happy child

Értékes vagy! Istennek terve van veled – ne elégedj meg kevesebbel!

Értékes vagy! Használnád a karórádat ajtókitámasztásra? Vagy a táblagépedet vágódeszkának? Netán az arany nyakláncodat cipőfűzőnek? Nyilvánvalóan nem.

Ez szerinted is abszurd gondolat. Mert tudod, hogy mennyit érnek ezek a tárgyak. És tudod, hogy a nem rendeltetésszerű használattal tönkretennéd őket.

Elméletileg persze ezt a szerepet is betölthetnék. De az pazarlás lenne. Csendben elveszítenék eredeti rendeltetésüket.

Többet érnek annál a használatnál, mint amire kényszerítenéd őket.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1114

Szóval figyelj ide.

Amikor Isten megteremtett téged, még a születésed előtt, valami célra szánt téged.

Személyiséget adott neked. Tehetségeket adott. Egy történetet. Egyedi látásmódot. És kijelölte életed irányát. Hivatást jelölt ki számodra. Kijelölte, hogyan hozhatsz gyümölcsöt.

Még a nehézségek közepette is. Még a sebek közepette is.

Nem dobta félre ezt a tervet. Nem ejtette el.

Mert úgy teremtett téged, hogy életed termékeny és gyümölcsöző legyen. Hogy békében legyél azzal, aki vagy. És hogy dicsősége rajtad keresztül tükröződhessen.

Akkor miért elégednél meg kevesebbel?

Miért használnád azt, ami vagy, olyan módon, mintha annak nem lenne semmi értéke? Miért tékozolnád az erődet olyan dolgokra, amelyek lassan elfojtanak téged, ahelyett, hogy olyanokra fordítanád, amelyek életet adnak?

Miért áldoznád az idődet – ezt a törékeny, visszafordíthatatlan, visszaszerezhetetlen kincset – olyan dolgokra, amelyeknek nincs valódi súlyuk az örökkévalóságban?

Te értékes vagy.

Nem hízelgésből mondom. Hanem a valós értelemben. És ez mindent megváltoztat.

Mert ami értékes, az figyelmet és tiszteletet igényel. Keresni kell, és határozottan hűségesnek kell maradni az értékes dolog legbelsőbb természetéhez.

Tisztelni önmagunkat nem azt jelenti, hogy magunkat dicsőítjük. Hanem azt, hogy nem kezeljük magunkat valami banális dologként.

Azt jelenti, hogy tiszteled azt, amit a Teremtő beléd helyezett, még akkor is, ha te magad már nem látod tisztán.

Tehát haladj előre!

Ne nyomás alatt, hanem mert így helyes. És ahhoz méltó módon alakítsd és használd életedet, ami vagy.

Írta: Pascal Portoukalian. Fordította: Solymosi Judit

Fotó: Jewel Mitchell / Unsplash

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás