23. nap: Júda változása – Biblia egy év alatt podcast

Jákob fiainak második útja.

Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: „Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra.” Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát. Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.” Erre Izrael így szólt: „Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?” Ezt válaszolták: „Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket.” Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget. Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna.” Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot. Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez. A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam.”

Találkozás Józseffel.

A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: „Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek.” Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat. A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.” Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították, és ezt mondták: „Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni. De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban. Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba.” De az így felelt: „Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket.” Azután kihozta Simeont hozzájuk, majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: „Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?” Így válaszoltak: „Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van.” Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.” Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát. Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: „Szolgáljátok fel az ételt! Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak. Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra. Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.

József pohara Benjamin zsákjában.

József azután megparancsolta háza gondnokának: „Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt.” Az úgy tett, ahogy József parancsolta. Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: „Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!” Amikor az utolérte őket, elmondta nekik. Ők így feleltek: „Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek. Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából? Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak.” Az így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek.” Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét, és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat. Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba. Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. József megkérdezte tőlük: „Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?” Júda így felelt: „Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi és az, akinél a poharat megtalálták.” Ő így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz.”

Júda közvetítése.

Erre Júda hozzálépett és mondta: „Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek? Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence. Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel. Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna. Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé. Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait. Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni, mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk. Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült. Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt. Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet. Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk, meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét. Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet, azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel. Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat