BIY HU cover 309. nap

309. nap: Imádság a megholtakért

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Makkabeus-felkelés

Joppe és Jamnia esete.

Ezen egyezségek megkötése után Liziász elment a királyhoz. A zsidók pedig újra a földet művelték. Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timóteus és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek.
Ugyanakkor Joppe lakói gyalázatos tettet követtek el: meghívták a körükben élő zsidókat, szálljanak fel az előre odakészített hajókra asszonyostul, gyerekestül, mintha semmiféle ellenséges szándék nem vezetné őket, hanem a város közös határozata szerint járnának el. Ezek elfogadták (a meghívást), mivel békére törekedtek, és semmiféle rosszat nem gyanítottak. De amikor már jól kint voltak a tengeren, a mélybe süllyesztették őket, nem kevesebb mint kétszáz embert.

Júdás hírét vette a testvérein elkövetett gaztettnek, és közölte a dolgot híveivel is. Aztán segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, és kivonult testvérei gyilkosai ellen. Éjszaka fölgyújtotta a kikötőt, elégette a hajókat és megölte, akik oda menekültek. Aztán mivel maga a hely le volt zárva, elvonult azzal a szándékkal, hogy majd visszatér, és Joppe egész lakosságát kiirtja. De aztán meghallotta, hogy Jamnia lakói hasonló terveket forralnak az ottani zsidók ellen, azért egy éjszaka a jamniaiakra támadt, fölgyújtotta a kikötőt a hajókkal egyetemben. A tűz egész Jeruzsálemig ellátszott, 240 stádiumnyira.

A gileádi hadjárat.

Onnan kilenc stádiumnyira tovább vonultak, Timóteus ellen. Történt, hogy arabok támadtak rájuk, nem kevesebb, mint ötezer férfi és ötezer lovas. Elszánt küzdelemre került sor, és Isten segítségével Júdás emberei győztek. A legyőzött nomádok békét kértek Júdástól, és megígérték, hogy jószágot szállítanak nekik, és megadnak minden segítséget. Júdás azt gondolta, hogy valóban hasznára lehetnek, azért beleegyezett a békekötésbe. Kezet nyújtottak, és visszatértek sátraikba. Júdás egy erős várost is megtámadott, amely körül volt véve fallal. Különféle pogány népek lakták, és Kaszpinak hívták. A lakói bíztak a falak erősségében meg a felhalmozott élelemben. Júdással és embereivel szemben arcátlanul viselkedtek, gyalázták őket, és ráadásul káromló, illetlen beszédeket folytattak. Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörő kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait. Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele.

A karnioni csata.

Onnan 750 stádiumnyira tovább vonultak, és Charakába értek, az úgynevezett tubiáni zsidókhoz. Timóteust már nem találták ott azon a vidéken, mert elintézetlen ügyei másfelé vonták. De egy meghatározott helyen hátrahagyott egy nagyon erős őrséget. Ezért a Makkabeus vezérei, Dozitheosz és Szoszipatrosz kivonultak, és megölték azokat az embereket, akiket Timóteus hátrahagyott a várban, több mint tízezer férfit. A Makkabeus több csoportra osztotta seregét, és meghatározta, kik álljanak a csoportok élére. Aztán megtámadta Timóteust, bár százhúszezer gyalogosa és kétezer-ötszáz lovasa volt. Amikor Timóteus Júdás közeledtének hírét vette, az asszonyokat és a gyerekeket egy Karnion nevű helységbe küldte, a málhával egyetemben. Ez nehezen bevehető és – a sok keskeny szoros miatt – alig megközelíthető hely volt. Amikor Júdás első csapatai odaértek, annak hatalma láttán, aki mindent lát, félelem és rettegés lett úrrá az ellenségen. Sietve menekültek. Az egyik ide futott, a másik oda, így nemegyszer a saját embereik ejtettek rajtuk sebet vagy döfték beléjük a kardjukat. Júdás kegyetlenül üldözőbe vette őket, kaszabolta a gonoszokat, mintegy harmincezer férfit megölt. Maga Timóteus is Dozitheosz és Szoszipatrosz csapatainak kezére került. Nagy színlelve azt kérte, engedjék szabadon, mert hatalmában vannak némelyeknek a szülei, másoknak a testvérei, mert ha nem, hát akkor bajuk esik. Mivel ismételten ünnepélyesen megígérte, hogy sértetlenül kiadja őket, elengedték, hogy így megmentsék testvéreiket.
Ezután Júdás Karnion és Atergateion temploma ellen vonult fel, és megvert huszonötezer embert.

Visszatérés Efronon és Szkithopoliszon át.

