7 lenyűgöző tény Porres Szent Mártonról, Amerika első fekete szentjéről

A katolikus egyház november 3-án ünnepli a perui domonkos testvért, Porres Szent Mártont, aki alázatos, az elesetteken segítő, szolgáló életével Amerika első fekete szentje lett.

Íme 7 lenyűgöző tény erről az inspiráló szentről.

1. Apja nem volt hajlandó elismerni őt saját gyermekének. Martin de Porres 1579-ben született Limában, Peruban. Egy spanyol nemes és egykori panamai fekete rabszolganő fia volt. Apja, Don Juan de Porres nem volt hajlandó nyilvánosan elismerni a fiút sajátjának, mert Martin fekete volt, akárcsak az anyja. Martin számára életre szóló kihívást jelentett kétrasszú mivolta.

2. Már 13 éves kora előtt elkezdte gyakorolni az orvoslást. Martin tanoncként szolgált egy orvos mellett, és már 13 éves kora előtt elkezdte tanulni a gyakorlati orvoslást. Végül borbély lett, aki akkoriban olyan kisebb orvosi és sebészeti beavatkozásokat végzett, mint a foghúzás vagy a tályogok kiürítése.

3. Diszkriminációval kellett szembesülnie, mint dominikánus. Márton 1603-ban lépett be a domonkos rendbe. A domonkos testvérré válás kihívást jelentett Martin számára, mert egy akkori perui törvény megakadályozta, hogy kevert rasszú emberek csatlakozzanak vallási rendekhez. Ezért, bár együtt élt a közösséggel, fizikai munkát végzett, és a domonkosok lakrészeinek takarításában tanúsított szorgalmáért kiérdemelte a „seprű szentje” becenevet.

Végül a törvény ellenére beléphetett a rendbe, és a betegszobában tevékenykedhetett Peru betegei és szegényei javára. „Én ápolom őket, de Isten az, aki gyógyít.” – mondta Martin munka közben. Az is feladata volt, hogy kolduljon, és a közösség az alamizsnát a szegények ruházására és élelmezésére használta fel. Árvaházat is alapított, és gyümölcsöst is telepített, ahonnan a rászorulók szabadon elvihettek egy napra való gyümölcsadagot.

4. Képes volt a föld felett lebegni, és egyszerre két helyen jelen lenni. Márton mélyen imádkozott, olyannyira, hogy a testvérek közül sokan látták, amint imájában elmélyülve levitált, és átölelte a megfeszített keresztet. Martinnak állítólag a bilokáció ajándéka is megadatott: néhány kortársa azt állította, hogy a távoli Japánban találkoztak vele, miközben Limában volt. Néhányan azt állították, hogy természetfölötti módon jelent meg nekik zárt ajtók mögül előlépve, és más, egyébként természetfeletti körülmények között.

5. Nem volt hajlandó húst enni. Martin szerette az állatokat. Nem volt hajlandó húst enni, és egy állatkórházat vezetett a láthatóan segítséget igénylő beteg állatok számára. A szent ábrázolásában gyakran szerepelnek macskák, kutyák, sőt még a patkányok is, akikkel éppúgy együttérzett, mint a többi állattal.

6. Martin számos fizikai foglalkozás védőszentje. Közismert volt, hány különböző munkát látott el, s lett ezáltal a borbélyok, betegek és utcaseprők védőszentje. Porres Szent Márton szentté avatásának 50. évfordulóján Juan Anguerri atya, a St. Martin de Porres Szegények Otthonának igazgatója ezt mondta: „Ezek gyakran hálátlan feladatok voltak, de alázatos szolgáló hozzáállásával Szent Márton újra életet vitt ezekbe a szakmákba.”

7. Halála után több mint 300 évvel avatták szentté. Martin de Porres 1639. november 3-án halt meg, 60 éves korában. Szent XXIII. János pápa 1962. május 16-án avatta szentté. A szentté avatási misén XXIII. Szent János „a gondoskodó szeretet Mártonjának” nevezte.

Írta: Francesca Pollio
Fordította: Marek Éva
Forrás: Catholic News Agency