Nagyböjti ráhangoló: Neked ki a gazdád?

Hajlák Attila-István atya a gonosz szőlőmunkások példabeszédén (Mt 21,33–46) keresztül hív meg bennünket arra, hogy mélyítsük el kapcsolatunkat Jézussal, és ismerjük el őt igazi „Gazdánknak”. A példabeszédben a gazda szőlőjét bérbeadja, ám a bérlők sorra elutasítják és bántalmazzák a küldötteit, végül a fiát is megölik. Ez figyelmeztet, milyen könnyen zárjuk ki Istent az életünkből, ha csak a magunk terveit valósítjuk meg.

Atya példaként említi Hajdó István plébános urat, aki a templomba menet úgy fogalmazott: „Megyek a gazdámhoz”, vagy a szerzetesnőt, aki rendre figyelmeztette a fiatal papot: „Szegény Jézus, elég keveset kapott.” Mindez rávilágít, mennyire fontos, hogy mindennapi örömünkben, gondunkban, munkánkban, küzdelmeinkben Jézus felé forduljunk, és vele osszuk meg az életünket. Teréz anya is hasonlót tanít: amikor valami gond van, elsőként azt vizsgáljuk meg, milyen az imaéletünk.

A „gonosz szőlőmunkás” attitűdöt letehetjük, ha Jézusnak adjuk a legfőbb helyet és bizalommal „megfejeljük” minden tettünket imádsággal. Az imádság nem más, mint Isten tetteinek felismerése életünkben, valamint az a szeretettel teli odafordulás, amely során megnyílunk előtte, és átengedjük neki a vezérlést. Így valóban megtapasztalhatjuk Isten országát, amely „bennünk van”, és nem kell félnünk attól, hogy elveszítjük – hiszen Jézus visz végig mindennapjainkon.

A nap kihívása

Vizsgáld meg a mai napodat, és őszintén válaszold meg: mennyit kapott Jézus belőle?

Szánj tudatosan időt az imára vagy a csendes Isten-keresésre, legyen az csak néhány perc, amikor a saját szavaiddal fordulsz hozzá, és átadod neki örömeidet, gondjaidat, terveidet.

Ha bármilyen nehézséget vagy keresztet hordozol, lépj Jézus elé, és mondd el: „Te vagy az én Gazdám.” Tedd le elé a terheidet, és kérd tőle az erőt, hogy továbbvigyed, amit hordoznod kell.