BIY HU cover 320. nap

320. nap: Péter tagadásának megjövendölése

Jézus tanítói hatalma.

Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei, és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” Így felelt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?” Erre tanakodni kezdtek maguk közt: „Ha azt mondjuk: Az égből –, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? Ha meg azt mondjuk: Az emberektől –, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való. Jézus erre így felelt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

A gyilkos szőlőművesek.

Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe. Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a rá eső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták. Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták. Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. – Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” Ezt hallva tiltakoztak: „Isten mentsen tőle!” Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás:

A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”
Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.

Az adópénz.

Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tettették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. „Mester – kezdték –, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?” De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: „Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” – válaszolták. „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.

A feltámadás kérdése.

Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” Némely írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.

A Messiás Dávid fia.

Most ő kérdezte tőlük: „Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia? Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében:

Ezt mondta az Úr az én Uramnak:
Ülj a jobbomra,

s ellenségeidet
lábad alá teszem zsámolyul.Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

Az írástudók bűnei.

Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket, felfalják az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk.”

A szegény asszony fillérje.

Föltekintett, és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését.”

Jövendölés a templom pusztulásáról.

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.”

Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!”

Az előjelek.

Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

Az üldözések.

De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Jeruzsálem pusztulása.

Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik.

Az Emberfiának eljövetele.

Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Az éberség.

Ezután mondott nekik egy hasonlatot: „Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.
Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát, és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”
Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák hegyére, és ott töltötte az időt. Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.

V. JÉZUS SZENVEDÉSE
Júdás árulása.

Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől. A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket. Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. Ezek örömmel fogadták, és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki. Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik. Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.

Az utolsó vacsora előkészítése.

Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük.” „Hol készítsük el?” – kérdezték. „Menjetek a városba – felelte –, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.” Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

Az Oltáriszentség alapítása.

Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.”
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.

Tanítás az alázatosságról.

Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat.
Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

Péter tagadásának megjövendölése.

Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.”
Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. „Most azonban – folytatta – akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.” „Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott: „Elég.”

Ima a Getszemáni kertben.

Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Jézus elfogatása.

Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, kardot rántsunk ellenük?” Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. De Jézus így szólt: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.

Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.” Elfogták, és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol” – szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt el egy óra, másvalaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.” „Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.

Jézus kicsúfolása.

Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. Befödték a fejét, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És mindenféle szitkokat szórtak rá.

Jézus a főtanács előtt.

Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. „Ha te vagy a Messiás – szólították fel –, mondd meg nekünk.” Így válaszolt rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni.” Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” „Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját szájából.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan,
aki más viszályába beleavatkozik.

Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz
nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek,

úgy tesz az is, aki becsapja embertársát,
aztán meg azt mondja:
„Csak tréfából tettem!”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük igédet. Köszönjük ezt a lehetőséget, hogy Jézussal együtt járhatunk, ahogy egyre közelebb kerül a kínszenvedéséhez. Urunk, köszönjük, hogy engeded, hogy megismerjük a dolgok igazi értékét. Segítesz megérteni azoknak a dolgoknak a jelentőségét, amelyeket átadunk neked. Megértjük annak a lényegét, hogy ne csak az első gyümölcsöket adjuk neked, hanem az utolsókat is a te kezedbe ajánljuk. Segíts, hogy éberek és figyelmesek legyünk! Segíts, hogy ne legyünk álmatagok és ne essünk annak a csapdájába, hogy azt gondoljuk: ez az élet csak úgy átsiklik a végtelenbe. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy jelen legyünk, és tudjunk rád figyelni ma és minden nap. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek könyvében ezt olvastuk: „Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik” (Péld 26,17). Vagyis, foglalkozz a magad dolgával, mert ha beavatkozol mások ügyeibe, nem tudhatod, mi vár rád. Lehet, hogy az a „kutya” halálra mar, vagy visszatámadva tönkreteszi az életed.

Lássuk a következő verset! „Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: »Csak tréfából tettem!«” (Péld 26,18). Milyen félelmetesen igaz ez! Azt gondolhatnád, hogy a Példabeszédek valamikor réges-régen Salamon idején íródtak, de hirtelen rájössz: „Te jó ég! Mi még most is ezt tesszük!” Mondunk vagy csinálunk valamit, ami nagyot szól, és aztán hozzátesszük: „Ja, csak vicceltem!” Odaszúrok és bekavarok mások életébe, aztán odavágom, hogy „Jaj, ez csak vicc volt”. Aztán rájövünk, hogy vannak dolgok, amik viccesek, de vannak dolgok, amik nem azok. Növekednünk kell a megértésben és a megfontolásban, hogy eljussunk egy olyan állapotba, amikor már éretten beszélünk és cselekszünk. Fontos, hogy tudjunk különbséget tenni a vicces és a bántó dolgok között és észrevegyük, hogy ezt vagy azt például nem kellett volna kimondani. 

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1114

Ahogy közeledünk Lukács evangéliumának vége felé, egyre közelebb kerülünk Jézus kereszthalálához. A 21. fejezet elején nagyon szeretem azt a részt, amikor az özvegyasszony a két fillérjét teszi be a perselybe. Jézus elmondja, hogy nem feltétlen az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mennyire adjuk szeretettel. Isten nem az ajándékunk nagyságát nézi, hanem a szívünk nagyságát, hogy mennyire adjuk szívből azt az ajándékot. 

Az első gyümölcsökről már beszéltünk pár hete, vagyis a tizedről, hogy az időd vagy a tehetséged első tizedét add az Úrnak. De itt az özvegyasszony történetével Isten kiemelten azt kéri, hogy az utolsó gyümölcseidet is add neki. Az egész életünket neki kellene adnunk. Hogyan tehetem ezt meg? Hogyan lehetek ajándék Istennek, főleg, ha alig van valamim, amit felajánlhatnék neki? Pedig igenis adunk, amikor a hiányainkat és a fájdalmainkat adjuk át neki. Ezt hívják passzív mortifikációnak, passzív önátadásnak. Az aktív odaadás az, amikor én választom meg, hogy mit csinálok. Például amikor eldöntöm, hogy most imádkozom, tizedet adok vagy böjtölök. Ilyenkor olyan dolgot teszek, amiben kicsit meghalok magamnak. 

A passzív odaadás az, amikor elfogadom a megtöretést, a szenvedést, ami nekem jutott. Ezek olyan nehéz dolgok, amiket nem én választottam. Mindkét odaadás tisztítja a szívünket, az aktív odaadás, amit mi választunk és a passzív odaadás is, amikor ezt mondjuk: „Rendben, Uram, együttműködök veled ebben a helyzetben is”.

A 22. fejezet közepén Jézus így imádkozik Péterért: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” (Lk 22,31). Ez rendkívül fontos rész. Az elején azt mondja Jézus, hogy „titeket”, „benneteket”, többesszámban, majd a következő versben már csak Péterhez szól egyesszámban: „érted”, „megtérsz”, „megerősíted”. Ez azért félelmetes, mert Jézus itt megjövendöli Péter későbbi elbukását, amikor megtagadja őt. A sátán mindannyiunkat meg akar szerezni, vagyis mindannyiunknak van egy ellensége. Mindenkit meg akar ragadni a sátán. Minden csepp szeretetet el akar venni tőlünk, amit mások felé és Isten felé érzünk a szívünkben. Semmi mást nem akar, csak lopni, ölni és rombolni. De Jézus így folytatja: „De imádkoztam érted, Péter” – egyes számban. Ez történt az első pápával. Majd Jézus befejezi: „…imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet”. 

Mit érezhetett Péter a megpróbáltatások, a veszedelmek, az elbukások közepette? Azt, hogy bízhat Jézusban. Honnan tudja? Hiszen ő megtagadta Jézust. Azt gondolhatta magában: „A világon a legjobb barátomat azon az éjszakán, amikor szüksége volt rám, megtagadtam!” – Akartok egy példát az irgalomra? Hát itt van. Szeretnél egy tanúságot arról, hogyan hajol le hozzád a szeretet? Hogy hogyan hagyhatod magad szeretni az elbukások közepette is? Itt van. 

Nyilván nem azért szeret, mert tökéletes vagy. Nem azért, mert bűntelen vagy. Péter sosem állította, hogy „Isten azért szeretett engem, mert annyira jó voltam”. Miért kapom ezt a feladatot? Mert olyan szent vagyok? Nem. Csakis Isten irgalma miatt. Azt mondhatja Péter, hogy „amikor a leggyengébb voltam, amikor a legmélyebben voltam, Isten ott volt velem. Jézus kifejezettem értem imádkozik, és ha megtérek hozzá, akkor majd meg tudom erősíteni a barátaimat”. 

Ez az igazság most feltárul mindannyiunknak. Az életünkben lesznek borzalmak, nyilvános rágalmazások, bűnök. De Jézus itt van velünk. Meghívlak arra, hogy halld meg Jézus szavait, amit az első pápának mondott. Imádkozom érted, hogy még ha nyilvános bűneid és nehézségeid is lesznek, ha megtérsz, akkor majd erősítsd meg a barátaidat. Mondd el nekik Jézus üzenetét, hogy az ő irgalma végtelen és szereti őket!

Ha a gödör alján is vagy most és minden a te hibád volt, ha sebzett vagy és ha magadnak okoztad a sebeket, az igazság akkor is az, amit Jézus mond: „Imádkozom érted. Gyere vissza! Bízz a szeretetemben, az irgalmamban! Bízz bennem!”

Ezért imádkozom most érted. Ezért imádkozzatok értem is, hogy ha netán eltávolodnék Istentől, de eljön az Ő kegyelmének napja, akkor vissza tudjak térni Istenhez és megerősítsem a barátaimat is. Imádkozzatok értem! Köszönöm!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.