BIY HU cover 135. nap

135. nap: Husai tanácsa

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Királyok kora

Husai kijátssza Achitofel tanácsát.

Achitofel azt mondta Absalomnak: „Ki szeretnék magamnak választani tizenkétezer embert, aztán útra kelnék, hogy még az éjszaka nyomába eredjek Dávidnak. Rajtaütök, amikor fáradt, s a keze erőtlen, és rémületbe ejtem. Erre az egész nép, amely vele tart, elmenekül. Akkor a királyra támadok, és visszahozom neked az egész népet, mintha egy menyasszony térne vissza a vőlegényéhez, hiszen te csak egy embernek akarod az életét, így a nép megmenekülhet.” A tanács tetszett Absalomnak és Izrael véneinek.

Absalom mégis megparancsolta: „Hívjátok ide az archita Husait, hadd halljuk, mit mond.” Amikor Husai elment Absalomhoz, Absalom így szólt hozzá: „Ezt és ezt a tanácsot adta Achitofel. Kövessük-e a tanácsát? Ha nem, hát akkor mondd meg!” Erre Husai azt mondta Absalomnak: „Az a tanács, amelyet Achitofel ezúttal adott, nem jó.” Aztán így folytatta Husai: „Magad is tudod, hogy atyád és emberei bátor vitézek, olyanok, mint a medve a mezőn, amelytől elragadják a kölykeit. Azonkívül atyád hadviselt ember, nem fogja hagyni, hogy az emberei éjszaka pihenőt tartsanak. Egészen biztos, hogy valamelyik szurdokban vagy egyebütt rejtőzik. Ha csak néhányan esnek is el a népből mindjárt az elején, és híre megy, mindjárt azt fogják mondani: Azok az emberek, akik Absalommal tartottak, vereséget szenvedtek. Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hős, és bátor emberek veszik körül. Magam inkább ezt tanácsolnám: Gyűljön köréd egész Izrael Gáttól egészen Beersebáig, annyian, mint a tenger fövenye; s te magad is szállj harcba velük együtt. Akkor támadjuk meg, ahol épp van, s úgy elárasztjuk, mint a harmat a földkerekséget. Nem marad belőle és emberei közül, akik vele tartanak, egyetlenegy sem élve. Ha netalán behúzódik valamelyik városba, akkor egész Izrael kötelet vet erre a városra, és levonszoljuk a patakba, míg végül egyetlen kődarab sem marad ott belőle.” Absalom és Izrael vénei felkiáltottak: „Az archita Husai tanácsa jobb, mint Achitofel tanácsa!” Az Úr ugyanis úgy intézte, hogy Achitofelnek a kedvezőbb tanácsát elvessék, mert az Úr romlást akart hozni Absalomra.
Ezután Husai tudatta Cádok és Ebjatár pappal: „Ilyen és ilyen tanácsot adott Achitofel Absalomnak és Izrael véneinek, én azonban ezt meg ezt tanácsoltam. Most hát rögtön küldjetek el valakit Dávidhoz. Mondja meg neki: Ne maradj éjszakára a puszta gázlóinál, hanem kelj át sürgősen a túlsó partra, nehogy elvesszen a király a vele tartó egész csapattal együtt.”

Dávid átkel a Jordánon.

Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, ők aztán elmentek Dávid királyhoz, és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba. Egy fiatalember mégis észrevette őket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét, és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le. Az asszony fogta a tetejét, és rátette a ciszterna nyílására, aztán zabot öntött rá, úgyhogy nem lehetett észrevenni.

Amikor Absalom emberei betértek az asszonyhoz a házba és megkérdezték: „Hol van Achimaac és Jonatán?”, az asszony azt felelte nekik: „Innét továbbmentek a víz felé.” Keresték őket, de aztán, hogy nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. Mihelyt elmentek, Achimaac és Jonatán kimásztak a ciszternából, és sietve megvitték a hírt Dávid királynak. Azt mondták Dávid királynak: „Induljatok, és gyorsan keljetek át a vízen. Mert Achitofel ezt meg ezt a tanácsot adta benneteket illetően.” Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon.

Amikor Achitofel látta, hogy a tanácsát nem követik, fölnyergelte a szamarát, felült rá, és hazament, a maga városába. Ellátta háza népét utasításokkal, aztán felakasztotta magát. Így halt meg. Atyja sírboltjában temették el.

Absalom átkel a Jordánon.

Dávid már Machanajimba ért, amikor Absalom s vele Izrael fiai átkeltek a Jordánon. Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevű izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Nachas lányával, Cerujának, Joáb anyjának nővérével. Izrael és Absalom Gileád földjén ütöttek tábort.

