Mesterséges intelligencia: használhatjuk-e a ChatGPT-t a munkahelyen anélkül, hogy szólnánk róla?

A mesterséges intelligencia tagadhatatlanul nagy technikai előrelépés, de vajon helyes és tisztességes-e, ha egy teljes dokumentum kidolgozásában a mesterséges intelligenciára hagyatkozunk? A válaszokat Pierre d’Elbée filozófustól és üzleti tanácsadótól kapjuk.

Egy humánerőforrás-tanácsadó nemrégiben elárulta nekem, hogy megkérte a ChatGPT-t, fogalmazzon meg egy ajánlatot egy potenciális ügyfele esetében. Az eredmény megdöbbentette: „Én magam sem tudtam volna jobbat írni…” – vallotta be, majd megállapította, hogy talán sikerült volna ugyanolyan minőségű munkát végeznie, de csak sok órányi erőfeszítéssel. A ChatGPT azonban másodpercek alatt megoldotta. Csalás lenne ez? El kellene árulnom a tárgyalópartneremnek, hogy mesterséges intelligenciát (MI) használtam, amikor egy  szakmai dokumentumot mutatok be?

Nem feltétlenül?

Hogy „mindenki ezt csinálja”, az nem elég ennek az etikai kérdésnek a megválaszolásához. Eleinte úgy van vele az ember, hogy nem kell mindenáron felfednünk a munkamódszereinket. Egy e-mail átfogalmazása a mesterséges intelligenciával, információk ellenőrzése vagy új ötletek keresése a ChatGPT segítségével nemcsak hogy rendben van, de még profizmusra is utalhat. A mesterséges intelligencia nagyon értékes segítség például egy értekezleti jegyzőkönyv elkészítésében. Az összefoglalót persze ellenőrizned kell, és el is kell végezni a szükséges módosításokat, de mégis mennyi idő megtakarítható! Micsoda öröm, hogy a munkának épp ettől az unalmas részétől szabadulunk meg!

Csakhogy. Személy szerint, amikor ez a helyzet, én elmondom az ügyfeleimnek, hogy a beszámolóim elkészítéséhez az MI-t használtam. Mivel kiválónak és főleg nagyon gyorsnak tartotta az anyagokat, egyikük még meg is kérdezte, hogy melyik alkalmazást használom. De hogy egy teljes dokumentum elkészítését a mesterséges intelligenciára bízzam? Nos, itt már megkerülhetetlen az etikai kérdés.

A mesterséges intelligencia tartalmának kiértékelése

Tegyünk egy rövid, előzetes kis kitérőt. Laurent Alexandre professzor, aki több mint harmincéves rákkutatói tapasztalattal rendelkezik, megjegyezte, hogy ha összehasonlítanánk az ő orvosi tudását egy ChatGPT-t megkérdező ápolóéval, lehet, hogy az utóbbit a nyers tudás tekintetében hatékonyabbnak, képzettebbnek ítélnénk. Ez vitathatatlannak tűnik. De melyikük képes a ChatGPT által szolgáltatott adatok helyességét kiértékelni? Nagyon valószínű, hogy Laurent Alexandre professzor az ápolónál jobban ki tudja értékelni ezeket az eredményeket, figyelembe véve a pótolhatatlan tudását és tapasztalatait.

A dokumentumok hitelesítésének, felhasználásának, és felvállalásának kérdése

Legújabb könyvében (MI: nagyszerű pótlék vagy komplementaritás?, l’Observatoire kiadó) Luc Ferry megjegyzi, hogy jobb lenne az MI és a diák között egyfajta intelligens, kiegészítő jellegű használatot kialakítani, mintsem megtiltani. Ez lényeges megfigyelés, és szerintem ugyanígy érvényes a szakmai világra is, ahol egy új kulturális szokás van kialakulóban: a munkahelyeken egyre inkább a mesterséges intelligencia használata, és nem a mellőzése válik normává. Csökkentheti-e ez hosszú távon a képességünket a kidolgozásra, tervezésre, gondolkodásra? Ez a veszély reális, de itt most nem fogom kifejteni. De ha minőségi dokumentumokat állítunk elő a mesterséges intelligenciával, akkor előbb-utóbb szükség lesz egyfajta „társaláírásra”. Aki pedig ki akarja ezt játszani, annak nem fog sokáig sikerülni. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szakmai kompetencia eltolódik, és egyre inkább a mesterséges intelligenciától kapott információk felhasználásának képessége lesz a kérdés: mennyire tudja valaki felismerni a valódi értéküket, és mennyire tudja észrevételezni őket. Az észrevételezés, a megjegyzések hozzáfűzése egy „meta-diskurzus”, egy releváns állítás kifejtése. Egy módja annak, hogy a felhasználó megmutassa, hogy – még ha nem is ő dolgozott ki mindent – valóban ért a témához, képes elmagyarázni és adaptálni azt a tárgyalófél igényeihez. Ez segít a bizalmi kapcsolat kiépítésében, ami a közös munka elengedhetetlen feltétele.

Végül, de nem utolsósorban… a mesterséges intelligencia komplex környezetben képes segíteni egy döntés meghozásában. Azonban ha döntéshozatalra kerül sor, azt teljes mértékben az MI-t használó személynek kell vállalnia. Semmilyen körülmények között nem alkalmazható úgy az MI, hogy valakinek ürügyet szolgáltasson a felelősség alóli kibújásra.

Hol kezdődik és hol végződik a csalás?

A csalásnak, megtévesztésnek tehát három szintjét különböztethetjük meg: először is, a mesterséges intelligencia használatának eltitkolása, különösen, ha az adott dokumentum nagy jelentőséggel bír; másodszor, a szakértelem hiányának elrejtése, amikor a felhasználó képtelen arra, hogy az összegyűjtött információkat megfelelően és személyre szabott módon használja fel és észrevételezze; harmadszor pedig, egy döntés felelősségének áthárítása a mesterséges intelligenciára, ha az tévesnek bizonyul. A mesterséges intelligencia soha nem a szerzője egy döntésnek, amit az ő segítségével hoztak meg.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia