Lackfi János a Zarándok podcastben: Nekem a karácsony a kegyelem és az újjászületés ünnepe
Lackfi János költő, író és műfordító volt a Zarándok Podcast vendége, akivel hitéről, irodalmi küldetéséről, valamint a közelgő karácsony titkáról beszélgettünk. A nem vallásos családban nevelkedett szerző fiatalon, saját útkeresése közben találkozott a hittel. Bár családja nem gyakorolta a vallást, anyai nagymamájának csendes, imádságos háttérmunkája, a „lelki atomreaktor” szerető, kitartó hűsége meghatározóvá vált számára. Ez a láthatatlan lelki jelenlét újra és újra kopogtatott az életében, míg végül házassága és a jegyesoktatás során tudatosan is elköteleződött Isten mellett.
Az alábbiakban összefoglalót közlünk. A teljes adás visszanézhető a videóban, vagy hallgatható podcast csatornáinkon.
A keresztény életformához vezető útját nem csupán teológiai ismeretszerzés, hanem a Gondviselés konkrét, kézzelfogható jelei kísérték. Például amikor anyagi nehézségek adódtak, amikor úgy tűnt, minden összeomlik, váratlan fordulatok, ismeretlen segítők és megmagyarázhatatlan „véletlenek” formájában érzékelhetővé vált, hogy Isten valóban jelen van a mindennapokban is. Ezek az élmények tették számára kétségtelenné: Istennel hárman vagyunk jelen egy házasságban – férj, feleség és a Teremtő, aki soha nem engedi el az ember kezét.
Lackfi beszélt arról is, miként formálta át irodalmi alkotásait a hit. Kezdetben a klasszikus, „kozmikus távlatokba” nyitó költészet vonzotta, ám egy karizmatikus találkozón megtapasztalt belső „robbanás” után sokkal bátrabban, nyíltabban és személyesebben beszél Istennel való kapcsolatáról. Írásaiban a hit témája friss, kortárs irodalmi eszközökkel, eredeti módon fogalmazódik meg. Ez a merészség, a lélek mélyébe ásó őszinteség és az új stílusú „hitbeszéd” mára védjegyévé vált.

Karácsony közeledtével Lackfi két személyes példával érzékeltette, mit jelent számára az ünnep. Az egyik élmény egy költözés kaotikus estéjén támadt kilátástalanságot átalakító pillanat: kislánya szeretetteljes, önzetlen gesztusa adta meg neki a szükséges erőt a családvezetés további feladataihoz. A másik történet egy gyermekük születése, ahol a gyors, drámai helyzetben a kegyelem kézzel fogható valóságként mutatkozott meg – „kapd el!” mintha Isten ezt üzente volna, és ő ott állt, készen a befogadásra.
A költő számára különös módon a tavalyi karácsony is újjászületést hozott: egy szívroham túlélése ezen az éjszakán szó szerint az élet ajándéka, a létezés újraszervezésének lehetősége lett. A karácsony így Lackfi értelmezésében a sebezhető, mégis hatalmas Isten emberré válásának misztériuma: a Teremtő, aki bepisil, akit táplálni kell, az erő legyőzhetetlen forrása.
“A szenteste évről évre erre emlékeztet: Isten szeretete nem feltételhez kötött, és nem az emberi teljesítményen múlik, hanem tiszta ajándék, melyet – ha készek vagyunk rá – befogadhatunk.”
Az ünnep lényege az a rendíthetetlen, önátadó szeretet, amely minden emberhez szól. A karácsony mélyebb megértéséhez pedig elegendő a jászolban fekvő, védtelen gyermekre tekinteni, s arra a szeretetre, mellyel a világ Teremtője hajlandó bármikor kockára tenni mindent, csakhogy velünk lehessen, közöttünk, bennünk. Ez a titok ünnepe, amely egyszerre kihívás és meghívás mindannyiunk számára.
INRI,
amen.
Osli mosolygos madonna könyörögj érettükk.