Kempis Tamas Egyedi

Kempis Tamás, a világ legolvasottabb katolikus írója

Hogyan írhatta meg ez az ismeretlen holland szerzetes a „Krisztus Követése” c. művet, a világ legolvasottabb katolikus könyvét? Ezt a gyakorlatias művet Krisztus követésére kétségtelenül a Szentlélek sugallta. Az Egyház boldoggá avatta Tamást és augusztus 25-én ünnepli.

Ismeri valaki Thomas Hemerkent, akinek másik neve Thomas von Kempen, vagy latinul Thomas a Kempis? Valószínűleg nem. Ezzel szemben Ön is biztosan olvasta, lapozgatta, vagy legalább hallott a „Krisztus Követésé”-ről, a Biblia után a világ legnagyobb példányszámban eladott könyvéről. Nos, minden valószínűség szerint Thomas a szerzője. Minden író álma, hogy olyan művet írhasson, amely átíveli a századokat, generációról generációra megy át, megőrizve varázsát és hatékonyságát, és nevét továbbviszi az utókornak. Ezt a vágyálmot a Krisztus Követésének szerzője olyannyira elérte, talán mint senki előtte és utána, de teljes névtelenségben, mert ez az autentikus és mélyen misztikus valaki soha sem kereste a dicsőséget úgy, ahogyan a világ azt adni képes, és személyére visszatérve, kénytelenek vagyunk találgatásokba bocsátkozni. Lássunk hozzá!

Meglepően mély pszichológia

Thomas az 1380-as években, Köln közelében született. Korán vallásos lett, a rajnai Misztikusok spirituális tana, az isteni szeretet irányába vonzódó szellemi iskola hódította meg, mely Krisztus szent emberségét és a megváltásunkért elszenvedett szenvedéseket, illetve az Eucharisztiát szemléli. Ezek a devotio moderna, a modern vallásos gyakorlat témái, amelyek megújítják a katolicizmust a középkor végén. Thomas elhatározza, hogy csatlakozik egy új közösséghez, mely éppen ezek felé a gyakorlatok felé irányul, a Közös Élet Testvéreihez. Noviciátusukba 1395-ben kerül felvételre, majd a Mont-Sainte-Agnes kolostorba megy, Zwolle közelében, Németalföldön, ahol bátyja, János a perjel. Thomas többé nem hagyja el e helyet, ami igazán megfelel az olyan embernek, aki így ír:

Mindenben a békét kerestem és nem találtam, hacsak nem a könyvekben és visszavonultságban.

Mély és meglepő pszichológiai érzékkel volt megáldva. Gondoljuk meg, hogy 15 évesen zárkózott be a kolostorba és az élet rövidségéről és csalóka örömeiről elmélkedett, valamint azokról az állandó csalódásokról és szenvedésekről, amelyeket az élet azoknak tartogat, akik minden ambíciójukat a valóság ezen oldalára helyezik. Elmélkedett a végső célokról, az örök boldogságról, amit azoknak ígért az Isten, akik a világ és a világ fejedelme helyett inkább Őt választják, és azokról az eszközökről, amelyek ezek eléréséhez szükségesek, miközben a boldogság előérzetének ízét megtalálják abban, ahogyan keresik lelkük bensőséges közelségét Krisztussal.

Elrejtőzött műve mögé

Ez idő tájt ez a meditációs művet, melynek részletei egymástól függetlenül keletkeztek, és csak később gyűjtötték össze őket egy kötetben, még nem ismerték. Kolostorán belül Thomas testvérnek egyéb feladatai voltak. Másolóként idejének javát arra szenteli, hogy másoljon és illumináljon Bibliákat, ötöt készít el, fáradhatatlan munkával. Egy példányt Darmstadtban őriznek. Filozófiai és teológiai tanulmányokat végez, pappá szentelik 1413-ban, megválasztják alperjelnek 1429-ben, mielőtt a novíciusok mestere lesz.

Egyidejűleg megszerkeszti Gérard Groote, Florent Rodenyms, Lidwine de Scheedam, a rajnai iskola egyes nagy tudósainak biográfiáját. Értékes művek a belőlük nyert felvilágosításokért, fáradságos munkák, amik nem engedik sejteni, kinek a gondolatai rejtőznek a művek mögött. Ezért, amikor a valószínűleg 1427-ben elkészült Krisztus Követése első példányai a keresztények körében a szerző nevének feltüntetése nélkül forgalomba kerültek, senki sem gondolt az ismeretlen Thomas testvérre, holland kolostorának mélyén. Őt ez egyébként a legkevésbé sem zavarta, mert csak azt kívánta, hogy elrejtőzzön műve mögé, vagy még inkább A mögé, aki azt neki sugallta.

