28. nap: Az égő csipkebokor – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Egyiptom és a Kivonulás
Ima
Mennyei Atyánk, hálát adunk neked Igédért és saját magadért, mert veled lehetünk és kegyelmedben élhetünk. Tudjuk, hogy bízhatunk benned! Mindenben számíthatunk rád, most is, ebben a pillanatban. Hirdetjük, hogy jó vagy! Befogadjuk szeretetedet és megnyugszunk békédben. Ámen! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!
Elmélkedés
Folytatjuk utunkat a Kivonulás és a Leviták könyvében, és egy nagyon fontos részhez érünk. Sokan látták az „Egyiptom hercege” című filmet, de nem mindenki olvasta a Szentírásból azokat a részeket, amikor Isten megszólította Mózest az égő csipkebokorban.
Van, aki a mai részhez érve észrevette, hogy tegnap a Kivonulás 2-ben az állt, hogy Mózes elvette Cipporát, Reuel lányát. Ma meg azt látjuk, hogy Jetró volt az apósa. A biblikusok többsége megnyugtat, hogy ez ugyanaz a személy, akit két különböző néven is neveztek, hasonlóan Jákobhoz, aki ugye Izrael is volt. Más magyarázat is van, miszerint Reuel az egész nemzetség feje volt, Jetró pedig Cippora tényleges atyja…
De nem ez a mai nap fő üzenete. Hanem az, hogy Isten megszólítja Mózest az égő csipkeborból, és kinyilvánítja: Hallottalak titeket, láttalak titeket, mélyen érintenek népem szenvedései és törődöm veletek. Hallottam kiáltásaitokat! – Amikor felkiáltasz az Úrhoz, és úgy tűnik, hogy nem válaszol, akkor emlékezz erre az esetre! Évszázadok teltek el úgy, hogy Izrael fiai szörnyű körülmények között éltek, bár a termékenység áldása rajtuk volt. Nyögték a kényszermunkát és rabszolgákként tartották őket. És Isten egész idő alatt hallotta és személyesen szerette mindannyiukat. Számos módon meg is áldotta őket, még akkor is, ha ezek még nem jelentették a rabszolgaságból való szabadulást a számukra. Ez nagyon fontos valamennyiünk számára!
Lehetünk szörnyű szituációkban, amikor kiabálunk, hogy szabadíts meg ebből a helyzetből! Hallgasd meg most ezt a konkrét imádságomat! És sokszor tapasztaljuk, hogy Isten nem szabadít meg abból az adott helyzetből, de ez nem jelenti azt, hogy ezer más módon – szó szerint: ezer más módon – nem áld meg minket! Fontos, hogy észrevegyük: csak azért, mert Isten még nem válaszolt erre az adott imánkra, nem mondhatjuk, hogy semmilyen imánkra nem válaszol! Csak mert még nem áldott meg úgy, ahogyan szeretném, nem mondhatom, hogy más ezer módon nem áldott meg engem. És Izrael – bár szörnyű körülmények között éltek – számos módon megtapasztalta Isten gondoskodását és segítségét a rabszolgaság ideje alatt is…
Isten, aki küldetést ad Mózesnek, feltárja előtte a jövőt: Azt akarom, hogy a néppel majd visszatérj erre a helyre és itt imádjatok engem! (Vö. Kiv 3,12) Ez egy kulcsfontosságú részlet, ami megnyitja nekünk az egész Kivonulás könyvét. Isten azt mondja, hogy nem csak azért szabadítalak meg benneteket, mert a rabszolgaság rossz és gyötrelmes. Nem csak azért, hogy szabadok legyetek, nem csak azért, hogy visszatérhessetek az Ígéret földjére, hanem azért, hogy imádhassatok engem! Figyeljetek! Az Úr önmagának szabadítja meg ezt a népet, hogy olyan néppé váljanak, aki képes imádni őt. És kéri is őket, hogy imádják. Valójában ez egy ajándék a számunkra!
Ezért nézzünk most vissza a Leviták könyvére is, a 2. és 3. fejezetre, az ételáldozat és a közösségi áldozat témájára. Ezek olyan módok, ahogyan Isten a régi időkben kérte, hogy imádja és dicsőítse őt az ő népe. És fontos felfigyelnünk arra, hogy tőlünk milyen imádást és dicsőítést vár most, az Egyház és a Szentlélek korában, a kereszténységen belül. Azt akarja, hogy a szentmisében imádjuk őt, és nagyon fontos, hogy megtegyük, amit kér! Erre az imádásra és istentiszteletre vagyunk teremtve, és mindent megadott nekünk hozzá, hogy ezt megtehessük. Ez óriási ajándék!
Óriási ajándék nemcsak hallani ezeket a szavakat, nemcsak elmondani őket nektek, hanem együtt imádkozni veletek. Arra hívlak benneteket, hogy továbbra is imádkozzunk egymásért. Még nem jutottunk el oda, amikor Isten megszabadítja a népét az egyiptomi rabszolgaságból — ez a történet viszonylag hamar következik majd —, de addig még számos tapasztalaton kell keresztülmennünk.
Ezeken haladunk át holnap és az elkövetkező napokban. Addig is folytassuk az egymásért való imádságot. Kérlek benneteket: imádkozzatok egymásért, és imádkozzatok értem is. Én imádkozom értetek. Ez az út hosszú, és nem hiszem, hogy egyedül végig tudnánk járni, ezért szükségünk van egymásra. Én számítok rátok, és ezzel mindannyian így vagyunk. Úgyhogy Imádkozunk egymásért, segítjük egymást, és én már várom, hogy holnap újra találkozzunk.
