5 ötlet nagypéntekre olyan katolikusoktól, akik üldözések közepette élik meg hitüket

Szent II. János Pál pápa Ut Unum Sint kezdetű enciklikájában azt írta, hogy az Egyháznak „két tüdővel” kell lélegeznie. Mivel én keresztényként egyiptomi keleti rítusúcsaládban nevelkedtem, latin rítusú iskolákban tanultam, és ezért mind a keleti, mind a nyugati tradíciók gazdagságát élvezem, szívből egyetértek a néhai Szentatyával. (A katolikusok legnagyobb része „római”, azaz latin rítusú katolikus, de emellett 23 keleti rítusú katolikus egyház is létezik.)

Nagyböjtkor és húsvét táján, de leginkább a szent háromnap alatt szüleim arról szoktak panaszkodni, mennyire hiányzik nekik, ahogyan Egyiptomban megélték ezeket az időszakokat. A közel-keleti keresztények – legalább a hetedik-nyolcadik századtól fogva – üldözött kisebbségként éltek a Közel-Keleten, ez hozta létre köztük az egységet és a buzgalmat, hogy hitüket komolyan vegyék. Amikor kivándoroltak Amerikába, ahol már szabadon gyakorolhatták vallásukat, a hagyományokhoz való ragaszkodás, a szoros közösségi összetartozás érzése, a buzgóság ereje kissé megkopott.

Különleges hangsúlyt kapott a családomban az, ahogy a nagypénteket – Jézus kereszthalálának emléknapját – megéltük. Egyiptomban ezt a napot szomorú pénteknek, vagy gyászoló pénteknek nevezik. Anyám ma is a nyelvén érzi az ecet ízét, amit hagyományosan kóstoltak nagypénteken annak emlékére, hogy Szent János evangéliuma (19,29-30) szerint Jézus beteljesíti a zsoltár (69,22) szavait: Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.

A keleti keresztények – mind az ortodoxok, mind a katolikusok – böjtölnek, mégpedig alaposan. Anyám kissé megmosolyogja a nyugati böjtölési és önmegtartóztatási szabályokat, ugyanis keleten a teljes böjt idején – a vasárnapokat is beleértve – kizárólag növényi eredetű élelmiszert fogyasztanak.

A keresztények egész nap a templomban vannak, gyakran elutaznak és meglátogatják a szomszédos templomokat is. Ez egyszerűen a kultúrájuk része volt, és mindenki részt vett benne.

Más hagyományok szerint elhunyt szeretteik sírjait látogatták, falafelt sütöttek, és nem viseltek sminket (Közel-Keleten a nők temetésre mindig smink nélkül mennek, mert szomorúnak kell látszaniuk, és a smink vagy a túl erős smink tiszteletlennek, oda nem illőnek minősülne). Apám felidézi, hogyan látogatták egymást egész nap a csoportokba verődött rokonok és barátok.

Íme 5 ötlet az én gyermekkori élményeimből azoknak, akik az idén szeretnék a húsvétot a keleti kereszténység hangulatában ünnepelni:

Fogadd el a csendet és tarts digitális böjtöt

Szeretem az abból fakadó szabadságot, hogy nemet mondok az üres csevegésre, zenére, tévére, podcastokra, a közösségi médiára. Már gyerekkoromban is szerettem a csendből jövő ünnepélyes érzést. Tudtam, hogy a nagypéntek fontos és különleges nap, mert a szüleim tanácsa szerinti csend olyan légkört teremtett, hogy ez a nap valóban Jézusról szólt. Csodálatos élmény békességben és nyugodt csendben együtt lenni.

De Fairuz dalait azért hallgasd meg:

Ezek a dalok ráhangolnak a gyászra. Nemrég elküldtem a dalokat egy barátomnak, aki felnőtt keresztségre készül. Azt mondta, hogy bár nem ért arabul, a zene segít neki átérezni, amit Mária érezhetett fia haldoklását látva. Az ő számára a Wa Habibi dal a szenvedés útját járó Jézushoz szóló Mária szava.

Égess tömjént egy füstölőben

Nagyon szeretem, amikor apám templomi tömjént éget, és a házat bejárja a szentség illata. Körbehordozza a füstölőt minden szobában, és közben megáld bennünket. Közel-keleti cikkeket árusító piacokon vagy a keleti egyházak ajándékboltjaiban Te is találhatsz olcsó füstölőt és tömjént (ne a New Age stílusú füstölőpálcát válaszd!)  Én a legközelebbi kopt templomban kezdeném a keresést.

Elmélkedj a Szentíráson, különösen a nagypénteki igeliturgián.

Mindig magam előtt látom nagyanyámat, amint igazi örömmel olvassa a Bibliát.

Imádkozz ikonnal vagy végy részt keleti rítusú szertartáson

Ha nincs ikon az otthonodban , esetleg vásárolhatsz egyet.  Szépek, elősegítik az elmélyülést, hihetetlen segítséget adnak az imádsághoz. Ha ikonnal imádkozol, az valóban segít, hogy imád kevésbé csapongó, inkább elmélyült, befogadó legyen: „Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11) És ha még sosem vettél részt keleti katolikus szertartáson, talán ebben az évben jött el az ideje. Fölemelő élmény.

Miközben otthonunkban a fenti előkészületek folytak, anyám örmény húsvéti kalácsot készített (hasonlót a görög és olasz kalácsokhoz). A finom kalács illata csak fokozta a húsvét vasárnapi öröm iránti várakozásunkat, mivel a feltámadás fényes reggeléig egyetlen harapást sem ehettük belőle.

Nagypéntek az év egyetlen napja, amikor nem tartanak misét. Így átérezhetjük a hiányt, és annál inkább várjuk megváltásunk örömét. Ha komolyan megszenteljük ezt a napot, nemcsak elmélkedünk a megtörténteken, de áldozataink által titokzatosan rész is veszünk bennük:

„Csak szemünket a keresztre függesztve tanuljuk meg gyakorlatban is megtapasztalni az áradó jelenlétet és a kegyelem óhatatlan szükségét, amely kiteljesíti életünket, és örömmel tölti el azt. Szívünk imádsága csak Máriában talál példát és nyer formát. Ugyanis a kereszt nem csak Krisztusé. Krisztus kereszthalála megmenti a világot, de nem elkülönülten, a világtól elválasztva. Krisztus a világot nem egyedül, magányosan menti meg, hanem mindannyiunknak, külön-külön mindegyikünknek a szenvedéshez és a kereszthez való ragaszkodása és hűsége által. Szent Pál mondja: „Testemben kiegészítem, ami Krisztus keresztjéből és szenvedéséből hiányzik.” (Luigi Giussani atya: Elmélkedések a fájdalmas rózsafüzér titkairól)

Írta: Simone Rizkallah 
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia