BIY HU cover 47. nap

47. nap: Az aranyborjú – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Egyiptom és a Kivonulás

5. IZRAEL HŰTLENSÉGE ÉS A SZÖVETSÉG MEGÚJÍTÁSA
Az aranyborjú.

A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: „Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.” Áron így válaszolt: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide.” Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte. Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.” Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.” Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak.

Az Úr tájékoztatja Mózest.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ezek a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptomból.” Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.”

Mózes imája.

Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból? Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.” Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.

Mózes összetöri a törvény tábláit.

Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk. Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba. Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.” Ő így felelt: „Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom.” Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait. Azután Mózes megkérdezte Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” Áron ezt válaszolta: „Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra. Így követelőztek: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból – nem tudjuk mi lett vele. Én erre megkérdeztem őket: kinek van közületek aranya? Ők idehozták nekem, én a tűzbe vetettem, s ez a borjú lett belőle.”

A leviták buzgósága.

Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet – mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak –, Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: „Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!” A leviták mind odagyűltek hozzá. Mózes ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is.” A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népből. Ekkor Mózes így szólt: „Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért ő ma megáld benneteket.”

Mózes újabb könyörgése.

Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: „Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát.” Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: „Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent. Mégis bocsásd meg vétkét… ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.” Az Úr így felelt Mózesnek: „Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom előtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bűnüket.” Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az ünnepek megszentelése.

Az Úr így szólt Mózeshez: A) A szombat.„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: (Az Úr ünnepei, amelyeket szent ünnepi összejövetellel kell megülnötök.) Ezek az én ünnepnapjaim: Hat napig kell dolgozni, a hetedik nap legyen a teljes nyugalom napja, a szent összejövetel napja, akkor semmiféle munkát ne végezzetek. Bárhol laktok is, ez az Úr nyugalmának napja. B) A húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe.Ezek az Úr ünnepei, a szent összejövetelek, amelyekre meghatározott időben el kell hívnotok Izrael fiait. Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. Az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. C) Az első kéve.Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A hetedik nap is a szent összejövetel napja, ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Amikor majd eljuttok arra a földre, amelyet adok nektek, s amikor elérkezik az aratás, akkor aratástok első kévéjét vigyétek a papnak. Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot, s a bemutatás napján ajánljatok fel az Úrnak égőáldozatul egy egyéves hibátlan bárányt, s hozzá még ételáldozatul két tized efa olajjal elkevert lisztlángot, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára, italáldozatul pedig egy negyed hin bort. D) A hetek ünnepe.Ne egyetek kenyeret, pörkölt gabonát vagy sült tésztát (belőle), mielőtt ezen a napon elhoznátok adományotokat Isteneteknek. Örök törvény ez utódaitok számára, bárhol laktok is. A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát. Hozzatok a lakásotokból kenyeret az Úrnak szánt áldozathoz, két új kenyeret, amelyet két tized efa kovászos lisztlángból sütöttek. A kenyéren kívül mutassatok be az Úrnak hét hibátlan egyéves bárányt, egy bikát és két kost égőáldozatul, a hozzá tartozó étel­ és italáldozattal együtt, mint a megbékélés illatában elköltött eledelt az Úrnak. Mutassatok be egy bakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves bárányt közösségi áldozatul. A pap végezze el vele a felajánlás mozdulatát az Úr előtt éppúgy, mint a kenyér zsengéjével. A két bárány mint az Úrnak adott szent dolog jusson a papnak. Ezen a napon gyűljetek össze, legyen ez szent összejövetel számotokra, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Örök törvény ez utódaitok számára ott, ahol lakni fogtok. E) A hetedik hónap első napja.Ha elérkezik az aratás országotokban, ne vágd le egészen a földig és ne szedd össze, ami aratáskor ott marad, hanem hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel. F) Az engesztelés napja.Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.” Az Úr ezt mondta Mózesnek: „Ennek a hónapnak a tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, mert ez az engesztelés napja, amelyen elvégzik fölöttetek az engesztelés szertartását az Úr, a ti Istenetek előtt. Aki nem böjtöl ezen a napon, azt ki kell irtani övéi közül, aki pedig dolgozik, azt én pusztítom ki népéből. Ne végezzetek semmiféle munkát, ez örök törvény utódaitok számára, bárhol laktok is. G) A sátoros ünnep.Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estéig tartózkodjatok a munkától.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára. Az első nap a szent összejövetel napja, ne végezzetek szolgai munkát. Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Az összejövetel napján ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.

