BIY HU cover 151. nap

151. nap: Bölcsesség és ostobaság

Újabb látomás.

Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését, és megvalósította minden más tervét is, amit csak akart s amihez csak kedve volt, történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent. Így szólt hozzá az Úr: „Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig. Ha színem előtt jársz, amint atyád, Dávid (színem előtt járt), tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, mindent megteszel, amit kívánok tőled, teljesíted parancsaimat és törvényeimet, akkor megerősítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. Ha azonban elfordultok tőlem, ti és gyermekeitek, és nem tartjátok meg parancsaimat és törvényeimet, amelyeket rendeltem nektek, hanem elmentek más isteneknek szolgálni és őket imádni, akkor eltörlöm Izraelt arról a földről, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elől a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében. És ez a fölséges templom – aki csak elmegy mellette, megdöbben és felszisszen ha megkérdezik, miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal, akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjéről, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt.”

Hirám kielégítése.

A húsz esztendő elteltével – ezalatt készült el Salamon a két épületnek, az Úr templomának és a királyi palotának a fölépítésével –, mivel Tírusz királya, Hirám annyi cédrus- és ciprusfával meg arannyal látta el, amennyit csak akart, Salamon király húsz várost Hirámnak adott Galilea vidékén. Hirám eljött Tíruszból megtekinteni a városokat, amelyeket Salamon átengedett neki. De nem tetszettek neki. Azt mondta: „Miféle városok ezek, amelyeket átengedsz nekem, testvér?” Azért hívják Kabulnak azt a vidéket mind a mai napig. Mindazáltal Hirám küldött a királynak 120 aranytalentumot.

A robot

Így állt a dolog a robottal, amelyet Salamon kirótt, hogy fölépíthesse az Úr templomát és a saját palotáját, aztán Millót és Jeruzsálem falait, továbbá Hacort, Megiddót és Gezert. – A fáraó ugyanis, Egyiptom királya kivonult, meghódította és fölégette Gezert, a városban lakó kánaániakat pedig lemészárolta, de aztán lányának, Salamon feleségének adta a várost hozományul, így Salamon újra fölépítette –, végül az alsó Bet-Horont, Baalatot, Támárt az ország pusztaságán, valamint az összes helyőrségi várost, amely Salamoné volt, a szekérvárosokat és a lovasvárosokat meg amit Salamonnak kedve tartott építeni Jeruzsálemben, Libanonban és egész birodalmában. Az amoriták, hettiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot, s akik még leszármazottaik közül az országban éltek, mivel Izrael fiai nem tudták rajtuk betölteni az átkot, ezeket Salamon robotra kötelezte mind a mai napig. Izrael fiai közül Salamon senkit se hajtott szolgaságba, ők harcosok és tisztségviselők, tisztek és felügyelők voltak, a szekerek és a lovasok parancsnokai, végül főfelügyelők, akik Salamon munkálatai élén álltak, összesen ötszázötvenen, ők ügyeltek azokra az emberekre, akik a munkát végezték. Mihelyt a fáraó lánya Dávid városából palotájába vonult, amelyet építettek neki, (Salamon) máris Milló építéséhez fogott.

A templom szolgálata.

Salamon évente háromszor égő- és közösségi áldozatot mutatott be az oltáron, amelyet az Úrnak emelt… A templom sérüléseit is kijavította.

3. SALAMON ÜZLETI VÁLLALKOZÁSAI
Salamon hajói.

Hajóhadat is épített Salamon király Ecjon-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelében fekszik, Edom földjén. Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert. Ofirba hajóztak, aranyat hoztak onnan, 420 talentumot, és átadták Salamon királynak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre. Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.

Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, az nem látta a napot, és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?

Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.
Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?

Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt?

MÁSODIK RÉSZ
Előszó.

Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.
Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik.
Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív.
A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.
Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.

A jutalom kérdése.

Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély. Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel. Ne mondd: „Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?” Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van.
Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akárcsak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit. Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek.

Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad?
Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni?
Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.

A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban. Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék. Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád. Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat.

Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva. Így szóltam magamban: „Szeretnék szert tenni a bölcsességre!” De távol maradt tőlem. Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság.
S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.
Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem. Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit.

Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.
Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

AZ ÜLDÖZÖTT IGAZ IMÁJA

(Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak
énekelt a benjaminita Kus felett.)

Uram, Istenem, hozzád menekülök,
ments meg minden üldözőmtől
és szabadíts meg!

Nehogy mint oroszlán,
valaki elkapjon és szétszaggasson.
Hiszen senki sincs, aki megmentene.

Uram, Istenem, ha olyasmit tettem…
ha kezemhez jogtalanság tapad,

ha gonoszul bántam barátommal,
ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,

akkor üldözzön és fogjon el ellenségem!
Tapossa el életem a földön
és tiporja bensőmet a porba!

Kelj fel, Uram, haragodban,
ébredj fel, Istenem!
Szállj szembe ellenségeim dühével
te, aki szereted az ítéletet!

Gyűljenek köréd a nemzetek,
előttük állítsd fel ítélőszéked.

[Az Úr a népek bírája.]
Szolgáltass nekem igazságot, Uram,
jogom és ártatlanságom szerint!

Legyen vége a galádok gazságának,
tedd erőssé az igazat!
Igaz Isten vagy,
a szívek és vesék vizsgálója.

Isten az én védőpajzsom.
Ő menti meg az igaz szívűeket.

Igazságos bíró az Isten.
Fékezi haragját, de bosszúja
bármely nap fellobbanhat,

ha meg nem tér az ember.
Bárhogy élezi kardját az ellenség,
bárhogy feszíti íját és céloz:

maga ellen irányítja
a halált hozó fegyvert,
és nyilai tüzes büntetéssé válnak.

Nézd, a gonosz fogant,
tele van álnoksággal,
s amit világra hoz, veszedelem.

Gödröt ásott, kimélyítette,
de ő esett a maga ásta verembe.

Gonoszsága visszahull saját fejére,
álnoksága fejének tetejére.

De én dicsőítem az Urat,
aki igazságban honol.
A Magasságbeli nevének szól énekem.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked. Nagyon hálásak vagyunk igédért és köszönjük bölcsességed, amit megosztasz velünk. Köszönjük, hogy kérdezhetünk tőled és megkérdőjelezhetjük a valóságot. Köszönjük, hogy megengeded ezt nekünk és arra hívsz, hogy kérdéseket tegyünk föl a jósággal, az igazságossággal kapcsolatban és kérdezzünk a gonosz misztériumáról, a saját gonoszságunk misztériumáról és a saját szívünkről is. Köszönjük, hogy mindezekkel a kérdésekkel és megtörtségeinkkel eléd jöhetünk – hiszen a megtörtséget nemcsak magunk körül látjuk, hanem magunkban is tapasztaljuk. Köszönjük, hogy megosztod velünk igédet, a Qohelet, a Prédikátor szavai által, aki húsbavágó kérdéseket tesz fel. Dicsőítünk téged és hálát adunk neked Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen!

Elmélkedés

Az 1 Királyok 9-ben Salamon uralkodásának végéhez közeledünk. Sok épület megalkotása, sok tevékenység van ekkorra Salamon király mögött, s most bepillantást kapunk abba az időszakba, amikor élete vége felé jár. Ahogy a következő két nap ezt majd kibontja számunkra, annak lehetünk tanúi, ahogyan a bölcs király balga módjára fejezi be életét. A nagy építő élete rommá válik. Most olvastuk, hogy bár Isten figyelmeztette Salamont álmában megjelenve, hogy megáldja és vele lesz, megerősíti trónját, mint atyjáét, Dávidét, de ennek az a feltétele, hogy Salamon nem fordul el tőle más isteneket szolgálva. Mégis azt fogjuk látni, hogy Salamon ezt nem veszi komolyan. Lehet, hogy egy-két hétig, akár néhány évig is igen. De, amint oly sokszor megtörténik, sajnos nem úgy végezzük, ahogy kezdtük.

