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte [de ő nem tudta, hogy az Isten angyala]. Megszólította: „Hová való vagy, barátom?” Az angyal így felelt: „Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek.” Tóbiás azt mondta neki: „Tudod-e az utat Médiába?” „De mennyire! – felelte. – Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára. Sokszor jártam Médiában, és egyik testvérünknél, Gábaelnél kaptam szállást, a médiai Rágesban. Ekbatanától Ráges kétnapi járóföldre van, Ráges a hegyek között, Ekbatana a síkságon fekszik.” Erre Tóbiás azt mondta neki: „Rögtön jövök, barátom, csak szólok apámnak: szeretném, ha velem jönnél, megfizetem béredet.” Az így válaszolt: „Rendben van, megvárlak. De ne maradj sokáig!” Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: „Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e.” Tóbiás kiment, és szólt neki: „Barátom, apám szeretne megismerni.” Az angyal belépett a házba. Először Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: „Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom őket.” Az angyal azt mondta neki: „Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!” Tobit így szólt hozzá: „Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetője? Megfizetek érte, testvér.” Így felelt neki: „Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt.” Tobit így szólt: „Testvér, melyik családból és törzsből származol? Elárulnád nekem, testvér?” „Miért érdekel a családfám?” „Szeretném tudni, kinek a fia vagy, és mi a neved?” „Azarja vagyok – felelte –, a nagy Ananiásnak a fia, a testvéreid közül.” Erre azt mondta neki: „Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy.”

Majd így folytatta: „Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmet úgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal, és megjutalmazlak még azon felül is, amiben megegyeztünk.” Az angyal így felelt: „Vele megyek. Ne félj semmit. Oda is, vissza is szerencsés lesz az utunk, mert az út biztonságos.” Tobit így szólt hozzá: „Légy áldott, testvér!” Aztán a fiához fordult: „Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!” Tóbiás kiment, hogy előkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: „Szerencsés utat!” De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: „Miért küldted el a fiamat? Hát nem ő volt a bot kezünkben, amikor jött és ment előttünk? Azt hiszem, nem a pénz a legfontosabb, a fiunkhoz képest meg mit számít? Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!” Tobit azt felelte: „Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Ha hazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így. Ne aggodalmaskodj és ne emészd magad, nővérem, miattuk! Hiszen jó angyal utazik vele, így hát szerencsés lesz az útja, és egészségben haza is tér majd.”
Erre abbahagyta a sírást.

Tóbiás esete a hallal.

A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak. A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből, és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott, de az angyal biztatta: „Fogd meg a halat, ne engedd el!” A fiú elkapta a halat, és a partra húzta. Ekkor így szólt hozzá az angyal: „Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak.” A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: „Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?” Így felelt neki: „Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad. Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul.”

Ráfael és Tóbiás beszélgetése.

Médiában jártak, és már Ekbatana felé közeledtek, amikor Ráfael azt mondta a fiatalembernek: „Tóbiás testvér!” „Tessék!” – felelte. Az angyal folytatta: „Ma rokonodnál, Ráguelnél éjszakázunk. S van neki egy Sára nevű lánya. Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsősorban téged illet (a lány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívű, bátor és bájos teremtés, és az apja nagyon szereti. Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy ma estétől fogva mint menyasszonyodat őrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tőled a lányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más előtt téged jogosít fel arra, hogy a lányát feleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük a kezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal.” Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: „Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhez adták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor belépett a szobába, és úgy hallom az emberektől, hogy démon ölte meg őket. Ezért félek egy kicsit. Őt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak, és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné őket.” De az angyal így felelt: „Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt. Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belőle a füstölőben levő parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál. Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!” Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

II. SALAMON BÖLCS MONDÁSAJINAK GYŰJTEMÉNYE

Salamon mondásai:

A bölcs fiú örömet szerez az apjának,
de az ostoba fiú bánat az anyjának.

A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot,
de az igazságosság megment a haláltól.

Az igaz kívánságát teljesíti az Úr,
de a gonosz vágyát megtagadja.

A tétlenkedő kéz szegénységet teremt,
a szorgalmasok keze gazdagságot szerez.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk és hálát adunk neked. Köszönjük szentségedet. Köszönjük fenségedet. Köszönjük mindenhatóságodat. Köszönjük, hogy te vagy az Úr, a mindenek felett uralkodó. Urunk, te fenséges vagy, te félelmetes vagy – a legnemesebb értelemben. Urunk, te lenyűgözöl minket; félelemmel és csodálattal telve állunk meg jelenlétedben és igéd előtt. Ahogy továbbra is szólsz hozzánk ezekben a napokban, kérünk, nyisd meg szemünket, hogy lássunk és visszatérjünk hozzád! Nyisd meg a fülünket, hogy halljunk téged és visszatérjünk hozzád! Nyisd meg a szívünket, hogy megértsünk, értelmünket, hogy felfogjuk szavadat és visszatérjünk hozzád! Jézus nevében kérjük mindezt és köszönjük, hogy meghallgatsz. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.