Ezeknek az ellenségeknek a legyőzése után Efron megerősített városa alá vonult, ahol Liziász tartózkodott. Erős ifjak álltak a falak előtt, és bátran védekeztek. Belül rengeteg hadigép és fegyver. Ők azonban a Mindenhatóhoz imádkoztak, aki hatalmával megtöri az ellenség erejét. Aztán elfoglalták a várost. A lakói közül mintegy huszonötezret leterítettek. Onnét továbbindultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtől. Az ott élő zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz időkben is emberségesen bántak velük. Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték őket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe.

Hadjárat Gorgiász ellen.

A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki. Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük. Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.
Egy bizonyos Dozitheosz, egy lovas Bakenosz emberei közül, egy nagyon erős ember, megragadta Gorgiászt köpenyénél fogva, és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába. Mivel Ezri katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben. Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.

Áldozat az elesettekért.

Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot. Másnap (amikor már legfőbb ideje volt,) fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába, rokonaik közé. Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el. Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van. Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit. Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüstdrachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár – ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A csillagok és a természeti erők kultusza.

Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.
Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket.
Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.
Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.
De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.
Teremtményei közt élnek, és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket.
Még sincs mentségük ezeknek sem.
Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?

A bálványok kultusza.

De boldogtalanok voltak, és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját. Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét, és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra. A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.
Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,
vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel, és befest rajta minden foltot.
Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti.
Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.
Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért.
A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani. Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen.
Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi. Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,
és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.
Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.
Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.
Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta. Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál. Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték.
Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen, és istentelen alkotása.
És készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.

A bálványimádás eredete.

Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása. Hisz sem kezdettől fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.
Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk.
Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte. Idővel az istentelen szokás megszilárdult, és törvényként megtartották.
A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távollevő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna. Tiszteletük fokozására a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték.
Mert ez (a művész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész művészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.
Az alkotás szépségétől elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelőtt még csak emberként tiszteltek.
Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kőre és fára ruházták.

A bálványimádás következményei.

De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik.
Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal, nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.
Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás.
A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége. Mert vagy őrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek.
Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj őket, ha hamisan esküsznek.
De mind a kettőért utoléri őket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenről, és (azért is), hogy – a jámborságot megvetve – csalárdságból hamisan esküdtek.
Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Mint az aranyalmák ezüsttányérokon,
éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.

Mint az aranygyűrű,
s mint az arany ékszer,
olyan a bölcs tanító a szófogadó fülnek.

Mint a hűsítő hó aratás idején,
olyan a hű követ annak, aki küldte,
felüdíti az ura lelkét.

Tornyosuló felhő és szél eső nélkül
az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és áldunk téged. Köszönjük ezt a napot és köszönjük, hogy eljutottunk a 309. napig. Köszönjük a hűséget, amit adsz nekünk. Te mindig hűséges vagy, még akkor is, amikor mi nem vagyunk azok. Amikor eltévelyedünk, te hűséges vagy. Amikor bizonytalanok vagyunk, te sziklaszilárd alap vagy. Segíts a gyengeségünkben, a bizonytalanságunkban, és hogy lássunk téged, az igaz Istent; Jézus Krisztust, akit elküldtél; és a Szentlelket, aki napról napra mellettünk áll, vigasztal és erősít minket! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Bölcsesség könyvében a bálványimádásról olvastunk tanításokat. Nagyon tetszik nekem, ahogy a könyv szerzője felvette a harcot a bálványimádókkal szemben. A favágó kivág egy fát, hogy megmunkálja, a keletkező hulladékból pedig emberi vagy állatalakot farag. Ezután felteszi a falra és imádkozik hozzá. Nagyon tetszik, ahogy leírja: „…nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért. A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani. Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen” (Bölcs 13,17-19). Vagyis kiemeli, hogy mekkora őrültség bálványokhoz folyamodni segítségért, e helyett az élő Istenhez kellene fordulnunk. Sőt, az is nagy ajándék ebben a 13. fejezetben, amikor leírja, hogy ha szemléljük a teremtett világot, a természet szépségeiből már arra kellene következtetnünk, hogy Isten létezik, Ő valóságos és Ő teremtett mindent. „Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket” (Bölcs 13,5). 

Ha Isten teremtményei gyönyörűek, akkor milyen lehet Ő? Ha úgy gondolod, hogy az alkotásai bölcsek, intelligensek és hatalmasok, akkor milyen lehet ezeknek a teremtője? Mégis azt olvassuk, hogy inkább az alkotáshoz imádkoztak és nem a világmindenség Alkotójához. 

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1031

A bálványimádás azonban mindannyiunknak kísértés. Talán fel sem tűnik, hogy valamit Isten elé helyezünk. Ami fontosabb nála, vagy a törvényénél. Lehet, hogy nem szegezzük ki a falra azzal a tudatos döntéssel, hogy mi pedig most bálványt fogunk imádni. Sok esetben jó dolgokból csinálunk bálványokat. A bálványimádás nem gonosz dolgokat istenít. Kellemes és alapvetően jó dolgok kerülnek a bálványimádás középpontjába. Egy kis előny, okosban megoldott dolgok, amire csak legyintünk, hogy „ez még belefér”, „mindenki ezt csinálja”, csak hogy ezzel szembemehetünk Isten akaratával, és máris benne vagyunk a bálványimádásban. Erre hajlamosak vagyunk, ebben az értelemben bálványimádó szívünk van, és itt kérnünk kell az Úr kegyelemét. Kérjük, hogy mentsen meg minket, hogy tegyen minket bölccsé és ne legyünk buták. Ne adjuk oda az életünket valaminek, amiért igazából nem éri meg odaadni az életünket.

A Makkabeusok második könyvének a 12. fejezetében rengeteg pusztításról, halottról, erőszakról és háborúról olvasunk. Valamint egy nagyon fontos keleti ortodox és katolikus dogma is megjelenik ebben a fejezetben. Krisztus után körülbelül 1500 évig minden kereszténynek alaptézise volt, hogy a halottakért lehet imádkozni.

Itt van Júdás, aki Odollam város ellen indul harcba. Sok zsidó ember meghal, de először megtartják a szombatot, majd másnap mennek összegyűjteni a holttesteket. Ekkor bálványoknak szentelt tárgyakat találnak a holtak ruhájába rejtve.

Értjük miről van szó? Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat őriztek a zsebükben, amiket a zsidók nem tarthattak volna maguknál, mert azt a törvény szigorúan tiltotta. Így egyértelművé vált Júdás számára, hogy emiatt haltak meg. Ez a következménye a bálványimádásnak.

Mit tesz erre Júdás Makkabeus? Imádkozik ezekért az emberekért és gyűjtést rendez. 2000 ezüstdrachmát küld Jeruzsálembe az értük végzendő engesztelő áldozat költségeire. Imádkozik a megholtakért. „Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra” (2Mak 12,43). Ha nem hitt volna a halottak feltámadásában, akkor felesleges lett volna imádkozni a már megholtakért. 

A keresztények már a korai Egyházban is imádkoztak azokért, akik meghaltak. Ezt nagyon fontos megértenünk, mert mondhatnánk, hogy ha valaki a pokolra került, akkor azon már nem segít az ima. Ha valaki a mennybe került, akkor annak meg már nincs szüksége az imára, vagyis nem lenne értelme imádkozni érte. Azonban a kereszténység kezdetén már volt egy érvényes látásmód erről. Ha úgy halok meg, hogy jó a kapcsolatom Istennel, tehát a Menny lesz az osztályrészem, de mégsem állok egészen készen arra, hogy belépjek a jelenlétébe a bűneim miatt, akkor itt még végbemegy egy tisztulási folyamat. Sok protestáns felekezet hisz valamiféle tisztulásban, de mindegyik másként fogalmazza meg. Úgy tűnik viszont, hogy a létezését szükségszerűnek tartják.

C.S. Lewis – aki ugye, anglikán volt – sokat beszél erről, vagyis a tisztítótűz, a purgatórium létezéséről. El akartam kerülni ezt a szót, mert sok ellentmondás van körülötte. Azonban itt, a második Makkabeusok 12. fejezetében maga Isten igéje beszél a holtakért való imádságról, ami ugye értelmetlen lenne, ha valaki azonnal a pokolra vagy a mennybe kerülne. C.S. Lewis barátunk így beszél erről a Viták és vallomások című kötet 433. oldalán: „Lelkünk igényli a tisztítóhelyet, nem? Nem zúzná szét a szívünket, ha Isten azt mondaná nekünk: »Igaz, fiam, hogy bűzös a leheleted, sárosak és mocskosak a rongyaid, de mi jóságosak vagyunk, és senki sem fogja a szemedre vetni, nem is tüntetik el rólad. Lépj be a boldogságba«. Nem azt felelnénk erre: »Engedelmével, uram, ha nincsen ellenére, előbb megtisztálkodnék«. – »De az fájdalmas lesz.« – »Akkor is, Uram«.”

A katolikus Egyháznak van tanítása a tisztítótűzről és arról is, hogy a bűneinknek következményei vannak. Ha valakit megbántok, akkor ő sérül. Ha hazugságot terjesztek valakiről, akkor az a kapcsolat megromlik. A bűnnek az is következménye, hogy a saját szívemet is sebzem vele. Ez megváltoztat engem. Észreveszem, hogy nem tudom úgy szeretni Istent, ahogy Ő megérdemli. Ez bizony probléma és akadály.

A Mennyország nem csak egy olyan hely, ahol sétálgatunk és golfozunk, vagy ahol a kiskutyánkat visszakapjuk. Nem. Isten megáld minket. Ő szeret minket. Minden teremtményt megvált. Lesz-e golf a Mennyországban? Ha neked fontos a golf, akkor lesz. Lesz-e kiskutya a Mennyben? Ha ettől boldog vagy, akkor biztos lesz. De az igazság az, hogy nem lesz szükséged golfra vagy kutyára a Mennyben ahhoz, hogy boldog legyél. Miért is? 

Mert a Mennyben mindenkinek megnyugszik a szíve. Mindenki megtalálja a szíve vágyát. Magát Istent. Mert a Mennyország maga az Isten. Meg persze a szentek közössége is, de a Mennyország elsősorban maga az Isten. Isten lesz minden mindenben – így olvassuk a Szentírásban. De amikor ott állok majd a végtelen Szeretet előtt, akkor rájövök valamire a szívemmel kapcsolatban. Rájövök, hogy nem szeretem Istent eléggé, nem állok készen. Természetesen szeretem Istent és ezt a földi életet is szeretem. De szeretem a bűneimet is, hiszen ha nem szeretném, nem követném el azokat. 

Ez a valóság. Igazából nem akarom szeretni a bűneimet, nem kedvelem azokat, nem akarok dicsekedni velük. De szeretem Istent és ugyanakkor más dolgokat is, beleértve a bűneimet. Lássuk be, az életünkben Istennek néha vannak riválisai…

Ahogy a Bölcsesség könyvében olvastuk, Istennek vannak riválisai a szívünkben. Felismerem, hogy a szívemnek megtisztulásra van szüksége. Át kell formálódnia a szívemnek, úgy, hogy Istent mindenek felett szeressem. És erről szól a megtisztulás folyamata. Erről szól a tisztítótűz. Ez nem egy fizikai hely, inkább átmeneti állapot, ahonnan belépsz a Mennybe. Ez egy folyamat, amikor Isten kegyelme és irgalma által tisztul és gyógyul a szívem, és így tudom szeretni Istent úgy, ahogy Ő megérdemli. Nem gondolom, hogy ez az alaptétel ellentétben állhat bármilyen más tanokkal. Ez így logikus. 

Még egy hasonlatot hadd mondjak. Van olyan, hogy az autó szélvédőjén vékony porréteg alakul ki, ami nem zavarja a kilátást. De az árnyékból kijőve egyszer csak olyan szögben esik rá a napfény, hogy hirtelen nem látok semmit. És azt veszem észre, hogy az előttem haladó autósok is ugyanezt tapasztalják, mire vadul spricnizni kezdik a szélvédőt, hogy lemossák róla a koszt. Én így képzelem el a végtelenül szerető Isten színelátásakor ránk ragyogó fényét, amely önkéntelenül arra sarkall bennünket, hogy meg akarunk tisztulni. Az Ő fényében minden másként látszik.

Ha magunkba tekintünk, rájövünk, hogy nem szeretjük Istent annyira, amennyire megérdemli. Valahogy át kell haladnia egy megtisztuláson a mostani énemnek, hogy olyan legyen, mint a mennybéli énem. Ennek van egy neve, és ez a tisztítótűz, vagyis a megtisztulás. 

Nos, ez a mai nap bizony jó hosszúra sikerült. De szerettem volna külön is kiemelni ezt a tanítást. Lehet, hogy nehezen tudod elfogadni. Talán még soha nem hallottál róla. Vagy lehet, hogy korábban nem igazán értetted, mit is jelent a tisztítótűz.

Remélem, hogy most egy kicsit világosabbá vált számodra. De ha mégsem, azt is megértem. Hiszen mindannyian úton vagyunk. Mindannyian haladunk előre a hit útján. És mindannyian ugyanazt kérjük az Úrtól: „Uram, tisztítsd meg a szívemet!”

Kedves bibliaolvasó társaim, imádkozom értetek. Kérlek benneteket, imádkozzatok értem is! Köszönöm.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. Kedves Kornél Atya!Lehet hogy követtem el büntetés,nem is tudok róla,szeretném ha Isten megbocsátana és tiszta lélekkel mehessek tovább,ezért is imádkozom, és mindenkiért!

    Válasz