BIY HU cover 281. nap

281. nap: Jó és rossz

Elkülönülés az idegenektől.

Abban az időben Mózes könyvéből olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe, mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg őket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot. Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelből minden idegent.

Nehemiás második útja.

Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kamrák felügyelője. Rokonságban volt Tóbiással, ezért berendezett neki egy tágas helyiséget, amelyben azelőtt az áldozati adományokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, vagyis a leviták, énekesek és kapuőrök járandóságát meg a papok részét tartották. Ebben az időben távol voltam Jeruzsálemtől, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idő elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra, és visszatértem Jeruzsálembe. Akkor láttam, mi gonoszságot művelt Eljasib Tóbiás javára: az Isten házának előcsarnokában berendezett neki egy kamrát. Ez nagy visszatetszést váltott ki belőlem, s a kamrából az utcára szórtam Tóbiás házának holmiját, és elrendeltem, hogy tisztítsák meg a kamrákat. Aztán visszahordattam oda az Isten házának edényeit, az áldozati adományokat és a tömjént. Azt is megtudtam, hogy a leviták járandóságát nem adták meg, azok meg, a leviták és az énekesek, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük, a birtokukra szöktek. Megdorgáltam erre az elöljárókat, és így szóltam: „Miért hanyagoltátok el az Isten házát?” Majd újra összegyűjtöttem és visszarendeltem őket a helyükre. Akkor egész Júda elhozta a gabona-, bor- és olajtizedet az előcsarnok kamráiba. A kamrákhoz állítottam Salamja papot, Cádok írástudót, Pedaja levitát, és melléjük adtam Zakku fiát, Mattanja unokáját, Hanant, mert megbízhatónak tartották őket. Az ő feladatuk volt, hogy a szétosztást megejtsék testvéreik közt. Emlékezzél meg rólam, Istenem, ne feledd el jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak szolgálatáért tettem. Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták őket, borral, szőlővel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem őket, hogy ne árusítsanak élelmiszert. Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak. Megdorgáltam Júda elöljáróit, és így szóltam hozzájuk: „Milyen gyalázatos dolgot műveltek megszegve a szombatot? Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!” Amint aztán Jeruzsálem kapuinál szombat előtt este beállt a szürkület, megparancsoltam, hogy a kapukat zárják be, és elrendeltem, hogy csak szombat elmúltával nyissák ki őket. Embereim közül néhányat a kapukhoz állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be szombaton. Ezért a kereskedők és a különféle holmik árusítói egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát. Emiatt megdorgáltam őket, és így szóltam hozzájuk: „Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.” Attól kezdve többet nem jöttek szombaton. Megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztuljanak meg, jöjjenek, s őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam Istenem, és légy hozzám irgalmas nagy irgalmasságodban.

Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók asdodi, ammonita és moábita nőket vettek feleségül. Gyermekeik fele az asdodi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét. Megdorgáltam és megátkoztam őket, némelyeket meg is vertem közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem őket az Istenre: „Lányaitokat ne adjátok fiaiknak, és ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak. Nem így vétkezett Izrael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még őt is bűnre csábították. S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hűtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nőket vesztek feleségül?” Eljasib főpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szanballatnak lett a veje. Ezért elűztem magamtól. Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget!

Így megtisztítottam őket minden idegentől. Visszaállítottam a szolgálati rendet a papok és leviták számára, mindenkinek a beosztása szerint. Rendelkeztem az áldozati fa meghatározott időben való szállításáról és az első termésekről. Emlékezzél meg rólam, Istenem, a javamra!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.

Az Úr szeretete Izrael iránt.

Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? – Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: „Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat”, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: „A gonoszság vidéke.” És: „A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr.” Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!

Vád a papok ellen.

A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? – ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet? – Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? – Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni. Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura. Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek műveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura. Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura. Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel. Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul – mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király – mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek között.

Most ezt az intelmet intézem hozzátok, papok! Ha nem hallgatjátok meg, és nem szívlelitek meg, s nem dicsőítitek meg nevemet – mondja a Seregek Ura –, akkor átkot küldök rátok, és átokká változtatom áldásaitokat. Sőt már átokká is változtattam, mert senki sincs köztetek, aki ezeket szívére venné. Nos, eltöröm karotokat, arcotokba szórom a szemetet, ünnepeitek szemétjét, és benneteket is kiszórlak vele együtt. Akkor megtudjátok, hogy én küldtem nektek ezt az üzenetet, hogy megszűnjék Lévivel kötött szövetségem – mondja a Seregek Ura. Szövetségben voltam vele: ez élet volt és béke – de így adtam neki; félelem és rettegés – félt engem, és tisztelte a nevemet. Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. Velem járt, békében és egyenes lélekkel, és sokakat eltérített a gonoszságtól. A pap ajkának kell ugyanis a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe.
Ti azonban letértetek az útról, sőt sokakat félrevezettetek a tanítással. Ti bontottátok fel Lévi szövetségét – mondja a Seregek Ura. Én ezért megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket az egész nép előtt, mert nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban tekintettel voltatok az emberek személyére.

