95. nap: Benjámin törzsének bűne
Korszak: Honfoglalás és Bírák kora
Ima
Atyánk, méltó és igazságos, hogy dicsérjünk téged, dicsőítsünk téged igazi szörnyűségek és gonoszságok közepette is. Köszönetet mondunk igédért. Köszönjük, hogy te vagy a királyunk. Köszönjük, hogy vezetsz minket az értelmünk mélyén, Szentlelked által, igazságod által, életed példájával, törvényeddel és igéddel! Kegyelmed által vagyunk képesek véghezvinni akaratodat, engedelmeskedni törvényeidnek és a te szavadnak. Köszönjük, Atyánk, és dicsőítünk ma is téged. Segíts, hogy előrehaladhassunk! Kérünk téged Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Ó, testvéreim… Tessék. Mondtam én nektek. Mondtam, hogy a Biblia legsötétebb részei közül néhány itt található, a Bírák könyve végén, a 19., 20. és 21. fejezetben.
Van itt ez a levita – pap –, aki vesz magának egy asszonyt. Igazából még csak nem is teljes jogú feleség; a Szentírás néhány helyen férjének nevezi őt, de valójában mellékfeleség. Ő egy ágyas, ami máris azt mutatja, hogy vannak emberek az Ószövetségben, akiknek ágyasaik voltak. Találkoztunk már velük. És ez soha nem végződik jól. Soha. Mert Isten már a Teremtés könyvének második fejezetében világossá tette: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek.” Ez kulcsfontosságú.
Amikor Isten törvényét nem tartják meg, amikor azt nem tartják meg, amit Isten egyértelműen kimondott — különösen a család területén, különösen a szexuális kapcsolatok területén —, annak szörnyű következménye van. Katasztrófa. És pontosan ez történik itt is.
A nő elszökik, visszamegy az apja házába. A levita utánamegy, hogy visszahozza. Hogy az apja miért akarja mindenáron marasztalni a férjet — nevezzük így — még néhány napig, számomra rejtély. De végül alkonyatkor indulnak útnak. És figyeljétek ezt: nem mennek be Jebuzba, a jebuziták városába, Jeruzsálembe, hanem inkább Benjámin törzsének földjére, Gibeába. Azt gondolják: „Ők a mieink. A testvéreink. Izrael házának törzse.”
És mégis: itt következik be a katasztrófa. Gibea férfiai meg akarják erőszakolni a levitát, de helyette kiadják nekik az ágyasát. Ami történik, az felfoghatatlanul tragikus. Tragikus. Nincs erre más szó: tragikus. És fontos kimondani: ez nem helyes. Nemcsak az asszony halála bűn. Nemcsak az, hogy a levita kitolja őt az ajtón — már ez is iszonyat. Hanem az is borzalom, hogy a férfi feldarabolja a testét tizenkét darabra, és elküldi Izrael tizenkét törzsének. Ez maga a horror. Mintha egy horrorfilmből lenne.
Aztán a többi törzs reagál: „Ki tette ezt? Benjámin? Megöljük őket.” És mennek is, és pusztítanak — mindenkit, a nőket is. Aztán rádöbbennek: „Mit tettünk? Gyakorlatilag kiirtottuk Benjámint Izrael tizenkét törzse közül.” Ráadásul esküt tettek: „Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz”, azaz Benjamin törzséhez tartozó férfihoz.
Mit tesznek? Szörnyű. Elmennek Jábes-Gileádba, mindenkit megölnek, és elrabolnak négyszáz hajadont, akik még nem voltak férjnél. „Íme, négyszáz feleség.” De ez sem elég. Ezért megengedik a benjaminitáknak, hogy elrabolják a Silóban az Urat ünneplő nőket, mondván: így nem szegik meg az esküjüket, mert végül is nem ők adták oda a lányaikat, hanem elrabolták azokat.
No, ha ez zavar, ha felkavar ez az anarchia, az jó. Jó. Mert az egész könyvet tökéletesen összefoglalja a Bírák könyve 21,25: „Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.”
Ez mindent összefoglal. És ezért szeretem a Bírák könyvét. Mert pontosan leírja, hol tartunk ma. A kultúránkban. A kontinensünkön. A világunkban. Olyan mértékben adtuk át magunkat a relativizmusnak, hogy mindenki azt teszi, amit saját maga szerint jónak lát.
Mit jelent az, hogy azt teszem, amit a saját szememben helyesnek látok? Ez a relativizmus. „Ki tudja, mi az igazság? Neked megvan a te igazságod. Nekem megvan az enyém. Neked megvan, amit te jónak gondolsz. Nekem megvan, amit én jónak gondolok.” Ezt hívja XVI. Benedek pápa a relativizmus diktatúrájának.