Ilyen szempontból – hogy nem úgy végezzük, ahogy kezdtük – a Prédikátor könyve egy elég zavarba ejtő olvasmány lehet számunkra, ugyanakkor nagyon ösztönző is, ha jól fogjuk fel. Például, amikor a dolgok elejéről és végéről szól a szerző: „Jobb a halál napja, mint a születés napja” (Préd 7,1)„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak” (Préd 7,2), és „Jobb a szomorúság, mint a nevetés” (Préd 7,3). Mit is akar ezekkel mondani? Nem értjük. A bölcs szerző hangsúlyozni akarja, hogy fel kell fognunk: mindennek vége lesz. Ha felfogjuk, hogy minden elmúlik, akkor világosságban élünk. Célt tudunk adni az életünknek. Ha csak a kezdetre összpontosítok, anélkül, hogy elismerném, hogy vége lesz, akkor esztelenül élek. Balga életet fogok élni. Ahogyan a szentírásbeli emberek életében és a sajátunkban is látjuk, sokan jól kezdjük és mégsem úgy fejezzük be. Ahogy Szent Carlo Acutis mondja: Sokan egyedinek születnek, de fénymásolatként halnak meg… Ezért mondja a bölcs, hogy a halálunk napja jobb, mint a születésünké. Ezzel nagyobb távlatokba helyezi a dolgokat. Stephen Covey (A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása c. könyv szerzője) mondta azt, hogy úgy kezdd a dolgaidat, hogy gondolatban már a végét is látod. Hiszen úgy lehet csak bölcsen élni, hogy tudom, mi lesz a következő lépésem, mert van egy elgondolásom arról, hova szeretnék eljutni, s ezért úgy élek, hogy szándékosan abba az irányba haladok. 

Ez a prédikátor bölcsességének is része, de a 6. fejezetben egy másik dologgal indít. Ez a vágyak miatti frusztráció. Azt mondja, hogy sok baj van a nap alatt, ami megkeseríti az ember életét. Van olyan ember, akinek Isten gazdagságot, anyagi javakat ad, semminek sincs híjával, mégsem tudja élvezni, hanem egy idegen élvezi azokat. Igen, ilyesmi előfordulhat. Megeshet, hogy valakit Isten sok mindennel megáld, és mégis más fogja élvezni a munkája gyümölcsét. Van egy érzés, az örömtelenség, amikor valaki nem képes, nem tudja jól érezni magát. A hedonizmus az örömtelenség ellentéte, a másik véglet, amikor az ember az élvezetek rabja, amikor az ember agya teljesen arra van beállva, hogy csak élvezze az életet. Az örömtelenség (anhedónia) az az állapot, amikor az ember képtelen örülni, jól érezni magát. Hiába van körülvéve az élet ajándékaival, ahogy itt az Írás mondja: vagyonnal, gazdagsággal és elismeréssel, de nem tudja bennük örömét lelni. Nem engedi meg magának, hogy örüljön annak, amije van. És ez teherként nehezedik rá. Sokan ilyenek is tudunk lenni. 

Könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy „csak semmi lazulás, menni kell gürcölni”, mert aggódunk a számlák, a devizahitel vagy más valós problémák miatt. Ezek nyilván ott lehetnek teherként, de ha gyermekeid is vannak, akkor lehet, hogy Isten arra hív, hogy állj meg és örülj annak, hogy vannak, hogy velük lehetsz. „De zajonganak és rendetlenek” – mondhatod. Igen, de ez nem sokáig tart, legalábbis nem örökké. Hamar felnőnek. Hamarabb, mint gondolnád.

Vagy lehet, hogy te az vagy, aki egyedül él, és egyedül nem képes jól érezni magát. Te a csönd ajándékát kaptad, a békét és időt a gondolkodásra, vagy a szabadságot arra, hogy utazz, esetleg éppen szolgálj. Mennyi ember van, akinek az élete más kötelezettségekkel van teli, mert nagy családjuk van. Csak próbálom körbejárni a lehetséges eseteket, de nem akarom túlhajtani ezt és naivnak tűnni. „Egyedülálló vagyok és szeretnék családot, szeretnék házastársat” – mondhatjátok, és ez teljesen érthető igény. De szabad is vagyok, és szolgálhatok olyan embereknek, akiket nem tudnék, ha családom vagy házastársam lenne. Így vagyunk ezzel mi, papok is. A hozzáállásom kell, hogy változzon abba az irányba, hogy jobb, ha örömöt tudok találni abban, amim van, mint ha szomorkodom amiatt, amim nincs.

Nagyszerű a Prédikátor 7,10 is: „Ne mondd: »Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?« Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel”. Ez a tipikus „bezzeg az én időmben”. Ugye? Szeretjük a régi időket aranykorként emlegetni, mintha azok jobbak lettek volna, mint amiben most élünk. A Prédikátor könyvének szerzője arra mutat rá, hogy nem vagy bölcs, ha olyasmit kérdezel, hogy régen miért volt sokkal jobb, mint ma. Mert nem ez a helyzet. Talán Szent Ágoston volt, aki egyszer azt mondta, hogy „ne vágyódj a régi szép idők után, mert akkor nem gondoltad volna, hogy ezek lesznek majd a régi szép idők”.

A legutolsó gondolatom a 7. fejezet 21. verséhez kapcsolódik: „Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád”. Azaz, ne figyeljünk túlságosan minden körülöttünk lévő ember szavára, mert ha rosszat mondanak rólunk, az jól el tudja rontani a napunkat. Majd később ez jön: „Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat” (Préd 7,22). Elgondolkodom rajta, hogy mennyire tönkreteheti a napunkat egy nem is túlzottan kegyetlen, csak éppen kritikus megjegyzés, ami mint egy tüske bújik a bőrünk alá és zavar bennünket. De gondoljunk csak bele, mi hányszor mondtunk ilyesmit másokra. És ez nemcsak annyi, hogy te is tettél ilyet, hanem ez a bölcsességről szól. Valaki mondjuk úgy nyilatkozik rólam, hogy „ó, rendes ember ő, nem olyan okos, de jó ember”. Hagyhatom, hogy ez a tüske a bőröm alá kússzon és bántson, hogy nagyon zavarjon. De hányszor mondok én véleményt más munkájáról, vagy magáról a személyről. És nem is akarom megbántani, csak elmondom a véleményem. Arról van szó, hogy nem is veszem a fáradságot, hogy átgondoljam: ezzel a véleményemmel az embert értékeltem, a munkáját minősítettem. Nem, valószínűleg csak szabadjára engedtem a kritikámat és nem akartam vele semmi rosszat. Ugyanígy gondolhatom, hogy amit a másik mond rólam, azt nekem is lazán, nagyvonalúan kell vennem. Nem kell mindent meghallani, és főleg a helyén kell kezelni. Nem is lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni. Nem tudom, hogy számotokra segítség-e ez a gondolatsor, de nekem segített, mikor ezt végiggondoltam. 

Lehet, hogy ez vagy egy korábbi rész kapcsán azt mondjátok: „Na, Kornél atya most nem volt elemében”. Én azt mondom, „rendben”, és csak a Prédikátor 7,21-re kell gondolnom… Elfogadnom, hogy „igen, ma nem voltam a legérthetőbb”. Ma ennyi tellett tőlem. Ugyanakkor örülök, hogy 365 ilyen alkalom van és ma a 151.-nél tartunk, így a 152. podcastben még jóvátehetem. De a mai napot is az Úr adta, ezért örvendjünk és vigadjunk rajta! Örvendünk és dicsőítjük az Urat és örülünk egymásnak, örülünk, hogy tanulmányozhatjuk az Ő igéjét. Ez óriási kincs mindannyiunk számára.

Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok egymásért, és kérlek, imádkozzatok értem is! Nagyon köszönöm nem csak a saját nevemben, hanem mindazokéban, akikért imádkoztok. Én azt szoktam kérni a Jóistentől, hogy mindazoknak, akik értem vagy papokért imádkoznak, sokszorosan fizesse vissza. Ezt ti is megtehetitek, így mindenki jól jár, a Jóisten nagylelkűségét pedig nem tudjuk felülmúlni. Szóval Ő megfizet mindenkinek tettei, vagy most ezen a téren, imái szerint.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.