Elmélkedés

Ma Izajás 5. és 6. fejezetét olvassuk. Az 5. fejezetben van a szőlőskertről szóló ének, a szőlő példázata. „Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét” (Iz 5,1). Mi is történik itt? Isten szőlőt ültetett – ez az allegória lényege. Vagyis Isten elhívta Izrael népét. Kivezette őket az egyiptomi rabszolgaságból. Bevezette őket az ígéret földjére. Termékennyé tette őket. Őszintén szólva: Isten eltakarította az útjukból az akadályokat, miközben beléptek az ígéret földjére. Emlékezzetek Józsuéra, emlékezzetek, hogyan vezette a népet a csatákban. Gondoljunk például Jerikóra, amikor Isten velük volt. Amikor hűségesek voltak hozzá, Isten megtisztította előttük az utat, és gyümölcsöző életet szánt nekik – nem csupán munkát és fáradságot, hanem valódi gyümölcsöket. Isten végül ezt mondja: „Mindezt megtettem – őrtornyot építettem, sövényt húztam, borsajtót vájtam, nemes szőlőt ültettem.” És amikor gyümölcsöt keresett, nem talált szőlőt, csak vadszőlőt. Ez lett az eredmény, ugye?

Izrael népe, Isten népe – most éppen a déli királyságról, Júdáról van szó – nem hozta meg azt a gyümölcsöt, amelynek megtermése céljából Isten elkülönítette őket. Emlékezzünk Ábrahám három ígéretére: földet ígért neki, dinasztiát és egyetemes áldást – hogy rajtuk keresztül az egész világ áldásban részesüljön. De ők nem termik meg a kellő gyümölcsöt. Ezért Isten ezt mondja: „Lerombolom a falat. Lerombolom a sövényt. A szőlőtőkét tönkreteszem. Pusztasággá teszem a helyet. Beengedem az idegeneket, és elviszik őket egy másik földre.” De később azt is mondja: „Egy tizednyi megmarad a népből.” Csupán egy tized. Ez a 6. fejezet végén szerepel, az utolsó sorokban: „Ha egy tizednyi megmarad a népből…” (Iz 6,13). Itt Izajás azt jövendöli meg, ami végül történni fog: a déli királyságot – Júdát – elhurcolják a fogságba. A jeruzsálemi és júdai nép nagy része Babilonba kerül. És csak egy tized marad meg egész Izraelből.

Térjünk vissza a 6. fejezet elejére. „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király…” – kezdi meghívásának leírását a próféta. Ez nagyszerű! Konkrét és pontos időpontot kapunk, hiszen tudjuk, mikor halt meg Uzija király: Kr. e. 740-ben. Tudjuk, hogy mik történtek akkoriban. Ezt le is csekkolhatjátok a Szent István Társulat kiadásában megjelent Biblia Időbeli áttekintés című függelékében, az 1430. oldalon. Legalábbis abban a kiadásban, amiből olvasok. És bizony, az már a múlt évezredből származik…

Izajás abban a pillanatban elhívást kapott. Küldetést kap, hogy próféta legyen – mégpedig különleges módon: meglátta az Úr dicsőségét. Ez lenyűgöző. Azt olvassuk, hogy látta a szeráfokat: „Szeráfok lebegtek fölötte”. Minden egyes szeráfnak hat szárnya volt. Kettővel a lábukat takarták el, kettővel az arcukat, kettővel lebegtek. Miért volt ez így? Az egyik értelmezés szerint a lábukat azért takarták el, mert szent helyen voltak, és még az Isten angyalainak a lába sem méltó arra, hogy fedetlen legyen előtte. Az arcukat azért takarták el, mert Isten annyira szent, hogy még az angyalai sem nézhetnek rá. A harmadik pár szárny segítségével lebegtek az Úr trónja fölött. És mit kiáltottak? „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” (Iz 6,3). Ha katolikus vagy, ismered ezeket a szavakat. Mi ezt Sanctus–ként, a „Szent vagy, szent vagy, szent vagy” imájaként énekeljük vagy mondjuk a szentmisében. Mikor mondjuk? Közvetlenül az előtt, hogy belépnénk életünk legszentebb pillanatába – a szentmise legszentebb részébe –, amikor a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik, és mi az ő jelenlétébe kerülünk.

A szöveg így folytatódik: amikor Izajás mindezt megtapasztalja, azt mondja: „Jaj nekem, végem van!” (Iz 6,5). Ez a hiteles tapasztalat, amikor találkozunk az élő Istennel! Nem az a fajta élmény, amikor azt mondjuk: Hű de szép. Nem is csak annyi, hogy: Ó, igen, itt a helyem. Nem, sokkal inkább: Jaj nekem, elvesztem. Mert ilyenkor szembesülünk az igazsággal. Itt van maga az Isten, aki maga a jóság, maga a szépség, maga a szeretet. Ő szent. Ezzel szemben felismerjük az igazságot önmagunkról: hogy jónak teremtettünk, szépség, bölcsesség, szentség a hivatásunk – de újra és újra elbukunk. Ez hasonló eset ahhoz, mint amikor Lukács evangéliumában Jézus beszállt Simon Péter csónakjába, és a hatalmas halfogás után Péter térdre borul, és azt mondja: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). Jézus felemeli, és ezt mondja: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Ez egy óriási pillanat: amikor rádöbbenünk saját gyengeségünkre, hiányainkra, és arra, hogy Isten milyen jó. Isten nem menekül el előlünk. Ehelyett közel hív magához.

