BIY HU cover 147. nap

147. nap: Istentisztelet a Templomban

Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt. Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat. Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt. Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.

Salamon hírneve.

Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova.
Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék. Az árpát meg a szalmát is mindig odavitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen voltak, ki-ki, amint ráesett a sor. Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény. Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt még Egyiptom bölcsességét is. Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is. Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg. Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról. Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől.

2. SALAMON ÉPÍTKEZÉSEI
Előkészületek a templomépítkezéshez.

Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak. Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak: „Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit. Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse. Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek. Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidóniak.” Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült, és felkiáltott: „Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!” Aztán ezt a választ adta Salamonnak: „Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően. Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára.” Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart. Ennek ellenében Salamon 20 000 bát olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben. Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással. Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki. Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára. Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében, nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek. A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak. Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A templomszentelés.

Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot. A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!”

Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak. Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát. Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.

Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.

Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig. A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep. Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek, és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.

Isten ígérete a templomszentelés után.

Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani. Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki:

„Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen. Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre, de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi, és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát. Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.

Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet, akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod. Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok, akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára. Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal? Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt.”

Salamon uralkodói tettei.

Húsz esztendő elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját, kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat. Majd Salamon Hamat-Coba ellen vonult, és elfoglalta. Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamatban épített. A felső és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerősített várossá építette ki. Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni.
A hettiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez, hanem azok fiai voltak, akik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig. Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, főtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelői voltak. Salamon király robotosainak ezek a felügyelői, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak.

Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: „Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!”

Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett. Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén.

Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere. Attól, amit a király a papoknak és a levitáknak parancsolt, nem is tértek el semmiben, még a kincstár őrzése ügyében sem. Az egész költség készen állott Salamonnak attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapjait, egészen addig a napig, amelyen befejezte.

Ezután Salamon elment Ecjon-Geberbe és Elátba, a tenger partjára Edom földjén. Hirám ekkor szolgái által hajókat és tapasztalt tengerészeket küldött neki. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofirba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és elvitték Salamon királynak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A NÉP HÁLAÉNEKE

(A karvezetőnek – ének, zsoltár.)
Ujjongjatok Istenemnek, földek mind,

zengjétek nevének dicséretét!
Járuljatok eléje dicsőítő énekkel!

Mondjátok Istennek:
Mily csodálatosak a te műveid!
Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt.

Imádjon téged az egész föld,
és zengje dicséretedet,
magasztalja nevedet!

Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit:
csodálatosat művelt az emberek között!

A tengert szárazfölddé változtatta,
lábukkal lépkedtek át az áron,
benne leljük hát örömünk!

Hatalmával kormányoz örökké,
szeme vigyázza a nemzeteket,
nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek,
harsogjátok dicséretét!

Ő ad életet lelkünkbe,
s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.

Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk,
ahogy az ezüstöt szokták,
tűzben megvizsgáltál.

A vadász hálójába tereltél,
s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre.

Elnézted, hogy az emberek fejünket
tapossák,
tűzön és vízen kellett áthaladnunk,
de végül mégis könnyebbülést adtál.

Égőáldozattal lépek hajlékodba,
teljesítem, amit megfogadtam:

ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte
a szorongatottságban.

Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel,
üszőket, bakokat ajánlok neked.

Kik félitek Istent, gyertek ide mind,
halljátok s elmondom,
mily nagy dolgot tett velem!

Még hozzá kiáltottam számmal,
amikor nyelvem már zenghette
dicséretét.

Ha szívemben gonoszság lett volna,
nem hallgatott volna meg az Úr.

Ámde Isten meghallgatott,
felfigyelt könyörgő szavamra.

