Ferenctől XIV. Leóig: tekintsünk vissza erre a hónapra, amely megváltoztatta a Katolikus Egyház arculatát

Ferenc pápa április 21-i halálától kezdődően XIV. Leó május 8-i megválasztásáig és első cselekedeteiig történelmi hónapon ment át a katolikus egyház. Az alábbiakban rövidített formában ismertetjük az I.MEDIA visszatekintését ad azokról a napokról, amelyek a pápaságot a világ figyelmének középpontjába állították.

Április 21. – Húsvét hétfőjének döbbenete

Az előző napi húsvéti ünnepségek után Róma még aludt, de ezen a munkaszüneti hétfőn lassan ébredezni kezdett. Sokan nyugodt napra számítottak. De nem sokkal délelőtt 10 óra előtt a Szentszék megismételte adását a Szent Márta ház kápolnájából, ahol a camerlengo bíboros, Kevin Farrell 7.35-kor bejelentette, hogy Ferenc pápa meghalt.

A hír futótűzként terjedt, és a város, amely vasárnap a húsvéti áldás után még látta a pápamobilban a 88 éves pápát, megdöbbent. Pár órán keresztül némi zűrzavar uralkodott. A Szent Péter térre gyülekező hívek nem találtak a katolikus egyházfő halálára utaló jeleket, ami arról tanúskodott, hogy az esemény mindenkit váratlanul ért. A gyász csak a nap végén, a halottá nyilvánítás szertartásával vált hivatalossá.

Április 22. – Az egész világ Rómába siet

Ferenc pápa halálának másnapján a világ minden tájáról özönleni kezdtek a bíborosok. Kedd reggeltől már megkezdődtek az általános kongregációk, hogy előkészítsék a temetést és a Ferenc utódját megválasztó konklávét. Tömegével jöttek az újságírói akkreditáció iránti kérelmek a Szentszéki Sajtóirodába, amely nehezen tudja feldolgozni a több ezer kérelmet. Közben fokozatosan felállították a médiaközvetítéshez szükséges technikai eszközöket egészen az Angyalvárig. A világ minden kamerája a Szent Péter kupolára szegeződött. A Szentszék mintegy 6600 újságírót és technikust akkreditált az egész eseménysorozatra.

Április 23. – A pápa holttestét átviszik a Szent Péter téren

A holttestet először a Szent Márta ház kápolnájában helyezték el, ahol az argentin pápa közeli munkatársai és a Vatikán alkalmazottai róhatták le kegyeletüket. Ezután Ferenc pápa földi maradványait a hagyományoknak megfelelően nyitott koporsóba tették, és április 23-án, szerdán reggel a Szent Péter-bazilikába szállították. A camerlengo által vezetett érzelmes liturgián a bazilika előtti téren jelen lévő több mint 20.000 hívő vett részt.

A pápa testének és arcának látványa, amelyen nyomot hagytak az utolsó pillanatok szenvedései, nagy hatással volt a halál ilyen látványához kevéssé szokott több millió tévénézőre is. Április 23. és 25. között 250 ezer hívő állt végeláthatatlan sorokban a bazilika előtt, hogy imádkozzanak az elhunyt pápa főoltár előtt kiállított földi maradványai előtt.

Április 25. – A Rogitóval lezárják Ferenc pontifikátusát a történelem számára

Péntek este a 266. pápa koporsóját egy egyórás szertartással lezárták. A pápai liturgikus szertartások mestere az elhunyt arcára fehér selyemfátylat terített és a koporsóba helyezte az erszényt a Ferenc pápa pontifikátusa alatt a pápa képére vert érmékkel, valamint a fémcsőbe tekert Rogitót.

Ez, a pápa életét és életművét összefoglaló szöveg felidézi, hogy amikor 2013-ban megválasztották, „Ferenc nevét vette fel, mert Assisi szentjéhez hasonlóan ő is elsősorban a világ legszegényebbjeiről akart gondoskodni”. A Rogito lezárta ezt a pontifikátust a történelem számára, és rögzítette, hogy „Ferenc mindenki számára csodálatra méltó tanúbizonyságot hagyott az emberségről, a szent életről és egyetemes atyai mivoltáról”.

Április 26. – Az „öröm pápájának” világszerte követett temetése

Április 26-án 400.000 ember vett búcsút Ferenc pápától: 250.000 hívő a gyászmisén és 150.000 ember a Vatikánból a Santa Maria Maggiore bazilikában lévő sírjához vezető úton. A temetés egybeesett a Kamaszok Jubileumával, akik ezrével özönlöttek a Szent Péter térre, meghatódva, kíváncsian és büszkén, hogy egy történelmi pillanatot élhettek át.

A történelmi reggelen számos államfő is ott volt, köztük Donald Trump amerikai elnök és ukrán kollégája, Volodimir Zelenszkij. A Szent Péter-bazilikában lezajlott beszélgetésük váratlan áttörést jelentett a Fehér Házban két hónappal korábban tartott találkozójuk óta feszült viszonyban. Ez a nap a pápaságot és a Vatikánt a világ figyelmének középpontjába helyezte és megmutatta egy kétezer éves intézmény erejét, amely a politikai esetlegességek fölött áll.

Április 27. – Megkezdődik az „ezutáni világ”

A temetést követő napon felgyorsult Ferenc pápa utódjának keresése, amit a bíborosok már a héten megkezdtek. A favoritnak tekintett Pietro Parolin bíboros államtitkárt különösen nagy figyelem övezte az Isteni Irgalmasság vasárnapján a Szent Péter téren általa vezetett szentmisén. Józan prédikációja nagy tapsot kapott, amikor Ferenc pápa emlékét idézte fel. A nyáriasan meleg római hétvégét inkább ünnepi, mint gyászos hangulat jellemezte.

Május 4. – Alakulnak és árnyaltabbak lesznek a „papabilék” listái

Ahogy teltek a napok, amelyek ritmusát kilenc bíboros által celebrált „novendiales” misék adták meg, a világ minden tájáról újságírók özönlöttek Rómába, hogy megpróbálják elkapni a konklávé előtt kialakuló tendenciákat. A zárt ajtók mögött zajló általános kongregációkra belépő vagy onnan távozó bíborosok néha ejtettek pár szót a sajtónak. Meglepetés lehetőségéről beszéltek, vagy arra emlékeztettek, hogy politikai vagy földrajzi szempontok nem játszanak központi szerepet ebben az összetett folyamatban, amelyben „a Szentlélekhez imádkoznak”.

Az újságok különösen Parolin, Pizzaballa, Grech, Aveline, Tagle és egy másik Fülöp-szigeteki bíboros, David nevét emlegették. Egyes médiumokban felmerült a csendes Robert Francis Prevost bíboros neve is, akit mértéktartása és szintetizáló képessége miatt becsültek nagyra, de akinek megválasztása amerikai állampolgársága miatt mindenesetre valószínűtlennek tűnt.

Május 7. – A konklávé kezdete és az első fekete füst

Május 7-én, szerdán a szentek litániájának ritmusára a 133 bíboros lassan bevonult a Sixtus-kápolnába a viszonylag rövidnek várt konklávéra. A hosszú eskütétel után Mgr Diego Ravelli, a pápai liturgikus szertartások mestere kimondta az „Extra omnes” formulát, ami után az ajtókat bezárták és a közvetítéseket megszakították.

Néhány órával később hatalmas tömeg tolongott a Szent Péter téren és a Via della Conciliazione-n. Az első füst fekete volt, és a vártnál jóval később, csak este 9 óra körül érkezett. A késedelem oka a nagyon hosszú meditáció volt, amelyet Cantalamessa bíboros, a pápai ház egykori prédikátora javasolt.

Május 8. – Egy Leó nevű férfi

Május 8-án, csütörtökön a késő délelőtti második fekete füst után Róma délután 18.08-kor örömujjongásban tört ki a Sixtus-kápolna kéményéből felszálló fehér füst láttán, egy olyan nap végén, amelyet mindenekelőtt a tetőn fészkelő sirálycsalád látványa jellemzett. Hatalmas tömeg örvendezett és könnyezett, amint Dominique Mamberti francia bíboros kihirdette, hogy Robert Francis Prevost bíborost választották meg XIV Leó néven.

A meglepetés hamar átadta a helyét a lelkesedésnek, amikor az új pápa megjelent a Szent Péter-bazilika loggiáján, és első beszédét a „lefegyverzett és lefegyverző béke” előmozdítása köré építette fel. Az első egyesült államokbeli pápa arra is szakított időt, hogy spanyolul üdvözölje régi híveit a perui Chiclayo egyházmegyéből.

A pápát körülvevő bíborosok öröme nagyon jól látható volt, különösen Vinko Puljic szarajevói bíborosé, aki egészségi állapota miatt majdnem kihagyta a konklávét. A bíborosok elmondták, hogy elsöprő lelki élményen mentek keresztül, és Prevost bíboros megválasztása a konklávé résztvevői között széleskörű konszenzussal, sőt csaknem egyhangúan történt.

Május 8-án este a napsütésben ragyogó Szent Péter tér pompás képeit lehetett látni világszerte, az Egyház és a Vatikán számára történelmi események csúcspontjaként.

Május 10. – Első látogatás és zarándoklat a Santa Maria Maggiore templomban

Május 10-én, szombaton az új pápa először hagyta el a Vatikánt: Genazzanóba, egy Rómától délkeletre fekvő kisvárosba ment, hogy meglátogassa a Jó Tanács Anyja nevű Szűz Mária-kegyhelyet, amelyet a 15. században egy ágostonos apáca, Boldog Petruccia alapított. Az új pápát a kegyhely előtti téren mintegy száz helyi lakos fogadta, akiket üdvözölt és megáldotta a gyermekeket, majd bement imádkozni a négy ágostonos szerzetes által működtetett kegyhelyre, a Szűzanya és a Kisded képe elé.

Rómába visszatérve a pápa megállt a Santa Maria Maggiore-bazilikában, hogy imádkozzon Ferenc pápa sírjánál, amelyre egy fehér rózsát helyezett. Amint Ferenc pápa is szerette, ő is időt szakított arra, hogy elmélkedjen a Salus Populi Romani Mária-ikon előtt.

Május 11. – A rómaiak szívükbe fogadják a pápát

Május 11-én, vasárnap a Szent Péter-bazilika loggiájáról az új pápa megáldotta a Regina Caeli imára összegyűlt híveket. Nagy meglepetést és meghatottságot kiváltva, XIV. Leó maga énekelte, kíséret nélkül, ezt a Szűz Máriának szentelt hagyományos latin éneket. A rómaiakat, akik azért jöttek, hogy lássák és meghallgassák új püspöküket, megérintette egyszerűsége és alázatossága, továbbá az, hogy igyekezett tiszta, mindenki által érthető olaszsággal beszélni. Ferenc pápa nyomdokain haladva itt is felhívást fogalmazott meg a békéért, különösen a Gázai övezetben és Ukrajnában. A bíborosokhoz, újságírókhoz, a keleti egyházak zarándokaihoz és az egyház szociális tanításának szentelt egyik alapítványhoz intézett első beszédekből kirajzolódtak az új pápa tanításának körvonalai. A Szent Ágostonra való hivatkozások megsokszorozásával az új pápa teológiailag és spirituálisan igényes tanítást kínál.

Május 18. – 200.000 hívő a beiktatási misén

Május 18-án, vasárnap 200 ezren gyűltek össze a Szent Péter téren XIV. Leó pápaságának ünnepélyes megnyitására. A már tíz napja teljes jogú pápasággal rendelkező XIV. Leó ez alkalommal mutatkozott először a pápamobilban. Az út során bizonyos könnyedséget, ugyanakkor bizonyos visszafogottságot mutatott, időt szakítva arra, hogy különösebb terjengések nélkül megáldjon néhány gyermeket.

A homíliában a pápa az alázatosság útját vázolta fel. „Félelemmel és reszketéssel jövök hozzátok, mint testvér, aki hitetek és örömötök szolgája akar lenni” – mondta a szentbeszéd elején. “Testvéreim, ez a szeretet órája! Együtt, egy népként, testvérekként tartsunk Isten felé, és szeressük egymást” – buzdított. A híveket még szavainál is jobban megérintette a pápa érezhető meghatottsága, különösen, amikor Tagle bíborostól átvette a halászgyűrűt.

Pontifikátusának nyitánya egyben azt is jelentette, hogy XIV. Leó megjelent a nemzetközi színpadon is: megtörténtek első találkozói politikai személyiségekkel – köztük J. D. Vance amerikai alelnökkel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel –. amelyek a világ geopolitikai játszmáinak középpontjába helyezték az új pápát.

Forrás: Aleteia