BIY HU cover 95. nap

95. nap: Benjámin törzsének bűne

2. GIBEA BŰNE ÉS A BENJAMIN TÖRZSE ELLENI HÁBORÚ
A levita és mellékfelesége.

Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget. Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig. Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja, és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje. Apósa – a fiatalasszony apja – tartóztatta, és ő ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát. A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: „Egyél egy falat kenyeret, gyűjts erőt, és úgy indulj el.” Letelepedtek, s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: „Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát, és örüljön szíved.” Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát, és ott töltötte az éjszakát. Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: „Gyűjts előbb erőt!” Így hosszasan elidőztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással. Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: „Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát, és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok, és visszatérhetsz sátradba.” A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult, és eljutott Jebuz – vagyis Jeruzsálem – elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája.

Gibea lakóinak gaztette.

Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: „Gyere, térjünk le, és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát.” Ura azonban így válaszolt neki: „Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig. Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” Elindultak, és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára.
Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: „Honnan jössz, és hová mész?” Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem, és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk.” „Légy üdvöz! – mondta neki az öregember. – Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!” Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.
Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek – Beliál fiai – körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele, és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot.” Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét, és kivitte nekik. Megismerték, és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték.
Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját, s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve. „Kelj föl – mondta neki –, és induljunk!” De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt, és hazatért. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába. Utasította követeit: „Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok, és beszéljetek.” Aki csak látta, így szólt: „Ilyen dolog soha nem történt, és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból.”

Izrael fiai bosszút forralnak Gibea ellen.

Egy emberként kivonult Izrael minden fia, összegyűlt az egész közösség Dántól Beersebáig és Gileád földje az Úrnál Micpában. Az egész népnek ott voltak a vezetői – Izraelnek minden törzse – az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer kardforgató férfi. Benjamin fiai tudták, hogy Izrael fiai felvonultak Micpába. Izrael fiai megkérdezték: „Beszéljétek el, hogyan történt ez a gonoszság.” A levita, a megölt asszony férje így válaszolt: „A Benjaminhoz tartozó Gibeába mentem a mellékfeleségemmel, hogy ott töltsem az éjszakát. Gibea lakói fölkeltek ellenem, és az éjszaka folyamán körülvették a házat, ahol voltam. Meg akartak ölni, mellékfeleségemen pedig erőszakot követtek el annyira, hogy belehalt. Erre fogtam mellékfeleségemet, darabokra vágtam, és elküldtem Izrael földjének minden vidékére, mert gonoszság történt Izraelben. Lám, most itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai. Tanácskozzátok meg a dolgot, és hozzatok határozatot.” Az egész nép fölkelt, és egy emberként így szólt: „Senki se megy vissza közülünk sátrába, és senki se tér vissza házába. Nézzétek, ezt tesszük Gibeával: Sorsot vetünk rá. Izrael minden törzséből kiválasztunk tíz embert százra, százat ezerre, ezret tízezerre. Ezek élelmet visznek a seregnek, azoknak, akik elmennek és megbüntetik Benjamin Gibeáját azért az aljasságért, amit elkövetett Izraelben.” Egybe is gyűltek egy emberként – egész Izrael –, a város ellen.

Benjamin fiainak megátalkodottsága.

Izrael törzsei követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: „Milyen gonoszság történt nálatok? Most hát adjátok ki azokat az elvetemült embereket, akik Gibeában vannak, hadd öljük meg őket, s így eltávolítsuk, ami gonosz, Izraelből.” Benjamin fiai azonban nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izrael fiainak szavára. Benjamin fiai városaikat elhagyva összegyűltek Gibeában, hogy harcoljanak Izrael fiai ellen. Benjamin fiai, akik összejöttek a városokból ezen a napon: huszonötezer kardforgató férfit tettek ki, nem számítva Gibea lakóit, s akiket számba vettek. Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakővel a hajszálat is hibátlanul eltalálták. Izrael embereit is összeszámlálták, Benjamin fiait nem számítva négyszázezer kardforgatásra alkalmas férfi volt, mind harcedzett. Fölkeltek, és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?” – kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: „Júda menjen fel elsőnek.” Reggel Izrael fiai útra keltek, és Gibeával szemközt ütöttek tábort. Izrael fiai elindultak, hogy harcot indítsanak Benjamin ellen, s csatasorba álltak Gibeával szemben. Benjamin fiai azonban kitörtek Gibeából, s földre terítettek ezen a napon Izraelből huszonkétezer embert. Izrael fiai elmentek, és egész estig sírtak az Úr előtt, azután megkérdezték az Urat. Így szóltak: „Fölvegyem újra a harcot testvéreim, Benjamin fiai ellen?” Az Úr azt válaszolta: „Vonuljatok föl ellene!” Izrael fiainak serege újra nekibátorodott, s csatasorba állt ugyanazon a helyen, mint az első napon. Aztán a második napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen. De Benjamin ezen a második napon is kirontott Gibeából, és földre terített Izrael fiaiból tizennyolcezer kardforgató harcost. Akkor Izrael fiai és az egész nép fölkerekedett, és elmentek Bételbe. Sírtak az Úr előtt ülve, böjtöltek azon a napon egészen estig, és égő- meg közösségi áldozatot mutattak be az Úrnak. Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az időben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája, és Áron fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász teljesített előtte szolgálatot. Így beszéltek: „Újra harcba bocsátkozzam testvéreimmel, Benjamin fiaival, vagy tegyek le róla?” Az Úr így válaszolt: „Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom.”

Benjamin legyőzése.

Akkor Izrael csapatokat állított lesbe Gibea körül. Aztán a harmadik napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen, és csatasorba álltak Gibeával szemben, mint már kétszer is. Benjamin fiai kivonultak ellenük, és jó messze mentek a várostól. Mint más alkalmakkor, kezdték a népükből való embereket kaszabolni azokon az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeonba vezet, s leterítettek a nyílt mezőn mintegy harminc embert Izraelből. Benjamin fiai így vélekedtek: „Most is legyőzzük őket, mint azelőtt.” Izrael fiai azonban így válaszoltak: „Fussunk, és csaljuk őket távol a várostól, ki az utakra. Izrael fiai mind hagyják el helyüket, és Baal-Támárnál álljanak csatasorba, Izrael lesbe állított csapatai pedig húzódjanak helyükről Gibeától nyugatra.” Tízezer, egész Izraelből válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk. Az Úr megverte Benjamint Izrael előtt, s ezen a napon Izrael fiai megöltek Benjaminból huszonötezer-száz kardforgató harcost. Benjamin fiai látták, hogy vereséget szenvedtek…
Izrael emberei teret engedtek Benjaminnak, mert számítottak a Gibea körül elhelyezett lescsapatokra.
A lesben álló csapatok előrenyomultak, fölfejlődtek Gibea ellen, és kardélre hányták az egész várost. Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból. Amikor Izrael emberei harc közben hirtelen megfordultak, Benjamin megkezdte az öldöklést. Izrael embereiből mintegy harmincan elestek. „Egész biztosan legyőzzük őket – gondolták magukban –, mint az első ütközetben.” Ekkor kezdett a jel – a füstoszlop – fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé. Izrael fiai ekkor hirtelenül megfordultak, Benjamin fiai pedig megrémültek, mert látták, hogy pusztulás vár rájuk. Futásnak eredtek Izrael fiai elől, és a puszta felé menekültek. A harcolók azonban utánuk nyomultak, s azokat, akik a városból közeledtek, derékba támadva lemészárolták. Bekerítették Benjamint, megállás nélkül üldözték, s letiporták őket egészen Gebáig, kelet felé. Benjaminból ekkor tizennyolcezer vitéz harcos esett el. A többiek hátat fordítottak, és a puszta felé menekültek, a Rimmon-szikla felé, de összeszedtek közülük az utakon ötezer embert. Azután üldözték Benjamint egészen Gebáig, és megöltek közülük kétezer embert. A megöltek száma, akik Benjamin fiai közül ezen a napon elestek, huszonötezer embert tett ki, csupa kardforgató vitéz harcost. Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon-sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon-sziklánál maradtak. Izrael fiai Benjamin fiai ellen fordultak, kardélre hányták a városok férfi lakosságát, az állatokat és mindent, amit találtak. Azután fölgyújtottak minden várost, amely Benjaminban található volt.

Izrael fiai megmentik Benjamin fiait a pusztulástól.

Izrael férfiai megesküdtek Micpában: „Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz.” Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr előtt estig, jajveszékelt, és zokogva sírt. „Ó Urunk, Izrael Istene – mondták –, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelből?” Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be. Majd megkérdezték Izrael fiai: „Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?” Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy „aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia.”
Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint, és így szóltak: „Ma egy törzs kivész Izraelből. Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik.” Megkérdezték tehát: „Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?” Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesből nem ment el senki sem a gyülekezetbe. Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül. Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: „Menjetek, és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is. Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben.” A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére. Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon-sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik. Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.

A silói leányrablás.

A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein. A közösség vénei ezért így szóltak: „Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak.” Aztán hozzáfűzték: „Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelből. Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül.” Izrael fiai ugyanis megesküdtek: „Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak.” Így szóltak: „Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni [amely Bételtől északra, a Bételből Szichembe vezető úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik].” Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: „Menjetek, és rejtőzzetek el a szőlőkben. Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elő a szőlőkből, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére. Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek, és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna őket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna.” Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat, és letelepedtek bennük.
Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe. Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A MINDENSÉG AZ URAT DICSÉRI

(Alleluja!)
Dicsérjétek az Urat a mennyből,
dicsérjétek a magasságban!

Dicsérjétek, angyalai mind,
dicsérjétek, égi seregek!

Dicsérjétek, nap és hold,
dicsérjétek, fénylő csillagok!

Dicsérjétek, egeknek egei,
dicsérjétek, minden vizek az ég felett!

Dicsérjék az Úr nevét,
mert az ő parancsára lettek!

Odaállította őket minden időkre,
törvényt szabott nekik, amely el nem évül.

Dicsérjétek az Urat a földről,
tengeri szörnyek és tenger mélységei!

Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok,
melyek akaratát teljesítitek.

Mind ti hegyek és halmok,
gyümölcsfák és mind ti cédrusok.

Mind ti erdei és mezei állatok,
mászó férgek és szárnyas madarak.

Föld királyai és mind ti nemzetek,
fejedelmei és bírái a földnek.

Mind ti ifjak és leányok,
öregek és gyermekek.

Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét,
mert egyedül az ő neve magasztos!
Fönsége felülmúlja az eget és a földet,
fölemelte népe fejét.

Dicsőségére válik mindenkinek,
aki hűséges hozzá.
Izrael fiainak, a népnek,
amely közel van hozzá.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Atyánk, méltó és igazságos, hogy dicsérjünk téged, dicsőítsünk téged igazi szörnyűségek és gonoszságok közepette is. Köszönetet mondunk igédért. Köszönjük, hogy te vagy a királyunk. Köszönjük, hogy vezetsz minket az értelmünk mélyén, Szentlelked által, igazságod által, életed példájával, törvényeddel és igéddel! Kegyelmed által vagyunk képesek véghezvinni akaratodat, engedelmeskedni törvényeidnek és a te szavadnak. Köszönjük, Atyánk, és dicsőítünk ma is téged. Segíts, hogy előrehaladhassunk! Kérünk téged Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ó, testvéreim… Tessék. Mondtam én nektek. Mondtam, hogy a Biblia legsötétebb részei közül néhány itt található, a Bírák könyve végén, a 19., 20. és 21. fejezetben.

Van itt ez a levita – pap –, aki vesz magának egy asszonyt. Igazából még csak nem is teljes jogú feleség; a Szentírás néhány helyen férjének nevezi őt, de valójában mellékfeleség. Ő egy ágyas, ami máris azt mutatja, hogy vannak emberek az Ószövetségben, akiknek ágyasaik voltak. Találkoztunk már velük. És ez soha nem végződik jól. Soha. Mert Isten már a Teremtés könyvének második fejezetében világossá tette: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek.” Ez kulcsfontosságú.

Amikor Isten törvényét nem tartják meg, amikor azt nem tartják meg, amit Isten egyértelműen kimondott — különösen a család területén, különösen a szexuális kapcsolatok területén —, annak szörnyű következménye van. Katasztrófa. És pontosan ez történik itt is.

A nő elszökik, visszamegy az apja házába. A levita utánamegy, hogy visszahozza. Hogy az apja miért akarja mindenáron marasztalni a férjet — nevezzük így — még néhány napig, számomra rejtély. De végül alkonyatkor indulnak útnak. És figyeljétek ezt: nem mennek be Jebuzba, a jebuziták városába, Jeruzsálembe, hanem inkább Benjámin törzsének földjére, Gibeába. Azt gondolják: „Ők a mieink. A testvéreink. Izrael házának törzse.”