Áldott legyen az Úr,
mert kérésem nem vetette el,
irgalmasságát nem vonta meg tőlem.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Te hallod az imáinkat, hallod a hangunkat mindig, amikor beszélünk hozzád. Ismered a szívünk vágyát, ismered az imáink mélységét, ismered a nehézségeinket. Néha eltérítenek minket bizonyos dolgok attól, hogy teljes szívünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel szeressünk téged. Te tudod, hogy milyen könnyen el tudunk fordulni tőled. De köszönjük, hogy képesek vagyunk meghallani téged a nagy zajban is. Túl tudunk lépni a figyelmünket elterelő dolgokon. Te ismered a szívünket. Nemcsak a békés szívünket ismered, hanem a bajba jutott szívünket is, ami olyankor hevesen dobog a mellkasunkban. Ismét kérünk téged Jézus nevében, hogy tekints ránk és nyisd meg a füledet, halld meg a hangunkat, halld meg az imáinkat a mai napon és minden nap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai részekben a Királyok első könyve és a Krónikák második könyve kapcsolódnak egymáshoz, mégis egy kicsit különböznek. Bizonyos értelemben ugyanarról beszélnek, mégis más idősíkban vannak. Tegnap a 2Krónikák 6-ban már Salamon templomszentelési imáját hallottuk. De ma, az 1Királyok 5-ben visszatérünk a cédrusfákhoz, amiből épül majd a templom. Itt észrevehetjük, hogy a Királyok első könyvének a története jóval a Krónikák második könyvének eseményei előtt jár. Visszatekintünk a régebben történtekre és újraolvassuk, mi volt akkor. Ne felejtsük ezt el, mert nehéz lesz követni, ha nem figyelünk erre. Már megépítették és felszentelték a templomot a Krónikák második könyvében. Azonban itt, a Királyok első könyvében Salamon még csak most kezd bele.

Nem baj, ha újra itt időzünk, mert bevésődik számunkra, hogy a templomnak milyen központi szerepe van. Miért is? Nem csak azért, mert Isten jelenléte lakozik ott. Olyan szép a 2Krónikák 6-ban a templomszentelési imádságot olvasni. Majd a 2Krónikák 7. elején Salamon befejezi az imát és tűz száll le az égből, elégeti az áldozatokat, és az Úr dicsősége betölti a templomot. Ezzel kezdődik a 7. fejezet: „Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot.” (2Krón 7,1). Ez mutatja Isten jelenlétének erejét. A templom pedig nyilvánvalóan szükséges, mert Isten lakozik benne. Azért is meghatározó a templom szerepe, mert ez az a hely, ahol az emberek felajánlják az imádságukat Istennek. Rendkívül fontos nekünk, hogy megértsük Isten imádásának fontosságát és szükségességét. Azt, hogy Isten hogyan szeretné, hogy imádjuk Őt.

Az 1Királyok 5-ben a templomépítés kezdeteiről olvastunk, ahogy Salamon együttműködik Hirámmal, a tíruszi királlyal. Dávidnak jó barátja volt Hirám király, aki pogányként dicsőítette az Urat – ez elég különleges dolog. Hirám nem zsidó és mégis dicséri az Urat. Dicsőíti az Urat, hogy Dávidnak milyen bölcs fia van, majd libanoni cédrusfákat és embereket küld a templom építéséhez.

Vannak még érdekes dolgok a 2Krónikák 7. és 8. fejezetében. Miután Salamon befejezi az imádságát a 2Krónikák 7-ben, jön a tűz és Isten dicsősége betölti a templomot. A 7. fejezetben Salamon befejezi az Úr házának építését és a királyi palotát is, majd éjjel megjelenik neki az Úr. Ismét megjelenik neki, hasonlóan ahhoz, mint amikor azt mondta, hogy „kérhetsz bármit, megadom neked” (2Krón 1,7). Azonban most nem az iránt érdeklődik az Úr, hogy mit kér Salamon, hanem azt mondja: „Ezeket jegyezd fel!” „Ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi, és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát” (2Krón 7,14). Valójában azt mondja Isten, hogy ha hűségesek lesztek, akkor nem ér baj benneteket. Bátorítja Salamon népét a hűségre. Mintha azt mondaná: „Térjetek vissza a templomba imádásomra, térjetek vissza erre a helyre, térjetek vissza a jelenlétembe, térjetek vissza imádsággal, térjetek vissza a parancsok megtartásához és én meghallgatom az imádságaitokat”. De utána azt mondja az Úr: „Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet, akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod. Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok, akkor kiirtalak benneteket földemről” (2Krón 7,17-20). Isten egyértelmű parancsot adott Salamonnak, és a bölcsességet is megadta a megtartásához.