A vegyesházasságok és válások.

Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módon, megsértve atyáink szövetségét? Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül. Azt az embert, aki így járt el, irtsa ki az Úr Jákob sátrai közül, és azok közül, akik áldozatot hoznak a Seregek Urának. S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. S azt kérdezitek: „Miért?” Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez. Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene –, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!

Az Úr napja.

Terhére vagytok az Úrnak szavaitokkal. Azt kérdezitek: „Mivel vagyunk terhére?” Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Úr színe előtt mind, aki gonoszságot művel, mert az ilyenekben telik kedve. Vagy pedig: Hol van hát az igazság Istene?

Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát – tőlem pedig nem félnek – mondja a Seregek Ura.

Tized a templom számára.

Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai. Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: „Hogyan térjünk vissza?” – Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: „Mivel csaltunk meg?” A tizeddel és a zsengeáldozattal. Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép. Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek – mondja a Seregek Ura –, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok. Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy ne egye meg és ne pusztítsa el a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szőlőtök a mezőn – mondja a Seregek Ura. Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek – mondja a Seregek Ura.

Az igazak győzelme az Úr napján.

Keményen beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Azt kérdezitek: „Mit beszéltünk ellened?” Azt mondjátok: „Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt? Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik.” Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. Azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura –, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja. Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem. Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak. A gonosztevőket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura.

Függelék.

Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára.
Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A lustát megöli, amihez kedve van,
keze ugyanis megtagadja a munkát.

A gonosz egyre csak áhítozik,
az igaz fukarság nélkül adakozik.

Utálatot kelt a gonosz áldozata,
főképp hogyha aljas szándékkal hozza.

Elpusztul a tanú, ha hazugságot vall,
de amit a fültanú mond, az maradandó.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük, hogy átvezettél minket a Visszatérés időszakán. Köszönjük, hogy végighaladhattunk veled Ezdrás és Nehemiás könyvein, melyekben a te szereteted és hűséged hozta vissza Izraelt az otthonába. Köszönjük Aggeust és Zakariást, köszönjük Esztert és az ő történetét, és köszönjük a prófétát, Malakiást, aki olyan sok mindent megjövendölt. Megjövendölte, hogy meglátogatsz minket, először majd Keresztelő János személyében és próféciájában. Mi pedig tanúi vagyunk, hogy a prófécia beteljesedett, és az Úr napja valóban eljött, amikor Jézusban testet öltöttél, és megszabadítottál minket bűneinktől. Köszönjük azt is, drága Jézus, hogy újra el fogsz jönni. Így imádkozunk: „Jöjj el, Jézus, újból, jöjj el közénk!”Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Tegnap egy kicsit felidéztük az üdvösségtörténetet Ábrahámtól, Izsáktól és Jákobtól kezdve az egyiptomi rabszolgaságig, onnan Mózesig, Józsuéig, és beszéltünk a nép folyamatos hűtlenségéről. Izrael jól haladt a visszatérés időszakában, hiszen kevesebb volt a bálványimádás és a megosztottság, növekedtek a hűségben, mégis újra hibáztak. A prófétáknak figyelmeztetniük kellett a fogságból visszatérőket, akik nem akarták elkezdeni a templom építését. 

Nehemiás visszament Artaxerxész királyhoz, mert bár engedélyt kapott a jeruzsálemi újjáépítésre, nem szabadult fel a király szolgálata alól. Amikor azonban újból visszatért Jeruzsálembe, azt tapasztalta, hogy amennyire meg tudnak a dolgok változni jó irányba, annyira vissza is tudnak jönni a régi megszokások. Amikor visszaért, azt látta, hogy a nép ismét hűtlen lett Istenhez. Nehemiás rendet tett: helyreállította a templomi istentisztelet rendjét és megszüntette a vegyesházasságokat. Indoklásként Salamon király példáját állította a nép elé, aki már elkövette ezt a hibát: „Nem így vétkezett Izrael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még őt is bűnre csábították. S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hűtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nőket vesztek feleségül?” (Neh 13,26-27). Az Újszövetség vége felé Pál apostol is hasonló gondolatokat fog majd kifejteni a Korintusiaknak írt leveleiben: „Ha szeretnéd, hogy a családod hitbeli egységet alkosson, nem bölcs lépés, ha a hitbeli egység hiányában alapítod meg.”

A házassággal és annak felbontásával kapcsolatos kérdések Malakiás könyvében is felmerülnek: „Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene” (Mal 2,16). Az Úr egyértelműen fogalmaz, mert itt a házassági hűségről, mint szövetség megszegéséről van szó. Szövetség pedig Isten és az Ő népe között is köttetett, mintha azt mondták volna egymásnak: „én a tiéd vagyok, te az enyém vagy mindörökre”. 