És mégis: itt következik be a katasztrófa. Gibea férfiai meg akarják erőszakolni a levitát, de helyette kiadják nekik az ágyasát. Ami történik, az felfoghatatlanul tragikus. Tragikus. Nincs erre más szó: tragikus. És fontos kimondani: ez nem helyes. Nemcsak az asszony halála bűn. Nemcsak az, hogy a levita kitolja őt az ajtón — már ez is iszonyat. Hanem az is borzalom, hogy a férfi feldarabolja a testét tizenkét darabra, és elküldi Izrael tizenkét törzsének. Ez maga a horror. Mintha egy horrorfilmből lenne.

Aztán a többi törzs reagál: „Ki tette ezt? Benjámin? Megöljük őket.” És mennek is, és pusztítanak — mindenkit, a nőket is. Aztán rádöbbennek: „Mit tettünk? Gyakorlatilag kiirtottuk Benjámint Izrael tizenkét törzse közül.” Ráadásul esküt tettek: „Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz”, azaz Benjamin törzséhez tartozó férfihoz.

Mit tesznek? Szörnyű. Elmennek Jábes-Gileádba, mindenkit megölnek, és elrabolnak négyszáz hajadont, akik még nem voltak férjnél. „Íme, négyszáz feleség.” De ez sem elég. Ezért megengedik a benjaminitáknak, hogy elrabolják a Silóban az Urat ünneplő nőket, mondván: így nem szegik meg az esküjüket, mert végül is nem ők adták oda a lányaikat, hanem elrabolták azokat.

No, ha ez zavar, ha felkavar ez az anarchia, az jó. Jó. Mert az egész könyvet tökéletesen összefoglalja a Bírák könyve 21,25: „Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.”

Ez mindent összefoglal. És ezért szeretem a Bírák könyvét. Mert pontosan leírja, hol tartunk ma. A kultúránkban. A kontinensünkön. A világunkban. Olyan mértékben adtuk át magunkat a relativizmusnak, hogy mindenki azt teszi, amit saját maga szerint jónak lát.

Mit jelent az, hogy azt teszem, amit a saját szememben helyesnek látok? Ez a relativizmus. „Ki tudja, mi az igazság? Neked megvan a te igazságod. Nekem megvan az enyém. Neked megvan, amit te jónak gondolsz. Nekem megvan, amit én jónak gondolok.” Ezt hívja XVI. Benedek pápa a relativizmus diktatúrájának.

A Bírák könyve azért ennyire aktuális ma, mert annyira töredezett — és mi is egy töredezett világban élünk. De ez a töredezettség választás következménye volt. Az igazság ki lett nyilatkoztatva Izrael népének — és ők úgy döntöttek, nem figyelnek rá. Az igazság nekünk is ki lett nyilatkoztatva — és mi is úgy döntünk, hogy nem figyelünk rá.

Ezért olyan fontos, hogy soha ne felejtsük el ezt a könyvet. Nemcsak az elfordulás folyamatát — azaz, hogy eltávolodunk Istentől, azt tesszük, amit jónak látunk, majd elszenvedjük a következményeket —, hanem a megváltást is.

A megváltás ott kezdődik, hogy az Úrhoz kiáltunk. Felismerjük, mit tettünk. Hozzá kiáltunk. Ő meghallgatja az imáinkat, ahogy meghallgatta Izrael imáit is, és segítségünkre siet.

Ezt fogjuk látni a következő három napban, Sámuel első könyvében. Az első nyolc fejezeten megyünk végig. Aztán szünetet tartunk. Valószínűleg már láttátok az olvasási tervben, hogy egy hétnapos utazás következik János evangéliumában.

De előbb jön három gyors nap Sámuel első könyvének első nyolc fejezetével. Érdemes előbb a bevezetőjét elolvasni a Bibliádban. Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Tisztelt Kornél atya! Szörnyű ezt a rész még hallgatni is! Eszetlen, rettenetes öldöklést ír le. Borzasztó! Valóban nagyon sötét része ez a szentírásnak! Isten áldjon mindenkit és szüntesse be a háborúkat! Amen!

  2. Iszonyatos rész volt! Kérlek Imádkozz értem Kornél püspök atya, hogy fel tudjam dolgozni. Nekem nagyon nehéz. Én is imádkozom értünk, de még imádkozni is nehéz.