Gyakorlatias útmutató Krisztus követéséhez

Thomas testvér könyvének jelmondatául ezt az evangéliumi idézetet választotta: „Aki engem követ, nem jár sötétségben”, ami művét egy „Sequella Christi”-vé, azaz egy praktikus útmutatóvá teszi Krisztus követéséhez és utánzásához. Minél jobban elfordul a keresztény lélek a világi örömöktől a világi élet elkerülésével (fuga mundi), annál jobban közeledik Istenhez és a valódi javakhoz. Természetesen ez nem lesz szenvedések és elszakadások nélkül, de a megígért jutalom a vállalt áldozatoknak megfelelő lesz, és a kereszt végül könnyűnek fog tűnni azoknak, akik emlékeznek arra, hogy az Isten Fia náluk korábban és őérettük hordozta azt. Azonkívül az Eucharisztia megadja a szükséges megerősítést ahhoz, hogy meg tudjunk maradni utunkon.

Mindez olyan világosan, egyszerűen, olyan mélységekben kerül kifejezésre, ami felülmúlja az emberi tehetséget. Tetszéstől függő, hogy a művet elejétől végig olvassuk, vagy véletlenszerűen felnyitjuk bárhol, egy igazságot keresve, amin meditálhatunk vigasztalásért vagy tanácsért. Mindezt biztosan megkapjuk, mivel a Krisztus Követése a Szentlélek ihletésének gyümölcse, sokkal inkább, mint szerzője igyekezetének.

Az Egyház elismerte szerzőként

Ez megmagyarázza a szakemberek zavarát: ezek az igen tudós emberek elmerülnek ebben a besorolhatatlan szövegben, és nehezen hiszik el, hogy Kempis Tamás írhatta ezt a valószínűtlen és tökéletes remekművet. Egyes francia tudósok – akiknek hazafias érzelmeit az adott korszakban sértette, hogy a csodálatos könyv szerzőségét egy németnek tulajdonítják – a Krisztus Követését a XV. század egyik legnagyobb párizsi teológusának, Jean Gersonnak alkotásaként tekintették, ami természetesen hízelgő a franciák nemzeti érzéseire. Mások hamarosan kimutatták, hogy nem található semmi olyan a könyvben, amit Gersonnal lenne rokonítható: sem a stílusa, sem a témák, amik őt érdekelnék. Az olaszok egy szinte azonos nevű Gerson de Verceilt ajánlottak szerzőnek. Itt sem igazolódott be semmi. Vissza kell térni Thomashoz, aki 1471-ben, július 24-én hunyt el kolostorában, igen magas korban, nem is sejtve könyvének sikerét, és ez így van jól. Ami a körülötte folyó nézeteltéréseket illeti, azokat csak megmosolyogta volna.

Az őt szentté avató Egyház nem vitatta el tőle remekművének szerzőségét, ami csodálatosan tükrözi emelkedett lelkének kisugárzását. Ünnepe augusztus 25-én van. Használjuk fel ezt az időpontot arra, hogy elolvassuk vagy újraolvassuk a Krisztus Követését, és köszönetet mondunk az alázatos Thomas testvérnek, hogy művével megajándékozott.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

  • Prágai mozaik az első napokról

    A Prágában február 5-én kezdődött kontinentális gyűlést, melyről itt írtunk, az Europai Püspöki Konferenciák Tanácsa, a Cseh Püspöki Konferencia és a prágai Érsekség koordinálja. A gyűlés egyike annak a hét kontinentális gyűlésnek, amelyekre a Szinodalitásról szóló Szinódus jelen szakaszában Európában, Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Óceániában, Észak-Amerikában és  Közel-Keleten kerül sor. Az egyes kontinentális gyűlések végén egy…

  • Dr. Csókay András és felesége, Daniella tanúságtétele Marosvásárhelyen

    A Házasság hete rendezvénysorozatának keretében, a népszerű és tekintélyes idegsebész, agykutató Dr. Csókay András feleségével együtt tett tanúságot hitéről, beszéltek házasságukról, kapcsolatukról. Az eseményre a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplomban került sor 2019. február 11-én este. A felvételt ifj. Csúcs Péter készítette.

  • XIV. Leó pápa megszüntette a szentszéki adománygyűjtő bizottságot

    Amint arról korábbi írásunkban hírt adtunk, XIV. Leó pápának már pápasága elején komoly pénzügyi gondokkal kellett szembenéznie. Ferenc pápa ugyanis kétmilliárd eurós hiányt hagyott hátra, amely elsősorban a vatikáni nyugdíjalapot érintette. Az elhunyt pápa ezért még halála előtt, februárban egy adománygyűjtő bizottságot állított fel, a hiány csökkentését remélve. A friss hírek szerint azonban a 2024-es…

  • Amerikai főpapok vitája az LMBTQ közösségek tagjainak befogadásáról

    Samuel Aquila denveri érsek szembeszállt Robert McElroy bíboros azon felhívásával, hogy szentáldozásban részesítse, illetve megáldja az „objektíven súlyos bűn állapotában lévő” homoszexuálisokat és a házasságtörőket. Azzal érvelt, hogy az ő Egyházba történő befogadásuk „nem jelentheti azt, hogy megmaradnak a bűnben”. McElroy bíboros január 24-i esszéjében, amely a Szent Ignác-i szemléletű, jezsuiták által kiadott America Magazine-ben…

  • Vajon én jó keresztény vagyok?

    Úgy gondolom, hogy mindannyian megkérdeztük már magunktól, hogy a különböző élethelyzetekben vajon jól álljuk-e ki a próbákat. Az anyák és apák gyakran kérdezik, hogy vajon jó szülők-e. A tanárokban is felvetődik, hogy jó tanárok-e. Az atyák elgondolkodnak rajta, hogy vajon jó lelkivezetők-e, helyes irányba terelgetik-e Krisztus nyáját. Azonban azon el szoktunk gondolkodni, hogy jó keresztények…

  • Jézus szava szabadít meg a szenvedés börtönéből – Leó pápa Úrangyala imája

    Vasárnap délben, a fogvatartottak és a börtön világának a Szent Péter bazilikában bemutatott szentmiséje után Leó pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. A vasárnapi evangéliumi szakaszt elemezve arra mutatott rá, hogy Jézus a mi reményünk, különösen a megpróbáltatások idején, amikor életünk látszólag értelmét veszítette. Advent harmadik,…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Egy (szíven) ütős mondat Kempis Tamás: Krisztus követése c. könyvből:
    .
    “Titokban sokan önmagukat keresik mindabban,
    amit véghezvisznek,
    és maguk sem tudják.”

  2. Kedvcsinálónak az olvasáshoz a híres könyv kezdő gondolatai:
    .
    Thomas Kempis: KRISZTUS KÖVETÉSE (részlet)
    (Fordította dr. Jelenits István, Ecclesia, 1978.)
    .
    “Legyen legkedvesebb foglalkozásunk
    a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés.
    Krisztus tanítása a szentek minden tanításánál különb;
    és akiben lélek lakik,
    elrejtett mannát talál benne,
    .
    Mi hasznod abból, hogy a Szentháromságról mélyreható vitákba bocsátkozol;
    ha nincs benned alázatosság, s azért nem telik benned kedve a Szentháromságnak?
    .
    Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet,
    mint hogy tudjam annak meghatározását.
    .
    Hiábavaló igyekezet hosszú életet óhajtani
    és az igaz életre kevés gondot viselni.
    Hiábavalóság csak a földi élettel törődni
    és az eljövendőről előre nem gondoskodni.
    Hiábavaló azt szeretni, ami egy-kettőre elmúlik,
    és oda nem igyekezni, ahol örökké való öröm vár ránk.
    .
    Aki jól ismeri magát, belátja: nincs mivel büszkélkednie;
    s nem leli kedvét az emberek dicséretében.
    .
    Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy,
    annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem élsz.
    .
    Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik,
    vagy valami nagy hibát követ el,
    akkor sem kellene magadat nála jobbnak gondolnod:
    hiszen nem tudod, meddig tudsz megállni a jóban.
    Mindnyájan gyarlók vagyunk,
    de te senkit se tarts magadnál gyarlóbbnak…”