151. nap: Bölcsesség és ostobaság

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked. Nagyon hálásak vagyunk igédért és köszönjük bölcsességed, amit megosztasz velünk. Köszönjük, hogy kérdezhetünk tőled és megkérdőjelezhetjük a valóságot. Köszönjük, hogy megengeded ezt nekünk és arra hívsz, hogy kérdéseket tegyünk föl a jósággal, az igazságossággal kapcsolatban és kérdezzünk a gonosz misztériumáról, a saját gonoszságunk misztériumáról és a saját szívünkről is. Köszönjük, hogy mindezekkel a kérdésekkel és megtörtségeinkkel eléd jöhetünk – hiszen a megtörtséget nemcsak magunk körül látjuk, hanem magunkban is tapasztaljuk. Köszönjük, hogy megosztod velünk igédet, a Qohelet, a Prédikátor szavai által, aki húsbavágó kérdéseket tesz fel. Dicsőítünk téged és hálát adunk neked Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen!

Elmélkedés

Az 1 Királyok 9-ben Salamon uralkodásának végéhez közeledünk. Sok épület megalkotása, sok tevékenység van ekkorra Salamon király mögött, s most bepillantást kapunk abba az időszakba, amikor élete vége felé jár. Ahogy a következő két nap ezt majd kibontja számunkra, annak lehetünk tanúi, ahogyan a bölcs király balga módjára fejezi be életét. A nagy építő élete rommá válik. Most olvastuk, hogy bár Isten figyelmeztette Salamont álmában megjelenve, hogy megáldja és vele lesz, megerősíti trónját, mint atyjáét, Dávidét, de ennek az a feltétele, hogy Salamon nem fordul el tőle más isteneket szolgálva. Mégis azt fogjuk látni, hogy Salamon ezt nem veszi komolyan. Lehet, hogy egy-két hétig, akár néhány évig is igen. De, amint oly sokszor megtörténik, sajnos nem úgy végezzük, ahogy kezdtük.

Ilyen szempontból – hogy nem úgy végezzük, ahogy kezdtük – a Prédikátor könyve egy elég zavarba ejtő olvasmány lehet számunkra, ugyanakkor nagyon ösztönző is, ha jól fogjuk fel. Például, amikor a dolgok elejéről és végéről szól a szerző: „Jobb a halál napja, mint a születés napja” (Préd 7,1). „Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak” (Préd 7,2), és „Jobb a szomorúság, mint a nevetés” (Préd 7,3). Mit is akar ezekkel mondani? Nem értjük. A bölcs szerző hangsúlyozni akarja, hogy fel kell fognunk: mindennek vége lesz. Ha felfogjuk, hogy minden elmúlik, akkor világosságban élünk. Célt tudunk adni az életünknek. Ha csak a kezdetre összpontosítok, anélkül, hogy elismerném, hogy vége lesz, akkor esztelenül élek. Balga életet fogok élni. Ahogyan a szentírásbeli emberek életében és a sajátunkban is látjuk, sokan jól kezdjük és mégsem úgy fejezzük be. Ahogy Szent Carlo Acutis mondja: Sokan egyedinek születnek, de fénymásolatként halnak meg… Ezért mondja a bölcs, hogy a halálunk napja jobb, mint a születésünké. Ezzel nagyobb távlatokba helyezi a dolgokat. Stephen Covey (A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása c. könyv szerzője) mondta azt, hogy úgy kezdd a dolgaidat, hogy gondolatban már a végét is látod. Hiszen úgy lehet csak bölcsen élni, hogy tudom, mi lesz a következő lépésem, mert van egy elgondolásom arról, hova szeretnék eljutni, s ezért úgy élek, hogy szándékosan abba az irányba haladok. 

Ez a prédikátor bölcsességének is része, de a 6. fejezetben egy másik dologgal indít. Ez a vágyak miatti frusztráció. Azt mondja, hogy sok baj van a nap alatt, ami megkeseríti az ember életét. Van olyan ember, akinek Isten gazdagságot, anyagi javakat ad, semminek sincs híjával, mégsem tudja élvezni, hanem egy idegen élvezi azokat. Igen, ilyesmi előfordulhat. Megeshet, hogy valakit Isten sok mindennel megáld, és mégis más fogja élvezni a munkája gyümölcsét. Van egy érzés, az örömtelenség, amikor valaki nem képes, nem tudja jól érezni magát. A hedonizmus az örömtelenség ellentéte, a másik véglet, amikor az ember az élvezetek rabja, amikor az ember agya teljesen arra van beállva, hogy csak élvezze az életet. Az örömtelenség (anhedónia) az az állapot, amikor az ember képtelen örülni, jól érezni magát. Hiába van körülvéve az élet ajándékaival, ahogy itt az Írás mondja: vagyonnal, gazdagsággal és elismeréssel, de nem tudja bennük örömét lelni. Nem engedi meg magának, hogy örüljön annak, amije van. És ez teherként nehezedik rá. Sokan ilyenek is tudunk lenni. 

Könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy „csak semmi lazulás, menni kell gürcölni”, mert aggódunk a számlák, a devizahitel vagy más valós problémák miatt. Ezek nyilván ott lehetnek teherként, de ha gyermekeid is vannak, akkor lehet, hogy Isten arra hív, hogy állj meg és örülj annak, hogy vannak, hogy velük lehetsz. „De zajonganak és rendetlenek” – mondhatod. Igen, de ez nem sokáig tart, legalábbis nem örökké. Hamar felnőnek. Hamarabb, mint gondolnád.

Vagy lehet, hogy te az vagy, aki egyedül él, és egyedül nem képes jól érezni magát. Te a csönd ajándékát kaptad, a békét és időt a gondolkodásra, vagy a szabadságot arra, hogy utazz, esetleg éppen szolgálj. Mennyi ember van, akinek az élete más kötelezettségekkel van teli, mert nagy családjuk van. Csak próbálom körbejárni a lehetséges eseteket, de nem akarom túlhajtani ezt és naivnak tűnni. „Egyedülálló vagyok és szeretnék családot, szeretnék házastársat” – mondhatjátok, és ez teljesen érthető igény. De szabad is vagyok, és szolgálhatok olyan embereknek, akiket nem tudnék, ha családom vagy házastársam lenne. Így vagyunk ezzel mi, papok is. A hozzáállásom kell, hogy változzon abba az irányba, hogy jobb, ha örömöt tudok találni abban, amim van, mint ha szomorkodom amiatt, amim nincs.

Nagyszerű a Prédikátor 7,10 is: „Ne mondd: »Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?« Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel”. Ez a tipikus „bezzeg az én időmben”. Ugye? Szeretjük a régi időket aranykorként emlegetni, mintha azok jobbak lettek volna, mint amiben most élünk. A Prédikátor könyvének szerzője arra mutat rá, hogy nem vagy bölcs, ha olyasmit kérdezel, hogy régen miért volt sokkal jobb, mint ma. Mert nem ez a helyzet. Talán Szent Ágoston volt, aki egyszer azt mondta, hogy „ne vágyódj a régi szép idők után, mert akkor nem gondoltad volna, hogy ezek lesznek majd a régi szép idők”.

A legutolsó gondolatom a 7. fejezet 21. verséhez kapcsolódik: „Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád”. Azaz, ne figyeljünk túlságosan minden körülöttünk lévő ember szavára, mert ha rosszat mondanak rólunk, az jól el tudja rontani a napunkat. Majd később ez jön: „Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat” (Préd 7,22). Elgondolkodom rajta, hogy mennyire tönkreteheti a napunkat egy nem is túlzottan kegyetlen, csak éppen kritikus megjegyzés, ami mint egy tüske bújik a bőrünk alá és zavar bennünket. De gondoljunk csak bele, mi hányszor mondtunk ilyesmit másokra. És ez nemcsak annyi, hogy te is tettél ilyet, hanem ez a bölcsességről szól. Valaki mondjuk úgy nyilatkozik rólam, hogy „ó, rendes ember ő, nem olyan okos, de jó ember”. Hagyhatom, hogy ez a tüske a bőröm alá kússzon és bántson, hogy nagyon zavarjon. De hányszor mondok én véleményt más munkájáról, vagy magáról a személyről. És nem is akarom megbántani, csak elmondom a véleményem. Arról van szó, hogy nem is veszem a fáradságot, hogy átgondoljam: ezzel a véleményemmel az embert értékeltem, a munkáját minősítettem. Nem, valószínűleg csak szabadjára engedtem a kritikámat és nem akartam vele semmi rosszat. Ugyanígy gondolhatom, hogy amit a másik mond rólam, azt nekem is lazán, nagyvonalúan kell vennem. Nem kell mindent meghallani, és főleg a helyén kell kezelni. Nem is lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni. Nem tudom, hogy számotokra segítség-e ez a gondolatsor, de nekem segített, mikor ezt végiggondoltam. 

Lehet, hogy ez vagy egy korábbi rész kapcsán azt mondjátok: „Na, Kornél atya most nem volt elemében”. Én azt mondom, „rendben”, és csak a Prédikátor 7,21-re kell gondolnom… Elfogadnom, hogy „igen, ma nem voltam a legérthetőbb”. Ma ennyi tellett tőlem. Ugyanakkor örülök, hogy 365 ilyen alkalom van és ma a 151.-nél tartunk, így a 152. podcastben még jóvátehetem. De a mai napot is az Úr adta, ezért örvendjünk és vigadjunk rajta! Örvendünk és dicsőítjük az Urat és örülünk egymásnak, örülünk, hogy tanulmányozhatjuk az Ő igéjét. Ez óriási kincs mindannyiunk számára.

Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok egymásért, és kérlek, imádkozzatok értem is! Nagyon köszönöm nem csak a saját nevemben, hanem mindazokéban, akikért imádkoztok. Én azt szoktam kérni a Jóistentől, hogy mindazoknak, akik értem vagy papokért imádkoznak, sokszorosan fizesse vissza. Ezt ti is megtehetitek, így mindenki jól jár, a Jóisten nagylelkűségét pedig nem tudjuk felülmúlni. Szóval Ő megfizet mindenkinek tettei, vagy most ezen a téren, imái szerint.