Vasárnapi ráhangoló: A mindennapi csodák közvetítői

Heiter Róbert Gottfried atya a vasárnapi ráhangolójában az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány –

„az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében, mindnyájan egy emberként voltak a Salamon csarnokban”

– kapcsán arra emlékeztet minket, hogy az ősegyház egysége és szeretete nem valami távoli eszmény, hanem élő példa arra, hogyan lehetünk mi magunk is Isten csodáinak közvetítői. Nem az a cél, hogy mások csupán nagyra értékeljenek minket, hanem az, hogy együtt, hiteles egységben, a közösségben megélt hittel olyan légkört alakítsunk ki, amelyben Isten munkálkodni tud.

A húsvét tavaszi frissessége és megújulása arra hív, hogy ne csak a liturgiában, de a mindennapi élet apró mozzanataiban is engedjük meg, hogy Isten szeretete átjárjon bennünket, és általunk jusson el a körülöttünk élőkhöz. Erre mutat rá a plébánia halottas hintajának története is: amikor egy fiatal evangélikus fiú a legnehezebb lépcsőfoknál önként ugrott segítségül, megmutatta, hogy a hit nem vallásfüggő, hanem emberi felelősség kérdése; hogy a hiteles keresztény élet szeretettel fordul a másikfelé, észreveszi a szükséget, és tettben is segít.

Az igazi feladatunk tehát az, hogy ne csak saját magunkban higgyünk Isten csodáiban, hanem mi magunk is legyünk ezeknek az apró, mégis hatékony közvetítői: találjuk meg a hétköznapi életben azokat a pontokat, ahol egy-két szeretetteljes gesztussal – akár egy mosollyal, egy odafordulással vagy éppen gyakorlati segítséggel – is rendbe hozhatunk dolgokat, és ezáltal lehetővé tehetjük, hogy Isten valóban „oda menjen, ahol kellünk”.