147. nap: Istentisztelet a Templomban

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Te hallod az imáinkat, hallod a hangunkat mindig, amikor beszélünk hozzád. Ismered a szívünk vágyát, ismered az imáink mélységét, ismered a nehézségeinket. Néha eltérítenek minket bizonyos dolgok attól, hogy teljes szívünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel szeressünk téged. Te tudod, hogy milyen könnyen el tudunk fordulni tőled. De köszönjük, hogy képesek vagyunk meghallani téged a nagy zajban is. Túl tudunk lépni a figyelmünket elterelő dolgokon. Te ismered a szívünket. Nemcsak a békés szívünket ismered, hanem a bajba jutott szívünket is, ami olyankor hevesen dobog a mellkasunkban. Ismét kérünk téged Jézus nevében, hogy tekints ránk és nyisd meg a füledet, halld meg a hangunkat, halld meg az imáinkat a mai napon és minden nap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai részekben a Királyok első könyve és a Krónikák második könyve kapcsolódnak egymáshoz, mégis egy kicsit különböznek. Bizonyos értelemben ugyanarról beszélnek, mégis más idősíkban vannak. Tegnap a 2Krónikák 6-ban már Salamon templomszentelési imáját hallottuk. De ma, az 1Királyok 5-ben visszatérünk a cédrusfákhoz, amiből épül majd a templom. Itt észrevehetjük, hogy a Királyok első könyvének a története jóval a Krónikák második könyvének eseményei előtt jár. Visszatekintünk a régebben történtekre és újraolvassuk, mi volt akkor. Ne felejtsük ezt el, mert nehéz lesz követni, ha nem figyelünk erre. Már megépítették és felszentelték a templomot a Krónikák második könyvében. Azonban itt, a Királyok első könyvében Salamon még csak most kezd bele.

Nem baj, ha újra itt időzünk, mert bevésődik számunkra, hogy a templomnak milyen központi szerepe van. Miért is? Nem csak azért, mert Isten jelenléte lakozik ott. Olyan szép a 2Krónikák 6-ban a templomszentelési imádságot olvasni. Majd a 2Krónikák 7. elején Salamon befejezi az imát és tűz száll le az égből, elégeti az áldozatokat, és az Úr dicsősége betölti a templomot. Ezzel kezdődik a 7. fejezet: „Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot.” (2Krón 7,1). Ez mutatja Isten jelenlétének erejét. A templom pedig nyilvánvalóan szükséges, mert Isten lakozik benne. Azért is meghatározó a templom szerepe, mert ez az a hely, ahol az emberek felajánlják az imádságukat Istennek. Rendkívül fontos nekünk, hogy megértsük Isten imádásának fontosságát és szükségességét. Azt, hogy Isten hogyan szeretné, hogy imádjuk Őt.

Az 1Királyok 5-ben a templomépítés kezdeteiről olvastunk, ahogy Salamon együttműködik Hirámmal, a tíruszi királlyal. Dávidnak jó barátja volt Hirám király, aki pogányként dicsőítette az Urat – ez elég különleges dolog. Hirám nem zsidó és mégis dicséri az Urat. Dicsőíti az Urat, hogy Dávidnak milyen bölcs fia van, majd libanoni cédrusfákat és embereket küld a templom építéséhez.

Vannak még érdekes dolgok a 2Krónikák 7. és 8. fejezetében. Miután Salamon befejezi az imádságát a 2Krónikák 7-ben, jön a tűz és Isten dicsősége betölti a templomot. A 7. fejezetben Salamon befejezi az Úr házának építését és a királyi palotát is, majd éjjel megjelenik neki az Úr. Ismét megjelenik neki, hasonlóan ahhoz, mint amikor azt mondta, hogy „kérhetsz bármit, megadom neked” (2Krón 1,7). Azonban most nem az iránt érdeklődik az Úr, hogy mit kér Salamon, hanem azt mondja: „Ezeket jegyezd fel!” „Ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi, és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát” (2Krón 7,14). Valójában azt mondja Isten, hogy ha hűségesek lesztek, akkor nem ér baj benneteket. Bátorítja Salamon népét a hűségre. Mintha azt mondaná: „Térjetek vissza a templomba imádásomra, térjetek vissza erre a helyre, térjetek vissza a jelenlétembe, térjetek vissza imádsággal, térjetek vissza a parancsok megtartásához és én meghallgatom az imádságaitokat”. De utána azt mondja az Úr: „Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet, akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod. Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok, akkor kiirtalak benneteket földemről” (2Krón 7,17-20). Isten egyértelmű parancsot adott Salamonnak, és a bölcsességet is megadta a megtartásához.

Salamon tudatában van a dolgoknak, igaz? Egyértelmű figyelmeztetést kapott Istentől: „Legyél hűséges hozzám, legyél közel hozzám és én veled leszek”. De Salamon nem így tesz. Sőt, a 8. fejezetben mi történik? A 11. versben ezt olvassuk: „Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: »Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!«”. Vagyis azt gondolhatjuk, hogy „hát igen, elkülöníti a fáraó lányát, mivel ő nem része a szövetségnek. Ő nem része annak a szövetségnek, ami az Úrhoz kapcsol minket”.

De mit is jelent ez? Amikor Salamon feleségül vette a fáraó lányát, akkor résnyire ajtót nyitott a bálványimádásnak. És ez az, ami majd be is következik. Ahelyett, hogy behozta volna a fáraó lányát a szövetségbe, ahelyett, hogy Izrael részévé tette volna, ahelyett, hogy megismertette volna vele az Urat, az egyetlen Istent, aki minden isten felett uralkodik, Salamon csak ennyit mond: „Tudod mit? Te Dávid városán kívül fogsz élni, mert te nem vagy része a szövetségnek, téged a városon kívül tartalak”.

De miért nem hozta be?! Miért hagyja, hogy hamis egyiptomi isteneket imádjon? Miért nem engedi, hogy az igaz Istent, az Urat imádja? Salamonnak több ezer szekere és lovasa van, bölcs, beszél hozzá Isten az imádságaiban, de Salamon mégis azt teszi, amit az Úr megtiltott. Mit ne tegyenek a királyok általában se? Ne gyűjtsenek lovakat, szekereket és lovasokat és ne növelje ezek számát. Mégis ezt teszi Salamon. Ne felejtsük el, hogy a templom Isten jelenlétének, Isten imádásának a helye. De emlékezzünk csak vissza, hogy Isten milyen imádást szeretne? Isten az engedelmesség áldozatát szeretné. És itt vannak a rések Salamon pajzsán. Lehet, hogy bölcs és mindenkinél nagyobb tudása van, de nem akar engedelmeskedni…

Lehet, hogy nekünk is ezek a nehézségeink. Amikor azt mondjuk, hogy „tudom, tudom… de nem akarom megtenni. Tudom, mit vár tőlem Isten, de én nem azt akarom, amit ő”. És lehet, hogy nyomós okunk van rá… Így gondolkodhatott Salamon: „Talán most béke van, de lehet, hogy nemsokára nem lesz béke és szükségem lesz azokra a lovakra. Most jó kapcsolatunk van a szomszédos népekkel, de ki tudja, mi lesz, inkább elveszem a fáraó lányát feleségül”. Ez a gondolkodás bölcsnek tűnhet és lehet, hogy bizonyos értelemben az is, de az biztos, hogy nem az engedelmességről szól. Ha szeretni akarjuk Istent, engedelmeskednünk kell neki. A legékesebb jele annak, hogy szeretjük Istent, az az, hogy engedelmeskedünk neki.

Isten iránti szeretetünket két módon tudjuk kimutatni: engedelmességgel iránta, és azzal, hogy szeretjük embertársainkat.

Itt van Salamon, és azon az úton jár, amely eltávolítja az Isten iránti engedelmességtől. Eltávolodik Istentől, pedig korábban figyelmeztetést kapott tőle, hogy ne tegye, mert következményei lesznek. Persze könnyű ezt így kívülről látni, de aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen! Ezért arra kérem az Urat, hogy segítsen nekünk. Segítsen hűségesnek lennünk. Segítsen engedelmeskednünk parancsolatainak, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy amit parancsai helyett választanánk, az bölcsebb lenne – legalábbis emberi szempontból…

De nem! Ha az, amit tenni szándékozom, engedetlenség Istennel szemben, akkor inkább nem akarom megtenni. Viszont ezt nem könnyű egyedül megtenni, mert olykor ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, engedetlen a szívem, és inkább azt akarom, hogy az én akaratom valósuljon meg. Pedig mennyivel bölcsebb és jobb lenne azt mondani, hogy legyen meg a te akaratod… Hát, ezért van szükségem imára.

Ezért kérem a ti imáitokat is. Én is imádkozom értetek.