Ferenc pápa a beiktatása óta folyamatosan a 2022. május 5-én szentté avatott Boldog Charles de Foucauld-ra hivatkozik. A szaharai szent remete az argentin pápa viszonyítási alapja, akit két enciklikájában és három apostoli buzdításában is idézett, és akinek még az életrajzával is megajándékozta a Kúria tagjait.
A pápa első alkalommal az észak-afrikai püspökök 2015-ös „ad limina” római látogatásakor hivatkozott a boldoggá avatott franciára. Ferenc pápa akkor megemlékezett Boldog Charles de Foucauld szentséges alakjának „a régió evangéliumi életerejében” betöltött jelentőségéről, Szent Ciprián és Ágoston mellett. Néhány hónappal később, az integrált ökológiáról szóló, Laudato Si’ kezdetű enciklikájában Charles de Foucauld-t hozta fel “a munka gazdag és egészséges felfogásának” példájaként.
Később, az év folyamán, egy másik szemszögből, a családdal kapcsolatban idézte fel „Károly testvér” alakját az olasz püspökök előtt. Megmagyarázta, hogy a francia “a Názáretből áradó lelkiség mértékét […] úgy érzékelte, mint kevesen mások”. Ez a város, ahol Krisztus a családja körében az ifjúkorát töltötte, megéreztette a kalandor Károllyal „a gazdagság és a hatalom utáni szomjúság hiábavalóságát”, és elvezette őt a jósági apostolkodás és a legkisebbekkel való nagyobb „testvéri közelség” felé. „Megértette, hogy végül is a szegények evangelizálnak bennünket, hozzásegítve az emberségben való növekedéshez”, folytatta a pápa. A „testvéri élet”, és egyben az alázat, a tisztelet és a türelem az, amit a „ma családjában” fontos megtalálni – zárta a pápa a beszédét.
Ezt a gondolatot vitte tovább az Amoris Laetitia-ban, ebben a családról szóló apostoli buzdításban, amely a családról szóló két hosszú szinódust követően lett közreadva. Hangsúlyozta, hogy Assisi Szent Ferenchez és Kis Szent Terézhez hasonlóan őt is mennyire le tudta nyűgözni a Szent Család “titka”, ez a misztérium, amely segít a családok szomját oltani, “reményüket és örömüket megújítani”.
2016. december 1-jén, Charles de Foucauld meggyilkolásának századik évfordulóján, Ferenc pápa fontosnak tartotta, hogy a Szent Márta rezidencia kápolnájában elmondott reggeli elmélkedésében megemlítse őt. A pápa számára ez a francia ” olyan ember, aki nagyon sok ellenszegülésen lett úrrá, és olyan tanúbizonyságot adott, amely jót tett az Egyháznak”. Áldását és segítségét kérve, felszólított „a szegénység, a szemlélődés és a szegények szolgálata”útjának a követésére, az ő nyomain járva.
Gyakori idézések
A következő évben, a Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség általános káptalanát fogadva Ferenc pápa aláhúzta, hogy Charles de Foucauld nyomdokain haladva ez a kongregáció mennyire képes volt érzékelni, hogy „irántunk érzett szeretetéből Isten nem félt bizakodó kisgyermekké válni Mária karjaiban”. Az Istenre hagyatkozásnak ez az egykori katonára jellemző gondolata megtalálható a Gaudete et exsultate kezdetű, a szentségről szóló apostoli buzdításban. A pápa ebben közvetlenül idézte Charles de Foucauld-t: „Amint elhittem Isten létezését, megértettem, hogy nem tehetek másként, mint hogy érte éljek.”
A következő évben, az Ifjúságról szóló szinódust követően, 2019. márciusi 25-én közzétett Christus Vivit apostoli biztatásban őt állította példaként a fiatalok elé, hogy rámutasson, mennyire fontos a munka az emberi lény számára. Később, egy Nápolyban tett utazása alkalmával,„a saját élet feláldozásáig menő tanúságtétel” példájaként hozta elő a pápa.
Fratelli tutti – Mindnyájan testvérek
De az a szöveg. amelyben a legjobban érződik Charles de Foucaud Ferenc pápára gyakorolt befolyása, kétségtelenül a „Fratelli tutti” kezdetű 2020. évi enciklika, amelyben a remeteségről értekezik. Miután összehasonlította Foucauld-t Martin Luther Kinggel, Desmond Tutuval és Mahatma Gandhival, úgy írja le, mint „mélyen hívő embert, aki intenzív istenélményéből kiindulva megtette az átalakulás útját, és eljutott odáig, hogy mindenki testvérének érezze magát “.
Ezután következnek a pápának ezek a meghatározó erejű szavai: “Az Istennek való teljes odaadás eszményét afelé irányította, hogy azonosulni tudjon az afrikai sivatag mélyén magukra hagyott legutolsókkal. Ezzel kapcsolatban kifejezte azon törekvését, hogy minden embert testvérének érezzen, és megkérte egy barátját, hogy imádkozzon Istenhez, hogy valóban a testvére lehessen minden léleknek, aki ebben az országban él. Végső soron „egyetemes testvér” akart lenni, de csak a legutolsókkal történő azonosulás révén érte el, hogy mindenki testvére legyen. Isten ösztönözze mindannyiunkban ezt az eszményképet.”
Néhány hónappal később, egy válsággal – nevezetesen az egészségügyi válsággal – kapcsolatos emlékezetes beszélgetés során a pápa megajándékozta a Kúria tagjait Pierre Sourrisseau Charles de Foucauld-ról írt életrajzával. Ő “a válság mestere, aki ajándékot, szép örökséget hagyott ránk” – állította.
A pápa legutóbbi utalása Charles de Foucauld-ra 2021 májusában történt, a nagyszülők és idősek első világnapjára írt üzenetében. “Charles de Foucauld története megmutatja, hogy még a saját sivatagunk magányában is lehetséges közbenjárni az egész világ szegényeiért, és valóban egyetemes testvérekké válni” – jelentette ki.
Ezt a cikket Bárdi Zoltán önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
Forrás: Aleteia