Salamon tudatában van a dolgoknak, igaz? Egyértelmű figyelmeztetést kapott Istentől: „Legyél hűséges hozzám, legyél közel hozzám és én veled leszek”. De Salamon nem így tesz. Sőt, a 8. fejezetben mi történik? A 11. versben ezt olvassuk: „Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: »Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!«”. Vagyis azt gondolhatjuk, hogy „hát igen, elkülöníti a fáraó lányát, mivel ő nem része a szövetségnek. Ő nem része annak a szövetségnek, ami az Úrhoz kapcsol minket”.

De mit is jelent ez? Amikor Salamon feleségül vette a fáraó lányát, akkor résnyire ajtót nyitott a bálványimádásnak. És ez az, ami majd be is következik. Ahelyett, hogy behozta volna a fáraó lányát a szövetségbe, ahelyett, hogy Izrael részévé tette volna, ahelyett, hogy megismertette volna vele az Urat, az egyetlen Istent, aki minden isten felett uralkodik, Salamon csak ennyit mond: „Tudod mit? Te Dávid városán kívül fogsz élni, mert te nem vagy része a szövetségnek, téged a városon kívül tartalak”.

De miért nem hozta be?! Miért hagyja, hogy hamis egyiptomi isteneket imádjon? Miért nem engedi, hogy az igaz Istent, az Urat imádja? Salamonnak több ezer szekere és lovasa van, bölcs, beszél hozzá Isten az imádságaiban, de Salamon mégis azt teszi, amit az Úr megtiltott. Mit ne tegyenek a királyok általában se? Ne gyűjtsenek lovakat, szekereket és lovasokat és ne növelje ezek számát. Mégis ezt teszi Salamon. Ne felejtsük el, hogy a templom Isten jelenlétének, Isten imádásának a helye. De emlékezzünk csak vissza, hogy Isten milyen imádást szeretne? Isten az engedelmesség áldozatát szeretné. És itt vannak a rések Salamon pajzsán. Lehet, hogy bölcs és mindenkinél nagyobb tudása van, de nem akar engedelmeskedni…

Lehet, hogy nekünk is ezek a nehézségeink. Amikor azt mondjuk, hogy „tudom, tudom… de nem akarom megtenni. Tudom, mit vár tőlem Isten, de én nem azt akarom, amit ő”. És lehet, hogy nyomós okunk van rá… Így gondolkodhatott Salamon: „Talán most béke van, de lehet, hogy nemsokára nem lesz béke és szükségem lesz azokra a lovakra. Most jó kapcsolatunk van a szomszédos népekkel, de ki tudja, mi lesz, inkább elveszem a fáraó lányát feleségül”. Ez a gondolkodás bölcsnek tűnhet és lehet, hogy bizonyos értelemben az is, de az biztos, hogy nem az engedelmességről szól. Ha szeretni akarjuk Istent, engedelmeskednünk kell neki. A legékesebb jele annak, hogy szeretjük Istent, az az, hogy engedelmeskedünk neki.

Isten iránti szeretetünket két módon tudjuk kimutatni: engedelmességgel iránta, és azzal, hogy szeretjük embertársainkat.

Itt van Salamon, és azon az úton jár, amely eltávolítja az Isten iránti engedelmességtől. Eltávolodik Istentől, pedig korábban figyelmeztetést kapott tőle, hogy ne tegye, mert következményei lesznek. Persze könnyű ezt így kívülről látni, de aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen! Ezért arra kérem az Urat, hogy segítsen nekünk. Segítsen hűségesnek lennünk. Segítsen engedelmeskednünk parancsolatainak, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy amit parancsai helyett választanánk, az bölcsebb lenne – legalábbis emberi szempontból…

De nem! Ha az, amit tenni szándékozom, engedetlenség Istennel szemben, akkor inkább nem akarom megtenni. Viszont ezt nem könnyű egyedül megtenni, mert olykor ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, engedetlen a szívem, és inkább azt akarom, hogy az én akaratom valósuljon meg. Pedig mennyivel bölcsebb és jobb lenne azt mondani, hogy legyen meg a te akaratod… Hát, ezért van szükségem imára.

Ezért kérem a ti imáitokat is. Én is imádkozom értetek.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.