Rayan, a Marokkóban egy kútban rekedt kisfiú története megmutatja a „szomszédban lakó szentek” szépségét
Ferenc pápa február 6-án, vasárnap két nemrégiben történt, a hétköznapi szentség példáját bemutató eseményt mesélt el, ahol az emberek összefogtak, hogy segítsenek egy szenvedő gyermeken és egy halálán lévő fiatalemberen.
„Megszoktuk, hogy a médiában annyi rémes hírt olvasunk és látunk, baleseteket, gyilkosságokat, annyi mindent rosszat. Ma viszont meg szeretnék említeni két szép esetet” – mondta a pápa a hetenként megtartott Angelus keretében, február 6-án.
Ferenc pápa felidézte Rayan nemrégiben történt esetét. Ez az öt éves kisfiú beleesett és bent rekedt egy kútban Marokkóban, és ott volt négy napon keresztül. A mentők végül február 5-én este érték el és hozták ki a fiút a nézők éljenzése közepette, még azelőtt, hogy megállapították volna, hogy Rayan már nem él.
Ezrek gyűltek össze a helyszínen, ahol a sürgősségi mentők éjjel-nappal dolgoztak Rayan megmentésén, ezen a veszélyes mentőakción – tudósított a BBC. A #SaveRayan hashtag a Twitteren számos országot bejárt.
„Hogyhogy Marokkóban összegyűltek mindezek az emberek, hogy mentsék Rayant? Mindenki ott volt, és mind azon dolgoztak, hogy megmentsenek egy gyermeket” mondta a pápa. „Beleadtak mindent, amijük csak volt, ebbe a műveletbe. Sajnos, a gyermek nem került elő élve.”
A pápa megemlítette, hogy az Il Messaggero c. olasz újságból szerzett tudomást erről a történetről, ahol látta a fényképeket a baleset helyszínén összegyűlt sok emberről. „Köszönet ezeknek az embereknek a tanúságtételükért” mondta.
A másik történet, amit Ferenc pápa vasárnap kiemelt, egy fiatalemberről szólt, aki ghánai otthonából Olaszországba emigrált. Ez a történet nem fog megjelenni az újságokban” – mondta a pápa.
„John 25 éves, egy migráns ghánai fiú, aki mindent elszenvedett, amit a migránsok elszenvednek, amíg ideérkeznek. Végül letelepedett Monferratóban, és elkezdett dolgozni, elkezdte a jövőjét építeni egy borászati vállalatnál”, mesélte Ferenc pápa.
Aztán John rákos lett – folytatta a pápa – és már nagyon rossz állapotban, a halálán volt. Amikor közölték vele a helyzetét és megkérdezték tőle, hogy mit szeretne tenni, azt válaszolta, hogy haza szeretne menni, hogy láthassa az édesapját.
„A halálhoz közeledve apjára gondolt” – mondta a pápa. „Monferratóban pedig azonnal gyűjtést indítottak, és a beteget morfiummal kezelve feltették egy kísérővel együtt egy repülőgépre és hazaküldték, hogy apja karjai között halhasson meg.”
„Ezek az esetek megmutatják, hogy manapság, annyi rossz hír között is vannak jó dolgok, vannak „szentek a szomszédunkban”, nyilatkozta Ferenc pápa.
Korábban, Angelus üzenetében Ferenc pápa arról beszélt, hogy milyen érzés lehet, amikor valaki nagy erőfeszítéssel akar valamit végbe vinni, de ezek az erőfeszítések végül hiábavalóknak bizonyulnak, a kemény munka csalódásba fullad, és nem következnek be a várt eredmények.”
Arra bátorította az ilyen helyzetben lévő embereket, hogy „hagyjuk Jézust belépni a bennünk lévő űrbe, hogy azt jelenlétével betölthesse; használjuk arra szegénységünket, hogy az ő gazdagságát hirdessük, nyomorúságunkat pedig arra, hogy hirdethessük az ő irgalmát”.
Ferenc pápa gyakran prédikált azoknak az embereknek a hétköznapi szentségéről, akik itt élnek körülöttünk.
2019-ben Mindenszentek ünnepe alkalmából azt hirdette, hogy az Egyházon belül számos példát lehet találni az irgalommal és szeretettel teli életre, mind a már szentté avatottak körében, mind pedig azok között, akik a saját közösségükben élnek és példaképei a „szomszédunkban megfigyelhető” szentségnek.
A szentek nem elérhetetlen példaképek, hanem „olyan emberek, akik két lábbal a földön éltek. Megtapasztalták a mindennapok munkájának terhét az életet sikereivel és kudarcaival együtt és mindig megtalálták az Úrban az erőt az újbóli felálláshoz és útjuk folytatásához” – mondta a Pápa.
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: AciAfrique