Befejezés.

Ezek az Úr ünnepei, amelyeken össze kell hívnotok Izrael fiait. A szent összejövetel alkalmával áldozatot kell bemutatni az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, közösségi áldozatot és italáldozatot, mindegyik napnak a saját szertartása szerint, az Úrnak szombatján, az Úrnak hozott ajándékokon, a fogadalmi és önkéntes adományokon kívül.

Kiegészítések a sátoros ünnephez.

A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom. Az első napon vigyetek magatokkal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat, és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek színe előtt. Így üljétek meg évenként az Úr ünnepét hét napon át. Örök törvény ez utódaitok számára. A hetedik hónapban tartsátok ezt az ünnepet. Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt; így utódaitok megtudják, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

KIEGÉSZÍTŐ UTASÍTÁSOK

A) Az örök tűz.Mózes leírta Izrael fiai számára az Úr ünnepeit.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IMA IZRAEL HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT

(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – Aszaf zsoltára.) Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg, Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk. Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik. A könnyek kenyerével etetted, a könnyek árját adtad italául. Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak. Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk. Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd. Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön. Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait. Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig. Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik. Az erdei vadkan pusztíthatja, s legelője lett az erdő vadjainak. Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet, és védd meg, mit jobbod ültetett! Mint a szemetet, a tűzben elégették, pusztuljanak ezért haragos orcád elől! Kezed nyugodjék jobbod emberén, az emberfián, akit megerősítettél! Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved. Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Köszönjük a te igédet! Köszönjük, hogy felfeded nekünk saját szívünk megtörtségét. Amikor hallgatjuk a kivonulás és az aranyborjú történetét, arra emlékezünk, hogy a szívünk egyfajta „bálványkészítő gyár”, amely a hozzád fordulás helyett könnyen más felé fordul… Segíts minket hűségesnek maradni hozzád, ne csak a nagy dolgokban, hanem a kicsikben is! Segíts felismerni az apróbb bálványainkat is, amiket eléd helyezünk, és kérünk, foglald el szívünk trónját!

Istenünk, mi hozzád akarunk tartozni, a tieid akarunk lenni. Segíts, hogy teljesen a tieid lehessünk! Jézus Krisztus nevében. Ámen!

Elmélkedés

Nézzük meg, mi is történt a Kivonulás könyvében! Mózes fent van a Sínai-hegyen, megkapta a Tízparancsolatot és eközben lent a táborban mi történik? Hát erről szól az aranyborjú híres története, amivel kapcsolatban a következőket érdemes átgondolni:

Az első, hogy az emberek nyugtalanná váltak. Elbizonytalanodtak, mert itt van ugye Mózes, aki kihozta őket Egyiptomból, de most nincs sehol, „nem tudjuk mi történt vele” – mondják odalent az emberek. Mit tesznek az elbizonytalanodásban? – Próbálják átvenni az irányítást. Ez lecke mindannyiunknak. A mi Urunk képessé tesz minket és meghív, hogy hitben járjunk, hogy az Ő útján haladjunk a bizonytalanság közepette is. Erre mit teszünk mi, ha bizonytalanok vagyunk? Azon gondolkodunk, hogyan kontrollálhatjuk a dolgokat, türelmetlenkedünk, felháborodunk a helyzeten, s végül a saját kezünkbe vesszük az irányítást.

Mi a motivációja ezeknek az embereknek? Ők nem azt mondják, hogy elutasítják Istent, aki kihozta őket Egyiptomból, egyszerűen csak nem tudják, mi történt Mózessel, ezért kezükbe veszik az irányítást. Egy látható istent akarnak, de gyorsan, akiből pillanatnyilag biztonságot meríthetnek.