Ez történik Izajással is. Látja Isten jelenlétének valóságát, az ő jóságát, szentségét, és így kiált: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” (Iz 6,5). Mégis, ez Isten hívása Izajás felé. És ő felismeri: el kell mennie prédikálni egy olyan néphez, amely romokban van. Ők is romlottak, és ő maga is.

Most térjünk vissza a szentmise említett pillanatához: mi is kimondjuk, hogy „Szent, szent, szent”, és ekkor – ha nem vagy katolikus, elmondom – mi letérdelünk. Ez az a rész, ahol imádságban letérdelünk. És mi történik Izajással? Egy angyal fogót ragad, az oltárról parazsat vesz el, és megérinti Izajás száját. Ezt mondja: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd” (Iz 6,7). Az Egyház első évszázadaiban az egyházatyák ezt az eseményt úgy értelmezték, mint az Eucharisztia előképét. A misében is ez történik: kimondjuk, hogy „Szent, szent, szent”, letérdelünk, és ezután hamarosan – mint az égő parázs – az Eucharisztia, Isten jelenlétének lángja az oltárról az ajkunkon keresztül a szentáldozáskor a szívünkbe érkezik, és megérint minket. Ebben a pillanatban megtapasztaljuk az átalakulást – a megtisztulást –, mert találkozunk magával az élő Istennel. Ez egészen elképesztő! Tényleg hihetetlen ajándék. Szent Carlo Acutis, ez a 15 éves srác a századunkból mondta, hogy ha az emberek tudnák, mit kapnak a szentmisén, tömve lennének a templomok. Vajon tudjuk? Tisztában vagyunk ennek a csodának a jelentőségével? Ez az örök élet kenyere, valódi találkozás az élő Istennel.

Visszatérve Izajáshoz, Isten aztán így szól: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” (Iz 6,8). És Izajás válaszol: „Itt vagyok, engem küldj el!” És az Úr így szól: „Menj, és mondd el ennek a népnek…” stb. Még korábban énekeltem egy Priestband nevű nemzetközi papi zenekarban. Heten voltunk benne papok, hat országból. A kedvenc számomnak Here I am volt a címe, s a refrén szövege Izajástól van, épp ebből a részből: Kit küldjek el? Ki megy el a nevemben? Itt vagyok, engem küldj! Gyönyörű, meg is hallgathatjátok a Youtube-on.

Minden egyes szentmise végén pedig elbocsátanak minket küldetéssel. A latin mise így végződik: Ite missa est! Menjetek, küldetés van! És ebből a missa szóból ered a mise elnevezése. A szentmisén feltöltekezünk és megkapjuk a küldetésünket, ami egyáltalán nem Mission impossible, lehetetlen küldetés. Szóval ez történik a misén, Isten jelenlétébe érkeztél, kimondtad: „Szent, szent, szent”, letérdeltél, és az égő parázs – az Eucharisztia – megérintette ajkadat, betöltött, átalakított – és most menj, és hirdesd Jézust a nemzeteknek! Ez lenyűgöző! Egyszerűen csodálatos!

Legközelebb, amikor szentmisén vagy, gondolj erre: ez a valóság. Izajásnak ez egy látomás volt. Valós volt, de csak előképe egy teljesebb találkozásnak és küldetésnek. Nekünk, katolikusoknak, ez már a beteljesedés. És micsoda ajándék ez! Mekkora ajándék, hogy nemcsak hallhatjuk Isten szavát, hanem minden szentmisében beléphetünk ebbe az isteni valóságba és testileg-lelkileg egyesülhetünk Jézussal a szentáldozásban.

És most jöjjön Tóbiás könyve. Remélem, tegnap világos volt a deuterokanonikus könyvekről szóló rész. Most pedig egyszerűen lenyűgöző, amit látunk: Ráfael arkangyal jelenik meg, hogy vezesse Tóbiást, és megtalálja a feleségét. Sáráról is szó van, akit tegnap ismertünk meg. Ezek az életek most összeérnek: Tobit azért imádkozott, hogy meghalhasson. Sára is azért imádkozott, hogy meghalhasson. Most pedig, az Úr közbeavatkozásával összefonódik a történetük. Ráfael arkangyal vezeti Tóbiást, és hamarosan látni fogjuk, mi történik ezután. A fiú, Tóbiás útnak indul az angyallal. Az is különleges, hogy a kutya is elkíséri őket – a három útitárs: Tóbiás, Ráfael és a kutya. És közben Isten története bontakozik ki. Isten összehozza azokat, akik egymást keresik, még ha nem is tudnak róla. Mindez azért történik, mert Isten hűséges. Mert ő irgalmas. Mert ő jóságos. És ezek az emberek, akik korábban csak szenvedést és reménytelenséget ismertek – most új reményt kapnak. Hogy mi történik ezután, azt holnap tudjuk meg.

Továbbra is imádkozzatok egymásért! Én is imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.