Malakiás neve azt jelenti: „az én hírnököm”, és rajta keresztül az Úr tényleg nagyon tisztán és érthetően beszélt népéhez. Körülbelül Ezdrás és Nehemiás idejében élt a Krisztus előtti ötödik században, és ugyanúgy, mint Nehemiás, folyamatosan szembesítette a népet tettei súlyosságával. A könyvben több alkalommal is halljuk tőle, ahogyan felidézi a nép Isten elleni lázadását. Rögtön az 1. fejezet a következő „párbeszéddel” indul: „Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket?” (Mal 1,2). Izrael mintha észre sem venné azokat a dolgokat, amiken keresztül Isten kimutatta szeretetét. Nem veszik észre, hogy őket választotta ki a nemzetek közül, hogy harcolt értük, hogy táplálta és vezette őket. 

A papokat is vád éri: „Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? – ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet? – Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? – Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni” (Mal 1,6-7). A jó iránti vakság és érzéketlenség mögött a papi hivatás romlása, a házasság megszentségtelenítése és az isteni szeretet félreértése áll.

A 2. fejezet 17. versében megfogalmazott gondolat hasonlít a mai kor emberének gondolkodásmódjára: „Terhére vagytok az Úrnak szavaitokkal. Azt kérdezitek: »Mivel vagyunk terhére?« Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Úr színe előtt mind, aki gonoszságot művel, mert az ilyenekben telik kedve” (Mal 2,17). Manapság nagyon sokan úgy gondolják: „Ha Isten mindenkit százszázalékosan elfogad, akkor mindenki rendben van úgy, ahogy van”.

Szélsőségek között mozgunk, hiszen arra is hajlamosak vagyunk, hogy teljesen elfelejtsük, hogy Isten szeret minket. A tragédiák és igazságtalanságok láttán gyakran kérdezzük: „Hol van most az igazság? Hol van most az Isten?”

Ide kapcsolódik az úgynevezett „moralista-terápiás deizmus” fogalma, amelyet Christian Smith szociológus vezetett be. Ez arra a módra utal, ahogy a mai nyugati ember Istenhez viszonyul. Ennek lényege a fent említett három szóból levezethető. Az első dolog csak annyi, hogy ne legyünk rossz emberek, ez a lényeg (moralista hozzáállás). A második, hogy Isten azért ott van nekünk, amikor éppen szükségünk van rá (terápiás jelleg). A harmadik gondolat, hogy alapvetően nem annyira avatkozik be az életünkbe (ez a deista elképzelés). Emlékeztek: „a gép forog, az alkotó pihen”… Ez egy „polcról levehető és visszatehető” Isten, aki mindig azt gondolja, amit mi. Azt szereti, amit mi és azt utálja, amit mi is utálunk. Christian Smith azt fogalmazta meg, hogy a legtöbb amerikai, szinte felekezettől függetlenül, igazából így gondolkodik. Talán a magyarok sincsenek ezzel másképp…

Malakiás könyvének 3. fejezete gyönyörű próféciákat tartalmaz Jézusról. Szó van a későbbi Keresztelő Jánosról, az előfutárról is: „Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik?” (Mal 3,1-2). Az Úr Jézus akkor lépett be a szentélyébe, amikor megtisztította a templomot, de már csecsemőként is, amikor Simeon felismerte őt, és ezt mondta: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek” (Lk 2,29-32). 

Végül a 3. fejezet vége felé az Úr nagy napjáról esik szó: „Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani” (Mal 3,19-20). Isten üzenete tehát az, hogy nem feledkezett meg rólunk. Tőlünk, akik féljük az Ő nevét, hűséget és engedelmességet kér, mert újra el fog jönni. Hiszen Malakiás próféciája rólunk is szól. Jézus eljött, 400 évvel azután, hogy Malakiás leírta ezeket a szavakat – de ma is eljön a Szentlélek által, és újra eljön majd dicsőségben az utolsó ítélet napján.

Ezért arra kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk készen állni. Ne csak adventben készüljünk évről évre első eljövetelének megünneplésére és felidézésére, hanem ismerjük fel jelenlegi eljövetelét is, amikor belép az életünkbe, és Szentlelke erejével és igazságával jelen van közöttünk. És készüljünk az ő nagy, végső eljövetelére is: az utolsó ítéletre, amikor Jézus eljön ítélni élőket és holtakat.

Arra kérjük Istent, segítsen készen állnunk az Úrnak arra a nagy napjára.

Ne haragudjatok, tudom, hogy hosszú volt a mai nap, de ez a Visszatérés időszakának utolsó napja. Holnap elkezdjük a Makkabeusi felkelés időszakát, ami nagyon izgalmas lesz.

Rengetegen vannak, akik a következő időszak könyvei közül sokat még soha nem olvastak. Sőt, sokan azok közül is, akik már 281 napja velünk tartanak ezen az úton, és a Biblia jelentős részét végigolvasták, most egészen új területre érkeznek.

Nagyon várom, hogy együtt olvassuk a Makkabeusok első és második könyvét, Sirák fia könyvét és a Bölcsesség könyvét. Annyi nagyszerű dolog vár még ránk!

Ezután pedig elérkezünk Lukács evangéliumához, és onnantól már teljesen az Újszövetség világában járunk. És ez már tényleg nagyon közel van, egy röpke hónap és már ott is leszünk.

Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.