285. nap: A Hanuka története

Korszak: Makkabeus-felkelés

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük ennek a napnak, és igéidnek minden ajándékát. Köszönjük Júdás Makkabeus és a hozzád hűséges zsidók történetét, akik érted harcoltak. Tudjuk, hogy Júdás Makkabeus és testvérei küzdöttek a görögök ellen, de azt is tudjuk, hogy a mi csatáink nem a test és a vér ellen folynak, hanem a fejedelemségek és a hatalmasságok ellen. Úgy, ahogy Júdás Makkabeusnak győzelmet adtál, nekünk is adj győzelmet, amikor a fejedelemségek és a hatalmasságok ellen harcolunk! A te Fiad, Jézus Krisztus nevében megfutamítjuk a sátánt. Hiszen Fiad által te adsz győzelmet nekünk a világ gonoszságával szemben. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ma a Makkabeusok első könyvének a negyedik fejezetét olvastuk. Talán ráismertetek, hogy ez a Hanuka története, de lehet, hogy csak a végén ugrott be, hogy miről is van szó. Júdás Makkabeus harcba vezette Izrael népét Gorgiásszal, a görögökkel szemben. Hihetetlen, de a sokkal kisebb zsidó hadsereg legyőzi a többezres gyalogsággal és erős lovassággal felvonuló ellenséget. Hogyan és miért történt ez? Ugyanazon oknál fogva, amiért régebben legyőztek más népeket: mert velük volt az Isten. Isten harcolt értük. 

Ez az esemény csak bő százötven évvel történt Krisztus előtt, vagyis időben hozzánk is közelebb. Mindig könnyű a régmúltra hivatkozni, hogy mi történt Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal vagy Józsuéval, amikor beléptek az ígéret földjére. A régi időket mindig lehet emlegetni, hogy „igen, annak idején, amikor Józsue vagy akár Dávid győzelmet aratott a csatákban”. De amikor az események már az általunk jól ismert korokhoz közelítenek, akkor rácsodálkozhatunk, hogy a zsidóknak micsoda kitartó bizalmuk volt Isten felé. Alig több, mint 150 évvel járunk Jézus előtt, és Isten nagyszabású beavatkozásait szemlélhetjük, mint a régmúlt időkben.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Megdöbbentő, ahogy a valóságot látjuk, ha Isten szemén keresztül nézzük az eseményeket. Nagyon más, mint ahogy mi, pusztán emberi szempontból meg tudjuk ítélni azokat. Mi magunk általában a hatalom, a politika vagy a jelenlegi történelem szemszögéből nézzük az életünket, és ez gyakran elkeserít minket. Aggodalmaskodunk, mert a politikára, az uralkodó kultúrára vagy más emberekre fókuszálunk, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Istenem, mutasd meg, hogy te most mit teszel itt! Mert tudom, Istenem, hogy te minden helyzetben, mindenben és mindenkor munkálkodsz”. Ha én ezt nem veszem észre, akkor egy nagyon fontos részét mulasztom el az eseményeknek. Akkor csak a felszínt látom, és nem értem meg a mélyben zajló folyamatokat. 

A 4. fejezetben Isten Júdás Makkabeus segítségére siet. Jeruzsálembe mennek a zsidók, amit az ellenség részlegesen elpusztított a templommal együtt. Vágyakoznak rá, hogy a törvényben előírt módon imádják az Urat. Emlékezzünk vissza, hogy Nehemiás, Aggeus és Zakariás gyakran sürgette a zsidó népet, hogy menjenek, építsék fel a templomot és Jeruzsálem falait. Júdásnak mondani sem kell, ő azonnal elment Jeruzsálembe, és amilyen hamar csak tudták, helyrehozták a templomot. Majd a 4. fejezet végén látjuk a hanuka ünnepének az eredetét, ami a templom újraszenteléséről emlékezik meg.

Érdekes, hogy eredetileg Mózestől származnak a zsidó ünnepek, de az elmúlt két könyvben máris két új ünnep bevezetését láttuk. Eszter könyvében a purim ünnepe, itt a Makkabeusok könyvében pedig a hanuka ünnepe jelenik meg.  

Folytassuk Jézusnak, Sirák fiának könyvével! Remélem nem volt nagyon nehéz olvasni. Segít, ha előtted van a könyv és el tudsz időzni a verseken, mert ez olyan, mintha a Példabeszédeket egy szuszra akarnád elolvasni. A Példabeszédekből ugye napi négy verset szoktunk venni, tehát most elég tömény a Sirák fia könyvének ez a három fejezete egy napra. Lehet, hogy még nem mondtam, de a Sirák fia könyvét úgy tudjuk helyesen látni és értelmezni, ha tudjuk, hogy itt egy apa beszél a fiához. Arról tanítja a fiát, hogy miként tud bölcsen elboldogulni ebben a világban. Mindez persze Isten szava, és így hozzánk is szól.

