A szőlő az aszályban is terem – de vajon a mi életünk milyen gyümölcsöt hoz? – Lelkesítő
Vajon képesek vagyunk szeretetet teremni akkor is, amikor életünket nehézségek, fájdalmak és megpróbáltatások érik? A Lelkesítő legújabb epizódjában Bartha Angéla szociális testvér a szőlő példáján keresztül beszél a lelki gyümölcstermés titkáról, és egy megható családi történettel mutatja meg, hogyan formálhatja át az embert a Szentlélek szeretete.
Az őszi szüret idején sok gazda szembesül az aszály pusztításával. Bartha Angéla azonban különös tapasztalatot oszt meg: édesapja több mint tizenkét éve gondozatlanul maradt szőlőtőkéi idén is bőséges termést hoztak. A különböző színű, dús szőlőfürtök számára az emberi élet gyümölcsözésének jelképeivé váltak.
A titok a gyökerekben rejlik. A szőlő mélyre hatoló gyökérzetével még szárazság idején is képes vizet találni. Hasonlóképpen az ember is képes lelki gyümölcsöt teremni, ha mélyen belegyökerezik Krisztusba. János evangéliumának 15. fejezetére utalva emlékeztet: Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Ha benne maradunk, életünk a nehézségek ellenére is termékennyé válhat.
De milyen gyümölcsöt kell teremnünk? Szent Pál a Galatákhoz írt levelében a Lélek gyümölcsei között elsőként a szeretetet nevezi meg. Bartha Angéla hangsúlyozza, hogy bár a karizmák fontos ajándékok az Egyház szolgálatában, az ember belső átalakulása leginkább a Lélek gyümölcseiben mutatkozik meg.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Ennek szemléltetésére édesanyja életét idézi fel. Az 1929-ben született asszony fiatalon elveszítette édesapját, akit málenkij robotra hurcoltak, és aki soha nem térhetett haza. A megpróbáltatások szigorú, kemény természetű emberré formálták. Hite azonban egész életében elkísérte.
Ahogy idősödött, Angéla testvér egyre mélyebb változást tapasztalt benne. A korábban szigorú édesanya mindinkább szeretetteljes, gyengéd emberré vált. Férjével időskorukban már folyamatosan azt keresték, hogyan szerezhetnének egymásnak örömet, akár egészen apró figyelmességekkel.
Megrendítő emlékként idézi fel édesanyja utolsó heteit is. Egy elesést követően kórházba került, és bár beszélni már nem tudott, mosollyal fogadta családtagjait, az ápolókat és az orvosokat. Egyetlen visszatérő mozdulattal az ég felé mutatott, mintha már az Istennel való találkozásra készülne.
Angéla testvér a szőlő éréséhez hasonlítja édesanyja átalakulását: ahogyan a kezdetben kemény, savanyú szőlőszem idővel édessé és zamatossá válik, úgy érlelheti meg Isten szeretete az emberi szívet.
„Az én életem is gyümölcsöt terem abban az esetben, hogyha odafigyelek Jézusra és belegyökerezek” – fogalmaz a Angéla testvér.
A tanítás végén közös imára hívja a nézőket. Arra kéri a Szentlelket, hogy alakítsa át szívünk keserűségeit, gyógyítsa megsebzett kapcsolatainkat, és tegye képessé mindannyiunkat a szeretet gyümölcsének megtermésére.
