Leó pápa első enciklikája bemutatásakor: A mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni!
Május 25-én, Pünkösdhétfőn, Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepén mutatták be XIV. Leó pápa „Magnifica Humanitas” kezdetű első enciklikáját a szinódusi aulában. A Szentatya maga is részt vett a dokumentum bemutatásán és angol nyelvű beszédében kiemelte a módszerét, melyet így fogalmazott meg: „Mint XIII. Leó pápa, én is úgy látom, hogy a hit szemével, az ész tisztaságával, a misztérium iránti nyitottsággal, a szegények és a föld kiáltásait szívemben visszhangozva szemléljem korunknak változásait.
Leó pápa őszintén köszönetet mondott mindazoknak, akik megszervezték ezt a találkozót, akik megosztották vele szakértelmüket és tapasztalataikat, valamint akik jelen vannak vagy online követik az eseményt. Micsoda nagyszerű jele a reménynek, hogy különbözőségeink ellenére képesek vagyunk meghallgatni egymást – szólt a pápa. Ez a párbeszéd egyértelműen tanúskodik a pillanat komolyságáról, valamint arról a bizalomról, hogy együtt képesek vagyunk megérteni korunk legfontosabb kérdéseit, és így az emberiség jövőjét is.
A történelem kulcsfontosságú pillanataiban az Egyház arra hivatott, hogy az evangélium és az emberi méltóság fényében értelmezze az „új dolgokat”. 135 évvel ezelőtt tiszteletreméltó elődöm, XIII. Leó figyelemmel kísérte a gyári munkások helyzetét, és ennek következtében elszakadásukat a családjaiktól, továbbá a gyors ipari átalakulás által előidézett újfajta szegénységet. Megértette, hogy az Egyház nem maradhat távol. Az emberi méltóságot fenyegető korszakos fordulóponton a Rerum Novarum, vagyis az „Új dolgokról” szóló enciklika evangéliumi és társadalmi üzenetet fogalmazott meg a folyamatban lévő „új dolgokról”.
Ma hasonló mértékű, talán még nagyobb következményekkel járó átalakulással állunk szemben. A mesterséges intelligencia máris életünk számos területét érinti, és befolyásolja azokat a döntéseket, amelyek az emberek együttélését alakítják. Emellett drámai módon megváltoztatja a háborúskodás módját is. Akárcsak a korábbi „Leó pápa”, én is úgy látom a rám bízatott feladatot, hogy a hit szemével, az ész tisztaságával, a misztérium iránti nyitottsággal, valamint a szegények és a föld kiáltásait szívemben visszhangozva szemléljem ezt az újabb hatalmas átalakulást. A Magnifica Humanitas enciklika abból az odafigyelésből született, ahogyan azt XIII. Leó pápa tette. Én is meghallgattam azokat a tudósokat és mérnököket, akik őszinte lelkesedéssel dolgoznak olyan technológiákon, amelyek képesek enyhíteni a hatalmas szenvedést; meghallgattam azokat a politikai vezetőket és köztisztviselőket, akik kitartóan törekedtek az igazságos szabályok kialakítására; továbbá meghallgattam azokat a szülőket és tanárokat, akiket mély aggódalom tölt el a fiatalabb generációk jövője miatt.
Más, nagyon aggasztó hangok is eljutottak hozzám az egyre inkább önálló módon működő fegyverrendszerekről, amelyek gyakorlatilag már nem állnak az ember hatalmában, hogy hatékonyan irányítsa őket. Nagyon aggasztó beszámolók is eljutottak hozzám olyan algoritmusokról, amelyek előítéletekkel és igazságtalansággal terhelt adatok alapján megakadályozhatják az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz és a biztonsághoz való hozzáférést. És meghallottam azok hallgatását, akiknek nincs hangjuk, amikor döntéseket hoznak – olyan döntéseket, amelyek valószínűleg a kirekesztés és a szenvedés új formáit hozzák létre. Ebből a meghallgatásból egy nyugtalanító meggyőződés alakult ki bennem, amelyet a Magnifica Humanitas kezdetű enciklikában fogalmaztam meg: a mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni. Tudom, hogy ez erős kifejezés, de szándékosan választottam, mert a jelen pillanat olyan szavakat igényel, amelyek képesek felkelteni a figyelmet, felrázni a lelkiismeretet, és utat mutatni az emberiség számára a jövő felé – hangsúlyozta Leó pápa.
Az Egyház már régóta a nukleáris leszerelés mellett áll ki, tudatában annak, hogy minden nagy technikai erő hatást tud gyakorolni az emberek életére, ezért azt megfelelő erkölcsi megfontolásnak és nyilvános ellenőrzésnek kell kísérnie. A nukleáris leszerelés továbbra is a béke és az emberi család méltóságának szolgálatát jelenti. Hasonló értelemben a mesterséges intelligencia is „leszerelést” igényel, megszabadulást azoktól a logikáktól, amelyek uralkodás, kirekesztés vagy halál eszközévé teszik. Az atomenergiához hasonlóan ennek is mindenki szolgálatában kell állnia, és a közjót kell szolgálnia. A technológiával kapcsolatos döntéseket soha nem szabad elválasztani a lelkiismerettől és a felelősségtől. „Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” – intett egykor Pál apostol, de ma is szükség van ilyen éberségre. A béke, nem csupán a háború hiánya, hanem az igazságosság működése. Ám amikor a technológia legyengíti kritikai érzékünket, maga a béke is veszélybe kerül. A leszerelés azonban nem elég. Építenünk kell! – kérte a pápa.
Az „építeni” szó a perui misszionáriusi éveimet idézi fel bennem. 2017-ben heves esőzések és árvizek sújtották az ország északi részét: sok család látta, ahogy otthonát elnyeli a sár, és számos út is hasonló sorsra jutott. Ott tanultam meg, hogy az újjáépítés nem csupán azt jelenti, hogy pótoljuk, ami megsemmisült. Azt jelenti, hogy helyreállítjuk a kötelékeket, visszaadjuk a bizalmat, és újraélesztjük a jövőbe vetett reményt. Ráadásul senki sem épít újjá egyedül. A Magnifica Humanitas enciklikában a pápa Nehemiás prófétára hivatkozik, aki Jeruzsálem lerombolt falai előtt összegyűjti az elcsüggedt embereket, hogy újjászülessenek. A falak képe nem a bezárkózást vagy a megosztottságot igazolja, hanem mindenkit arra hív fel, hogy tegye meg a magáét. Tégla téglára rakva jön létre egy igazságosabb együttélés, amely képes mindenki méltóságát megőrizni. Nehemiás erőfeszítései a mi korunkra is vonatkoznak. A mesterséges intelligencia a közösség horizontján belül a történelem építése lehet, amelyben a technikai fejlődés megtanulja az emberi életet szolgálni.
„Minden építőmester gondosan válassza meg, hogyan vet alapot” (1 Kor 3,10) – figyelmeztet Szent Pál. Ő nem fél az építkezéstől, hanem inkább arra int, hogy ne építsünk szilárd alapok nélkül. Ne féljünk a mesterséges intelligenciától, hanem tartsuk folyamatosan napirenden az emberi kérdést. Nem lehetünk gondatlanok a leghatékonyabb technikai eszközeink iránt. A valódi fejlődés – mondja VI. Pál pápa – mindig „minden egyes embert és az embert teljes egészében” érinti. A „minden egyes” azt jelenti, hogy senkit sem szabad a digitális átalakulás peremére szorítani. A „teljes egészében” pedig azt, hogy senkit sem lehet pusztán termelékenységre, kognitív teljesítményre vagy egyszerű adatokra redukálni. Az ember magában hordozza azt a szabadságot, belső világot, valamint a szeretetre és az imádásra szóló hivatást, amelyet egyetlen gép sem tud helyettesíteni vagy blokkolni.
Közös munkával irányítsuk a mesterséges intelligenciát a közjó felé!
Csak egy ilyen integrált látásmóddal lehet a mesterséges intelligenciát a közjó felé irányítani. Csak együtt – a rendszerek tervezői és azok, akiket azok érintenek, a gazdagabb és a szegényebb országok, az intézmények és az egyének, a hatalmi központok és a perifériák – leszünk képesek olyan jövőt építeni, amely nem csak néhány kiváltságosnak szól, hanem az egész emberi családnak. Ez az a szeretet civilizációja, amelyről Szent VI. Pál beszélt, és amelyet Szent II. János Pál olyan erőteljesen hirdetett, mint a közösen keresendő horizontot. Ez nem naiv álom. Ez egy irány. Ez az az út, amelyet Jézus Krisztus nyit meg a történelemben. Ezért az Egyház alázattal és őszintén szeretne részt venni a mesterséges intelligenciáról folytatott párbeszédben. Nincsenek technikai válaszaink, és nem is akarjuk kiszorítani a szakértőket. De mi az emberre vonatkozó olyan bölcsességet hozunk, amelyre korunknak olyan nagy szüksége van: minden ember egyedülálló és pótolhatatlan, szabad és értelmes, lelkiismerettel rendelkező alany, aki képes Istent keresni, egymást szolgálni és gondoskodni közös otthonunkról.
Ezért felhívom az Egyház és az emberi család minden tagját: tanuljunk meg egymásra hallgatni, bátran nézzünk szembe a jelen kihívásaival, és működjünk együtt egy emberségesebb és testvéri társadalom építésében. A Magnifica Humanitas enciklika „bevetése” révén vigyétek magatokkal azt az elkötelezettséget, hogy éberek maradjatok, és mint „a remény mesterei”, működjetek közre korunk építkezésében. A feltámadt Urunk, Jézus Krisztus Lelke támogassa közös munkánkat. A Szentatya végül mindenkit Szűz Mária gondjaira bízott, aki a Magnificat-jában Isten nagyságáról énekel, aki felemeli az alázatosakat. Ő tanítson minket arra, hogy szeretetben és szolgálatban ismerjük fel mindenki valódi nagyságát. Az Úr tegye gyümölcsözővé azt a nagy vállalkozást, amelyet ma a kegyelmére bízunk, hogy a szeretet civilizációja érjen be a történelemben, majd szívből adta mindnyájukra az apostoli áldását.
Forrás: Vatican News