A második dolog: Nézzük, hogyan reagálnak az emberek, amikor Áron megcsinálja az aranyborjút! Nem úgy tesznek, mint akik elfordulnak Istentől, aki kivezette őket a szolgaságból, hanem ennek az aranyborjúnak, ennek a bálványnak tulajdonítják Isten szerepét és a szabadítás nagy tettét. Ez velünk is gyakran megesik. Bálványokhoz, véges dolgokhoz fordulunk, mint a megmentő valósághoz. Máshol keressük a biztonságot, másba vetjük a bizalmunkat. Irányítani akarunk, mert bizonytalanok vagyunk. Másrészt ők is, és mi is úgy gondolkodunk, hogy most nem Istentől fordulunk el, de mégis csinálunk magunknak egy istent, akit irányítani tudunk. Olyat, akit el tudunk tenni, aztán elővenni, ha szükségünk van rá. Milyen gyakran viselkedünk így vele, Istennel…? Közben persze mondogatjuk, hogy igen, tudom, te vagy Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, ismerjük a Szentháromságot – de aztán úgy viselkedünk vele, mint valami játékkal. A fiókba tesszük, aztán, amikor kell, elővesszük, és vissza is rakjuk, amint nem akarjuk, hogy jelen legyen. Na, ezt meg is lehet csinálni egy istennel, amit te magad készítettél. Ki tudod hagyni az életedből, kizárhatod vagy előveheted, ha épp úgy akarod. Ezt hívják bálványimádásnak.

Valaki mondta egyszer, hogy az emberi szív egy „bálványkészítő gyár”. Tudom, hogy ez igaz a saját szívemre és valószínűleg a tiedre is, mert ugyanaz a megtört emberi szívünk van, ami a bizonytalanságban át akarja venni az irányítást. Isten ezt oly sokféleképpen próbálja megváltoztatni az emberekben. Ezt látjuk majd a Számok könyvében és Mózes ötödik könyvében, a pusztai vándorlás idején, ahol Isten arra akarja nevelni a népet, hogy bízzanak benne. Ha bízol benne, akkor nem te irányítasz. De ezt nem kényszeríti ránk. Isten szabadon meghív minket, hogy hitben járjunk. Miért? Nem azért, hogy bizonytalanságba vigyen, hanem mert hitben járva tanulunk meg bízni őbenne.

Isten tudja, hogy bizonytalan időket élünk, tudja, hogy ami a világban és az életünkben történik, az bizonytalan. Az Úr azt is tudja, hogy ott a kísértés, hogy olyan dolgokhoz forduljunk, amit irányítani tudunk. Abban akarunk hinni, amit mi irányítunk… De az igaz Isten azt mondja: Nem! Én olyan Isten vagyok, akit nem tudsz irányítani, de nem is kell, mert szeretlek és a legjobbat akarom neked.

Az utolsó megjegyzés: világosan le van írva a Kivonulás könyvében, hogy Áron alkotja meg az aranyborjút, majd az a mentsége, hogy a tűzbe vetett aranyból, amit az emberek hoztak, „ez jött ki”! Hát, mit mondjak, ez így elég érdekes, de inkább hagyjuk is…

Itt, a Kivonulás könyvének 32. fejezetében van a leviták papságának születése. Eddig a családfő, az apa volt minden család papja, tehát a pászka áldozat bárányát az apa mutatta be. Mostantól azonban Lévi törzse, a leviták lesznek a papok, ezért is szól róluk a Szentírás egyik könyve, amit épp párhuzamosan olvasunk a Kivonulás könyvével. A levita papság fontos eleme Izrael jövőjének, és nekünk is segít értelmezni, hogy mit jelent majd papnak lenni az Újszövetségben.

Újra és újra hallunk az ünnepekről, így ma is. Ezek az ismétlések nem véletlenek, így jegyezzük meg őket és értjük meg lassanként a jelentésüket.

Ahogy pedig továbbra is együtt imádkozunk és egymásért imádkozunk, ismerjük fel: a szívünk szinte bármit képes bálvánnyá tenni. Ezért imádkozunk egymásért, hogy szabadságunk legyen, és hogy még a világunk, az életünk és a szívünk bizonytalanságai közepette is legyen bátorságunk követni az Urat, az Istent, úgy, ahogyan ő valóban kinyilatkoztatta magát.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.