Amikor Dávid Machanajimba ért, az ammoniták (földjéről), Rabbából való Nachasnak a fia, Sobi, a lo-debari Ammielnek a fia, Machir és a Rogelimba való gileádi Barzilláj fekvőhelyeket, takarókat, fazekakat, cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét, mézet, tejszínt, juhsajtot s túrót vittek Dávidnak, hogy legyen neki és a vele tartó népnek mit enni. Mert azt mondták magukban: „A pusztában megéheztek, elfáradtak és megszomjaztak ezek az emberek.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ekkor mondta Dávid: „Ez az Úrnak, az Istennek a háza, és ez Izrael számára az égőáldozat oltára.”

A templomépítés előkészületei.

Dávid parancsot adott, hogy hívják össze az idegeneket, akik Izrael földjén éltek. Megtette őket kőfaragónak, hogy szegletköveket faragjanak az Isten házának építéséhez. Dávid nagy mennyiségű vasról is gondoskodott szegnek és sarokvasnak a kapuszárnyakhoz, valamint annyi bronzról, hogy nem lehetett megmérni, s végül tömérdek cédrusfáról, mert a szidóniak és a tírusziak nagyon sok cédrusfát hoztak Dávidnak.

Dávid így gondolkozott: A fiam, Salamon, fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell tennem. Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket, azután hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. Dávid ezt mondta Salamonnak, „Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre. Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, ő építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját. Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy előre megmondta rólad. Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét. Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj! Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára 100 000 aranytalentumot, egymillió ezüsttalentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk. Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember, akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá, és legyen veled az Úr.”

Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont: „Az Isten, az Úr, nemde veletek volt, és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt. Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket. Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építtek.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A BŰNÖS VAKSÁGA, ISTEN JÓSÁGA

(A karvezetőnek
– Isten szolgájától, Dávidtól.)

Az álnok ember szívét gonoszság uralja,
szeme előtt nincs istenfélelem.

Azzal ámítja magát bensőleg,
hogy bűnét senki föl nem fedi
és el nem ítéli.

Szájának beszéde gonoszság és csalás,
megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.

Fekvőhelyén gazságról álmodik,
a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.

Uram, irgalmad fölér az égig,
hűséged a felhőkig.

Igazságosságod, mint Isten hegyei,
ítéleteid, mint a tenger mélye,
Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.

Milyen drága a te kegyelmed, Uram!
Az emberek fiai menedéket találnak
szárnyad árnyékában.

Házad javaiból jóllakatod,
és megitatod örömöd patakjából.

Tenálad van az élet forrása,
a te fényedben látjuk a világosságot.

Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged,
a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!

Gőgös lába ne taposson rám,
és bűnös keze ne mutasson ajtót!

Lám, a gonoszok összeesnek,
a földre buknak s többé már föl sem kelnek.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, és dicsőítünk téged. Köszönjük a te igazságodat. Te igaz vagy, és igazságos. Köszönjük a te kegyelmedet is. Tudjuk, hogy irgalmadban nem fordulsz szembe az igazsággal, hanem beteljesíted azt, azáltal, hogy Fiadat áldoztad fel a bűneinkért. Megmutatod nekünk, hogy az igazság és irgalom Istene vagy. Örökké változatlan és irgalmas. Köszönjük, hogy nem ingadozol, nem vagy szeszélyes, hanem te vagy az örök, el nem múló szeretet. Jézus nevében kérünk, fogadd el hálánkat és dicsőítésünket ma is! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Sámuel 2. könyvének 17. fejezetében egy cselszövésről olvastunk. Ilyenek előfordulnak háborúk, polgárháborúk idején. Itt van Achitofel, a nagy tiszteletben álló tanácsadó, aki átpártolt Absalomhoz. Most is olyan tanácsot ad, ami beválna: „Tizenkétezer embert fogok hadba vezetni, egyetlen célunk lesz, hogy megöljük apádat. Mindenki mást megmentünk. Mindenki mást visszahozunk, és hatalmas ünnepséget tartunk. Hiszen a polgárháború oka egyedül a király. Tőle kell megszabadulni. Az emberek többsége tulajdonképpen szeret téged, Absalom. Szóval minden rendben lesz.”

Mi történik ezzel szemben? Husai – a kém, akit Dávid küldött Absalomhoz, hogy a szolgájának mutassa magát, egy másik tanácsot ad, olyan tanácsot, amely Absalom hiúságához is szól. Emlékezhetünk, hogy Absalom nagyon jóvágású ember, dús, hosszú hajjal, kiváló testfelépítéssel. Ennek megfelelően hiú is. Husai tehát azt tanácsolja, hogy ne engedjék Achitofelnek, hogy megölje Dávidot, mert akkor övé lesz a dicsőség. Mi lenne, ha inkább Absalom vezetné a sereget? Dávid viszont hadviselt, harcedzett ember, bátor és tapasztalt harcosokkal körülvéve. Nagy sereget kell ellene gyűjteni, ami időbe telik, de csak így győzhetnek. Kellenek a kiváló harcosok Absalom mellé is, hiszen mindenki tudja, hogy ő még sosem volt harcban. Husai tanácsa az, hogy Absalomnak kell vezetnie a hadat. Ha mindenkit összegyűjt és vezet, akkor elnyeri az emberek bizalmát, és őt tartják majd igaz királynak. Husai rejtett célja ezzel az volt, hogy időt adjon Dávidnak és csapatainak soraik rendezésére és a pihenésre a menekülés után. Ha Achitofel tanácsa szerint azonnal rajtuk ütnek, Dávid valószínűleg vereséget szenvedett volna.

Absalom Husaira hallgat és elfogadja tanácsát. Achitofel, miután látja, hogy nem őrá hallgatnak, visszatér otthonába, elintézi saját ügyeit, és öngyilkos lesz. Miért teszi ezt? Nem azért, mert szégyellte magát, vagy duzzogott volna, hanem mert okos ember, és tudja, hogy Husai tanácsa Absalom megsemmisítő vereségéhez és Dávid győzelméhez fog vezetni. Achitofel nem akart árulóként élni Dávid visszatérése után.

Absalom – a Dávidhoz hű Joáb helyett – Amazát tette meg serege parancsnokává. Amaza Dávid unokahúgának a fia, Joáb unokatestvére. Absalom vele megy csatába apja ellen. Minderről holnap fogunk olvasni.

Lépjünk tovább a Krónikák könyvéből vett fejezetre. Emlékezhetünk, hogy a könyv előző fejezetében Dávid eldönti, hogy az eljövendő templom Jeruzsálemben áll majd. Konkrétabban, Ornan szérűjén emel oltárt az Úrnak. Van itt egy dolog, amit tegnap nem említettünk: Dávid felajánlotta, hogy megveszi a szérűt, hogy ott építsen templomot. Ornan viszont elutasítja, és felajánlja, hogy ingyen is odaadja. Még a cséplőszánt, a marhákat és a búzát is odaadja áldozatként. Dávid azonban ragaszkodik hozzá, hogy kifizesse, mert nem akar olyan áldozatot bemutatni, ami nem kerül neki semmibe. Ez számunkra is üzenetértékű. Az a vallásosság, Krisztusnak olyan követése, ami nem kerül semmibe, az nem jut mélyre bennünk. Dávid megérzi ezt. Rájön, hogy meg kell vásárolnia, hogy beleadja önmagát is ebbe a dologba. Megvette hát a földet.

Ez lesz a hely, ahol a templom felépül. A nagybetűs Templom. Eddig ugyanis az áldozatokat több különböző helyen mutatták be. Ezentúl azonban már csak egyetlen helyen fognak áldozatot bemutatni. A zsidóságnak számtalan zsinagógája van, de csak egy temploma. A különbség pedig az áldozatbemutatásban rejlik. Egy zsinagógában sosem mutatnak be áldozatot. Ennek kizárólagos helyévé válik a jeruzsálemi templom.

Dávid ekkor kezdi el összegyűjteni mindazt az anyagot, amire az építkezéshez szükség lesz, valamint a mesterembereket. Azonban ő nem építheti fel, csak a fia, Salamon. Ezt olvastuk az 1Krónikák 22-ben, hogy Dávid elmondja Salamonnak: ő összegyűjtötte ezeket az anyagokat, neki viszont még majd ki kell egészítenie. Salamon fogja megépíteni a templomot Isten dicsőségére.

A kulcsgondolat számunkra az, hogy ez a templom lesz az egyetlen áldozatbemutatási hely. Tulajdonképpen a kultusz centralizálása történik. Ez hatalmas változást fog hozni a zsidó emberek életébe. (Emlékezzünk csak János 4. fejezetére. Jézus egy szamáriai asszonnyal találkozik a kútnál. Az asszony ezt mondja: „Mi itt imádjuk Istent, ti zsidók viszont azt mondjátok, hogy csak Jeruzsálemben lehet imádni őt”. Jézus ekkor rámutat, hogy eljön a nap, amikor az emberek lélekben és igazságban imádják majd Istent. Ez előképe az ő áldozatának, hogy felajánlja majd testét és vérét minden szentmisében.)

Dávid olyan templomot akar, ami méltó Istenhez.

És mi is erre vágyunk: hogy a Szentlélek templomai legyünk. Mindazok, akik meg vagytok keresztelve, a Szentlélek templomai vagytok. Olyan templommá akarunk válni, amely méltó Istenünkhöz, az Úrhoz. Ezért azt kérjük: Uram, újíts meg engem, újítsd meg a szívemet, újítsd meg a lelkemet, újítsd meg bennem kegyelmed ajándékát, hogy valóban úgy tudjak élni, mint élő tabernákulum, mint élő templom! Hadd legyek a te Lelked lakóhelye, ahol a te igazságod és a te életed lakozik!

Imádkozzunk továbbra is egymásért! Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.