Útravaló Nagyhétre
„Megalázta magát és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” – Fil 2,8
Egy ember verembe esik. Arra jár Buddha. Meghallja az ember jajgatását, lenéz a verembe, meglátja az embert, és így szól hozzá: Fiam, a lét szenvedés. Örülj annak, hogy a verembe estél. Így hamarabb meghalhatsz, és nem kell tovább szenvedned.
Ezután egy hindu jógi jár arra. Ő is lenéz a verembe, és így szól: Barátom, e földön minden csak maya, illúzió, káprázat. Az is az, hogy a veremben vagy. Erre gondolj tehát, és békélj meg a helyzeteddel.
hirdetés
Arra megy Mohamed is. Ő is lekiált: Allah nagy. Allah akarta, hogy te verembe essél. Így volt a sorsod megírva, maradj ott, sorsodba beletörődve.
A verembe esett ember már minden reményét feladja, amikor feltűnik még valaki. Ez a Valaki nem szól semmit, hanem lehajol, és a kezét, testét felvérezve kiemeli onnan az embert, aztán megvigasztalja, és hazaküldi övéihez. Ez az ember Jézus. Az Emberfia.
Cselekvő szeret. Jézus nem áll meg a karácsonyi megtestesülés üzeneténél, hanem tovább jön, egészen addig, ahol nincs már lejjebb: alászáll a poklokra. Önmagát adja – teljesen, egészen a halálig! Nagyhét a Nagyböjt kicsúcsosodása. Önmagamat feláldozni, megalázni: keserű szájízű szavaknak tűnnek azok számára, akik ezalatt a kényszerből vállalt szenvedésre gondolnak, amelyekben kevés az önkéntesség, az ingyenesség. Az önátadás még jobban kifejezi a lényeget: egészen odamegyek a másik emberhez, a szintjére „hajolok”, hogy megértsem. Addig ugyanis nem tud senki sem felemelkedni, amíg nem tapasztal teljes megértést. Ezt teszi velem Jézus is: átadja magát, hogy fölemeljen. Odajön, ahol vagyok – és ezt nem „keresztény kötelességből” teszi, hanem lénye legmélyéből, szeretetből. Így emel fel engem.
Hagyom magam felemelni? Vagy belenyugszom „sorsomba” és hitegetem magam?
Áldott Nagyhetet!
Szerető ATYÁNK˘—hála ,hogy a remény által van kiutunk a sötétség verméből.Hála ,hogy
már több mint 2000éve mindannyiunkért vállaltad a halált ,csak hogy a KERESZT csalhatatlan erejét nekünk megváltásod által megszerezd,mert belöle oly remény született,amely a világ végéig megörzi ÜDVÖZITŐ EREJÉT.,annak ellenére ,hogy a SÁTÁN egyre erőteljeseben probál munkálkodni csatlosai által ,akiket a világba küld.
Hála ,hogy JÉZUS bűnt nem ismert s mégis bünössé tette értünk magát üdvözülésünkért.
S mondhatom,ha más technikát használva de ma is folytatja e börzalmas tettét.
De vigasztal a remény,hogy csalhatatlan reményünk,mert minden percnek van értelme az életben,bármilyen életformában is vagyunk.
A REMÉNY ,SOHA SEM CSAL MEG—–bizzál lelkem az URBAN,mert még fogod áldani.
Ezt tükrözi az idei év logoja is,a REMÉNY ÉVÉBEN—-amely teljessé teszi az ISTEN szavának beteljesedését ,minden időben.
ISTEN SZAVA,olyan mint egy mag amelyet hagynunk kell kicsirázni,szárba sokkeni s a maga idejében temést hozni,a maga képessége szerint.
Most az isteni reménység jubileumi évében hiszem,hogy a megtestesülés csodája után ,a SZENTLÉLEK eljövetele és müködése a keresztény élet természetének lényegébe világit bele
HálA ,hogy az időből ő vezet át bennünket az öröklétbe.
Féljükmegbántani ISTEN harmadik személyét,aki örök reményünk s PASCAL megfogalmazása szerint:,,…én csak kettötől félek,ISTENTŐL és azoktól akik nem félik őt
Hivjuk a SZENTLELKET,hogy mindig reményben éljünk,tegyen bátrakká minket megvalásában,hogy érdemes ÉRTE–VELE S BENNE ÉLNI mindörökké