A Bírák könyve azért ennyire aktuális ma, mert annyira töredezett — és mi is egy töredezett világban élünk. De ez a töredezettség választás következménye volt. Az igazság ki lett nyilatkoztatva Izrael népének — és ők úgy döntöttek, nem figyelnek rá. Az igazság nekünk is ki lett nyilatkoztatva — és mi is úgy döntünk, hogy nem figyelünk rá.
Ezért olyan fontos, hogy soha ne felejtsük el ezt a könyvet. Nemcsak az elfordulás folyamatát — azaz, hogy eltávolodunk Istentől, azt tesszük, amit jónak látunk, majd elszenvedjük a következményeket —, hanem a megváltást is.
A megváltás ott kezdődik, hogy az Úrhoz kiáltunk. Felismerjük, mit tettünk. Hozzá kiáltunk. Ő meghallgatja az imáinkat, ahogy meghallgatta Izrael imáit is, és segítségünkre siet.
Ezt fogjuk látni a következő három napban, Sámuel első könyvében. Az első nyolc fejezeten megyünk végig. Aztán szünetet tartunk. Valószínűleg már láttátok az olvasási tervben, hogy egy hétnapos utazás következik János evangéliumában.
De előbb jön három gyors nap Sámuel első könyvének első nyolc fejezetével. Érdemes előbb a bevezetőjét elolvasni a Bibliádban. Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is!









A 14.naptol csatlakoztam a podcest hez. Azóta nem telt el nap, hogyne olvastam és hallgattam volna. Nagyon sokat kaptam erőt, mélyebb hitet. Isten áldja Kornél atyát. Köszönöm szépen
Tisztelt Kornél atya! Szörnyű ezt a rész még hallgatni is! Eszetlen, rettenetes öldöklést ír le. Borzasztó! Valóban nagyon sötét része ez a szentírásnak! Isten áldjon mindenkit és szüntesse be a háborúkat! Amen!
Iszonyatos rész volt! Kérlek Imádkozz értem Kornél püspök atya, hogy fel tudjam dolgozni. Nekem nagyon nehéz. Én is imádkozom értünk, de még imádkozni is nehéz.
Kedves Kornél atya, kedves Olvasótársak!
Megvallom, ez volt az első szentírási rész, amely tartalmával úgy elrettentett, hogy elgondolkodtam, folytassam-e, folytathatom-e az olvasási tervet? Olyan súllyal nehezedett rám, ami elbizonytalanított abban, hogy az Ószövetségből több bibliai ismeretet szerezzek.
Éppen az a helyzet is előállt, hogy néhány nap szünetet kellett tartsak, sőt, ezt a részt két részletben tudtam csak elolvasni. Először a Bírák könyvének fejezeteit – ez nyomasztó volt. Itt álltam a dilemma előtt. Majd csak egy nap kihagyással tudtam a zsoltárhoz és Kornél atya elmélkedéséhez jutni.
Ez volt a segítség. Végre most megértettem, hogy ebben a programban milyen jelentősége van az egymásért elmondható imáknak. Megtettem, mielőtt a zsoltár olvasásába kezdtem.
Kornél atya elmélkedése máskor is nagy segítséget jelentett a befogadásban, ennél a résznél különösen. Hála és köszönet neki ezért!
Még egy megjegyzés: a vándort és (mellékfeleségét + szolgáját + szamarait) házába fogadó öregember példája is elrettentő. Miközben – mai szemmel – meseszerűen szép emberi gesztusnak láthatjuk a vadidegen és “csatolmányainak” önként történő megsegítését, előkerül az egyiptomi fogság idejéből már megismert – mai értelemmel elfogadhatatlan – jelenet. Aminek ugyancsak a jóságos öregember a főszereplője. Amikor uis a házát megtámadják a törzsbeliek, akik a vendégjogot ez esetben nemigen akarják elfogadni, akkor az öregember a saját lányát prédául ajánlja fel a vendég! védelmében, s talán a saját maga és javai védelmében is. S csak akkor kerül sor a vendég mellékfeleségének feláldozására, amikor a törzsbeliek ezt az első “ajánlatot” nem fogadják el.
Ha jól emlékszem, József családjában fordult elő, hogy bőrük mentéséül a feleségüket ajánlják fel, illetve, hogy a nyilvánosság és a hatalom előtt megtagadják “házas” voltukat.
Borzongató és rettenetes belegondolni az emberi jogok akkori állapotába. Ám megismerve a többi körülményt, pl. az akkori harci cselekedetek embertelen voltát, a szerzésben való tobzódást stb. – nos, ezek között “elfér” a nők emberi mivoltának ilyetén kezelése. Arra lehet gondolni, hogy az emberi nem fejlődése nyomán mennyi minden megváltozott, szelídült. Csak a kora középkorig kell eljutnunk :), és máris itt áll előttünk a hölgyek tiszteletét is célul tűző lovagkor! Igaz, akkor is csak kiválasztott sorban élő hölgyek élvezhették ezt a lovagiasságot …
Nekilendülök az olvasásnak, hiszen nem az írás a feladatom.