Például a 10. fejezetben ezt mondja az apa a fiának (de valójában nekünk is): „Milyen fennhéjázó a por és a hamu…” (Sir 10,9). Ez érdekes, mert magunkat is megláthatjuk ebben a helyzetben. Mi is mondhatjuk, hogy „igen ez az én érdemem, ezt én csináltam”. Magunkat tesszük a középpontba, ahelyett, hogy rájönnénk, hogy mi porból vagyunk és porrá leszünk. Tetszik, ahogy Sirák fia ezt írja: „Milyen fennhéjázó a por és a hamu, pedig a belei máris undort keltők” (Sir 10,9). A görög nyelv nagyon homályosan fogalmaz, de azért érthető mire gondol. Később ezt olvassunk a népekről, királyságokról: „Lesöpri őket a földről és kiirtja: még az emlékük is eltűnik a földről” (Sir 10,17). 

Mike Schmitz atya mesélte a következőket: pár évvel ezelőtt beszélgettem a lelki vezetőmmel arról, hogy mivel is töltöm az időmet, és egyszer csak azt mondta: „Tudod, miután meghalsz, senki nem fog rád emlékezni”. Mondtam, hogy „igen tudom”. Erre ő nyomatékosan hozzátette, hogy „senki nem fog rád emlékezni, te nem vagy egy Aquinói Szent Tamás”. Igazából nem voltam annyira meglepődve ettől – mondja Mike atya. Ha olvasod a Sir 10,17-et, azt, hogy „még az emlékük is eltűnik a földről”, rájössz, hogy valóban senki nem emlékszik az ükapáid, vagy az ő testvéreiknek a nevére, kivéve ha van a családban valaki, aki folyamatosan lejegyezte a családfát. Egyszer hallottam egy érdekes gondolatot, hogy az emberek kétszer halnak meg. Először, amikor tényszerűen kilehelik a lelküket, másodszor pedig amikor utoljára ejtik ki a nevüket itt a földön. Mennyire jó ez a megközelítés, mert így talán távol marad tőlünk a büszkeség!

Azt hiszem, Mike atyának igaza van.

Olvassuk tovább Sirák fia könyvét: „Tisztelik az urat, királyt és hatalmast, de az istenfélőnél egyikük sem nagyobb” (Sir 10,24). Vannak, akik az emberek szemében hatalmasok, de valójában az istenfélők az igazán megbecsülendők. Ők a szentjeink, és mi is igyekszünk közéjük tartozni az istenfélelem útján.

A 26. vers is szuper: „Ne játszd a bölcset, amikor dolgozol, s ne dicsekedj, amikor nélkülözöl” (Sir 10,26). Nagyon jó! 

Végül még kiemelek néhány verset: „A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet. Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit (Sir 11,2). – Mint amikor Sámuelnek szól az Úr, hogy ne a külsőt nézze Jessze fiaiban, mert Ő a szíveket vizsgálja.

A másik: „Milyen kicsi a méh a röpködők között, mégis, amit termel, az pompás édesség. A ruhádra, amit hordasz, ne légy soha büszke, és ne tetszelegj, hogyha más magasztal. Mert a Fölségesnek művei csodásak, de a ténykedését senki sem láthatja.” Vagyis az a fontos, ami el van rejtve. „Már nem egy uralkodó az utcára került, és megkoronáztak semmibe vetteket” Sok emberről nem is gondoltuk, hogy király lesz belőlük… „Megvetés lett sorsa számos hatalmasnak, és sok nagyra tartott került más kezére” (Sir 11,3-6). 

A 11. fejezetben olvastunk a barátokról, az ellenségekről és egy apa tanácsairól, amit a fiának ad, hogy például ne barátkozzon feltétlenül mindenkivel. „Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj. Addig ne felelj, amíg mást meg nem hallgatsz, és ne beszélj bele a más beszédébe” (Sir 11,7). Ez is mennyire igaz. 

És mit szóltok ehhez? „Ne vitázz olyasmin, amihez nincs közöd” (Sirák 11,9)! Milyen gyakran előfordul, hogy olyan dolgokban fontoskodunk, amihez nem is nagyon értünk. Csak mindenbe beleütjük az orrunkat. Így válunk időről időre a különböző területeken tízmillió szakértő országává…

Végül még egy mondat. Ezt mondja az Úr: „Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe” (Sir 11,10). Magyarul, foglalkozz csak azzal, ahová az Úr hív szeretni, szolgálni és élni.

Remélem, hogy azzal, hogy ezeknek a hosszabb Sirák fia-könyvi olvasmányoknak a végén kiemelek néhány verset – hiszen naponta három fejezeten haladunk végig –, valamennyire neked is segítek meglátni ezeket a fontos gondolatokat, és bátorítást ad arra, hogy te is megtaláld az épp számodra aktuális sorokat.

Most azonban a közös időnk végére értünk.

Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is!