Érkezik Ferenc pápa – Istenre, emberre van szükségünk!

Szent Péter utóda Székelyföldre érkezik. Kegyelmi esemény ez népünk számára. Olyan esemény, mely örömmel tölthet el, üzenetet hordozhat jövőnk számára. Vajon készen áll-e a szívünk, hogy higyjük:

“Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10, 16)?

Érkezik Ferenc pápa, hallgassuk meg üzenetét, majd vigyük magunkkal, elmélkedjük át, beszéljünk róla és váltsuk életre a következő időszakban. Számomra ez legfőbb értelme a pápa székelyföldi, romániai látogatásának.

Hitem szerint a pápa Isten által választott jó pásztor. Engem segít, ha eltekintek minden egyházpolitikától vagy más mendemondától. Ahogy hiszem, hogy az Eukarisztia maga Jézus, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti, ugyanúgy hiszem, hogy Róma püspöke Isten szócsöve, Krisztus Urunk választott prófétája, az Egyház egységének hordozója.

Ferenc pápa, ez a 82 éves, Szentlélektől vezérelt fiatal(os)ember, mire Csíksomlyóra érkezik, túl lesz a harmincadik apostoli útján. A Jó Pásztor keresi és felkeresi övéit.

Hivatalos megnyilatkozásai és emberi szavai, gesztusai számomra ezt üzenik: a ma embere a határait feszegeti, a létezés perifériáján él. Rómában, Szudánban vagy Kabulban, Afrikában vagy Erdélyben egyaránt. Megtérés és a szív megújulása nélkül a létezés határáig sodródunk, elhatárolódunk, elveszünk.  

Az az Egyházi kultúra, amit ő képvisel, amiről ír, beszél, elénk él és ahogyan ezt éli, nekem azt üzeni: Isten- és embervesztésben él ez a világ. Elhatárolódunk. A vissza- és megtérés útja: Isten és az ember, ember és az ember találkozása. Talán mélyebben meg kellene hallanunk prófétai szavát, mellyel hív mindenkit. Arról beszél, hogy Isten atyai szeretettel néz a világra, segít, hogy bűneinkből megmozduljunk. Függőségeinkre a válasz nem a tárgyak vagy okos-eszközökben van, hanem Isten közelségében, az ember közelségében.

Istenre, emberre van szüksége minden embernek. Istenre, azaz természetfeletti személyes Megváltóra és megváltásra. Emberre, azaz közelségre, érintésre, őszinteségre, egyszerűségre, párbeszédre, bizalomra, ölelésre. Istenre, emberre van szükségünk. A székely embernek is. Anyára, apára, testvérre, barátra, Teréz anyákra, Pió atyákra. Enélkül a peremre rekedünk, peremen élünk és szegények vagyunk. Istennel, emberrel leszünk emberségesek: szentek, boldogok, szolgálók.

Istennel, emberrel érdemes együtt előre menni az életben: „Menjünk együtt az úton”. Ez Ferenc pápa romániai apostoli útjának üzenete. Együtt. Nem egyedül. Egyedül ez tud megmozdítani, erőt adni egy egész népet: ha együtt, egymást bátorítva, egymást támogatva élünk és dolgozunk. Együtt, egymásnak megbocsátva, kiengesztelődve. Együtt és egymásban mindvégig keresve és szolgálva a jót, igazat.

Isten hozott közénk, Ferenc pápa!