365 nap – 365 szent: Útitársaink az életszentség felé
A marosvásárhelyi Mustárnak közösség közreműködésével, Papp László atya vezetésével május elsejével új sorozat indul a Zarándok.mán. Ezt követően minden nap egy szent életét ismerhetjük meg.
Sorozatunkban az év minden napjára kiválasztottunk egy hitvallót vagy szentet, akinek életpéldáját szeretnénk ismertetni. A szentek kitaposták számunkra a Krisztus követés ösvényét. Egyedül Isten a szentség forrása. Ez azt jelenti, hogy Isten minden értelemben tökéletes, igaz, szép, jó és szabad. A szent szó nem csak egy jelzője Istennek, hanem ez az ő meghatározása.
Legelőször a sínai hegynél Mózesnek úgy mutatkozik be, mint aki fenséges, titokzatos, hatalmas, megközelíthetetlen, mégis kapcsolatot keres az emberrel. Istent nem lehet megközelíteni de ő maga önként közli, megosztja a dicsőségét, a szentségét a teremtés által a proféták, a szentírás és Jézus megtestesülése által, valamint a szent életű emberek által, akik hősies fokon gyakorolják az Isten és a felebaráti szeretetet, és akikkel gyakran megosztja a csodatevő hatalmát. Akiknek hiteles életét gyakran csodákkal igazolja.
Az Úristent imádjuk, a szenteket pedig tiszteljük. Szent Bernát felteszi a kérdést. Mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk? Mit érnek el azzal ha mi dícsérjük őket? Ugyan mit számít azoknak a földi dicsőítés, akiket maga a mennyei Atya dicsőít meg?
Csupán csak a mi hasznunk, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket. Ami engem illett, a róluk való megemlékezés hű vágyat gyullaszt bennem. Az első ilyen vágy az, hogy élvezzük boldogító közösségüket és méltók legyünk az üdvözült lelkek társaságára égi otthonunkban. Találkozzunk a pátriárkák korával, a profétákkal, az apostolokkal, a vértanúk és a szüzek seregével.
Egy szóval együtt örvendezzünk a minden szentek egész közösségével. Várva várnak minket a szentek. Vágyakozzunk azokhoz akik várva várnak ránk. Mi is kívánkozzunk oda közéjük. A szentek abban erősítenek meg, hogy lehetséges Isten szeretetében élni a történelem bármelyik korszakában. Társadalmi helyzettől függetlenül, császárként, rabszolgaként, pápaként vagy éppen gyermekként.
Az Istennek átadott élet, idő, vagyon, erő megtermi a gyümölcsét.
Az első rész itt látható:
