Katolikus önkéntesek segítik Banglades elfeledett gyermekeit
Bangladesben az idei nagyböjt idején sok katolikus hívő az imádkozás, böjt és alamizsnálkodás mellett egy negyedik jócselekedetet is felvállalt : az ország utcagyerekeinek megsegítését –írja az EWTN News.
Lucio Beninati testvér, a Pápai Külföldi Missziós Intézet 70 éves olasz misszionáriusa, aki évtizedek óta foglalkozik elhagyott gyermekekkel, egy vasárnapi misén felkérte a dakkai Tejgaon-templom gyülekezetének tagjait, hogy csatlakozzanak az általa közel 20 évvel ezelőtt alapított, önkéntesek által működtetett szolgálathoz. Ennek célja, hogy támogassa azokat a többségükben muszlim gyermekeket, akik vasútállomásokon, buszpályaudvarokon és a városi utcák járdáin élnek. Felhívása több tucat embert szíven talált. Az azt követő hetekben több mint 50 katolikus jelentkezett, hogy részt vegyen a heti szolgálatokon. Az önkéntesek ezt az önzetlen szolgálatot hosszabb távon, a nagyböjti időszak után is folytatni szeretnék.
A szolgálat Banglades legkiszolgáltatottabb gyermekeivel foglalkozik – olyan lányokkal és fiúkkal, akik elmenekültek az otthoni erőszak elől, akiket a szüleik elhagytak, vagy akik egyedül vándoroltak a városba, hogy munkát keressenek. Mivel senki nem törődik velük, sokan a vasúti sínek, vagy piaci standok mellett alszanak, és koldulással, teherhordással tartják fenn magukat, vagy kisstílű bűnözésbe, kábítószer-kereskedelembe vagy kizsákmányolásba keverednek.
Az egyik új önkéntes elmondta, hogy a gyerekekkel töltött idő megváltoztatta nagyböjti gyakorlatát. Nem utcagyerekeknek tekinti őket, hanem lehetetlen körülmények között élőknek. Ha közülük akár csak egy is visszatér a normális életbe azért, mert valaki törődött vele, az már áldás, vélekedett az önkéntes.
Az önkéntesek a vasútállomásokon gyűlnek össze, hogy ezeknek a társadalom részéről elutasítással szembesülő gyerekeknek informális foglalkozásokat, játékokat, művészeti tevékenységeket, mesemondást és lelki támogatást nyújtsanak. Emellett alapvető egészségügyi ellátást is biztosítanak. A beteg gyermekeket kórházba viszik, és azoknak is segítenek, akik haza szeretnének térni. Ha a hazatérés nem lehetséges, az önkéntes csapat árvaházakban vagy rehabilitációs központokban oldja meg elszállásolásukat. Az önkéntesek hálózatát Beninati testvér fogja össze. A szervezet minden külföldi támogatás nélkül működik. Valamennyi felmerülő költségüket – az orvosi sürgősségi ellátástól a sporteszközökön át az oktatási anyagokig – az önkéntesek fedezik.
Az egyik legmeghatóbb történet egy fiatal muszlim fiúról szól, aki korábban a kamalapuri vasútállomáson dolgozott hordárként. Elvesztette a kapcsolatot a családjával. Egy alkalommal, amikor leszállt a vonatról, súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében az egyik lábát amputálni kellett. Az önkéntesek segítségének köszönhetően megfelelő kezeléshez jutott a Mozgássérültek Rehabilitációs Központjában. Itt protézist kapott, és beiratkozott egy mobiltelefon-javító tanfolyamra. Sőt, tavaly csapatával részt vett a Nemzeti Kerekesszékes Kosárlabda Bajnokságon – amelyet megnyertek!
A szolgálat minden vallás számára nyitott.Bár a szervezetet egy katolikus misszionárius alapította, önkénteseinek közel 90%-a muszlim. A kezdeményezés az összetartozás jelképe lett egy olyan országban, ahol a keresztények csekély kisebbséget alkotnak. Az egyik muszlim önkéntes elmondta, hogy az itt tevékenykedő muszlimok, hinduk és keresztények tisztelik egymás hitét és vállvetve dolgoznak a számkivetett gyermekek jóléte érdekében.
Dakkában sok katolikus számára a gyerekekkel való találkozások révén az idei nagyböjt új értelmet nyert. A kiszolgáltatott gyermekek szolgálata, a játék, a tanítás, vagy egyszerűen csak a gyerekek meghallgatása a vezeklés, az irgalmasság és a lelki megújulás új fajta cselekedeteivé vált.
A szervezet reméli, hogy az egyre több önkéntes csatlakozása lehetővé teszi tevékenységének kiterjesztését Dakka egész területére. Alapvető célja azonban továbbra is egyszerű: egyenkénti személyes találkozás, egyenkénti foglalkozás a gyermekekkel azért, hogy méltóságot adjon azoknak, akikre a világ gyakran oda sem figyel.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: EWTN News
