81. nap: Átkelés a Jordánon – Biblia egy év alatt podcast

I. AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK ELFOGLALÁSA

1. ELŐKÉSZÜLETEK

Felhívás az Ígéret földjére való bevonulásra.

Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: „Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam. A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.

Az isteni segítség föltétele a hűség.

Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom. Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj. Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.”

A Jordánon inneni törzsek segítsége.

Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak: „Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul.” Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue: „Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet. Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre, míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé.” Így válaszoltak Józsuénak: „Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket. Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt! Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!”

Józsue hírszerzői Jerikóban.

Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.” De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!”
Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.

Rácháb és a hírszerzők.

Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. Így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.” A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.” Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.” Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.” Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtátok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.

A hírszerzők visszatérése.

Elmentek, és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket. Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon, és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”

2. ÁTKELÉS A JORDÁNON

Előkészület az átkelésre.

Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát. Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort, és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el, és kövessétek őket, hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!” Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját, és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak.

Utolsó utasítások az átkelés előtt.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hettitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.”

Átkelés a folyón.

Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

A tizenkét emlékkő.

Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet, s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre.” Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, s így szólt hozzájuk: „Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyiktek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint, hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek: Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket.

Az átkelés befejezése.

A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt. Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén. Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik. Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára. Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében.
Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból.
Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.

Megérkezés Gilgalba.

Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel. Azután így szólt Izrael fiaihoz: „Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek, ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon, mert az Úr, a ti Istenetek kiszárította előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárította előttünk, míg át nem keltünk, hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat