Vizsga – Egy lélekemelő történet Szent Rita közbenjárásáról

Ma, Szent Rita ünnepén egy csendes, mégis lélekemelő történettel idézzük fel a remény erejét és Szent Rita közbenjárását: ismerjétek meg Ritát, aki a vizsgák súlya alatt majdnem feladta volna, ám egy véletlen templomi látogatás és Szent Rita oltalma új lendületet adott neki. A rövid jelenetben a kiszolgáltatottságból a bizalomig vezető út rajzolódik ki – arról mesélve, hogy néha a legváratlanabb pillanatokban érkezik meg a segítség, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Dőljünk hát hátra, és engedjük, hogy ez a kedves történet emlékeztessen bennünket a hit és a barátság erejére.

Szent Rita életéről szóló tudnivalókat itt hallgathatod meg.

Vizsga

Rita lehorgasztott fejjel, reményvesztetten bandukolt hazafelé. Igaz, hogy éppen ötösre vizsgázott, és örülnie kellene, de az utolsó vizsgájára már csak másnapra volt időpont.

– Egy délután alatt erre lehetetlen felkészülni. Annyi idő csak arra jó, hogy elolvassam a 147 tétel címét. Sajnos elfelejtettem időben jelentkezni – kesergett magában.

Egy templom mellett vitt el az útja, és betért oda. A félhomályos térben, a délutáni napsugár épp egy szépen faragott, hófehér szoborra világított rá. Rita kíváncsian odament.

– Casciai Szent Rita, a reménytelen ügyek szentje – olvasta a feliratot.

– Ó, pont erre lenne most szükségem, ráadásul névrokon – mosolyodott el.

Lehajolt, hogy jobban lássa a többi írást, amitől elvesztette az egyensúlyát, és a térdeire huppant az imazsámolyon.

– Úgyis rég szakítottam ilyesmire időt – gondolta, és végigolvasta az imát.

Végül elmondott még egy fohászt a másnapi, reménytelen küldetésért, felnézett, és rámosolygott Ritára, majd hazament. Otthon lelkesen elővette a vizsgatételeket, és találomra elolvasta a hármast, aztán még egyszer. Ezzel el is telt az idő, és este lett.

– Már csak 146 tétel van hátra – állapította meg a lehangoló tényt végül. Fáradtan ágyba bújt, és az ébresztést el is felejtette bekapcsolni. Reggel egy mobilhívásra ébredt, mivel a telefont nem némította le. A legjobb barátnője volt az, Kati.

– Te még nem indulsz? – kérdezte.

– Jaj, dehogy. Nem tudtam felkészülni, nincs értelme menni – mondta Rita.

– Gyere csak el, utána elmegyünk a kedvenc cukrászdánkba! – hangzott az unszolás.

– Na jó, ez meggyőző volt – egyezett bele Rita.

Hamar összekészült, és még időben megérkezett a vizsgateremhez. Szívszorongva lépett be, amikor sorra került.

– Húzzon egy tételt! – szólt hozzá a tanár.

– Inkább mentem volna kirándulni ilyen szép időben – bánkódott magában Rita. Aztán letekintett a hatalmas kupac tételre. Az ablakon besütött a nap, és kissé megvilágította az egyiket. Rita kíváncsian kihúzta azt, és elsápadt.

– Nem jó, inkább másikat húzna? – érdeklődött a vizsgáztató.

– Ez megteszi – válaszolt, és közben alig tudott úrrá lenni az érzésein. A hármas tétel volt az.

Kint már várta Kati, és reménykedve érdeklődött:

– Na, hogy ment?

– Ötöst kaptam! – jött a válasz.

– Gratula! És most hová rohansz? Úgy volt, hogy megyünk a cukiba!

– Majd később, most dolgom van! – válaszolta Rita, és elviharzott a templom felé.

Írta: Sárossy Ervin