274. nap: Kitartás ellenszélben

Korszak: Visszatérés

Bevezető megjegyzés!

Ez a 274. nap. Ez tudod, mit jelent? Azt, hogy ha jól számoltam, akkor megtettük az út háromnegyedét. Gratulálok! Már nincs sok hátra, és együtt biztosan sikerülni fog elérni a Szentírás végéig. Már jócskán benne vagyunk Nehemiás könyvében: ma a 4. és 5. fejezetet olvassuk.

Emellett elkezdjük Eszter könyvét is. A Mike Schmitz atya által használt Revised Standard Version szerint pedig Eszter könyvét a 11. és 12. fejezettel kezdjük – mindjárt elmondom, miért. Tehát ma Eszter könyvének 11. és 12. fejezete következik, még akkor is, ha a Bibliádban csak 10 fejezetet látsz.

Emellett a Példabeszédek könyve 20. fejezetének 27. versétől a 30. verséig tartó részét olvassuk.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ma is a Szent István Társulat kiadásában készült Bibliából olvasok, ahol Eszter könyvének elején az első fejezet első felének verseit nem számok, hanem betűk jelölik. Nagyon izgalmas!

Miért is van ez így?

Azért, mert Eszter könyvének szöveghagyománya meglehetősen összetett. Van Eszter történetének egy olyan része, amelyet lényegében minden keresztény elfogad, ugyanakkor vannak olyan részei is a könyvnek, amelyeket nem minden keresztény hagyomány tekint a Szentírás részének.

Ahogyan Luther Márton a reformáció idején a hét deuterokanonikus könyvet sem sorolta az Ószövetség protestáns kánonjába, úgy Eszter könyvének bizonyos részeit sem fogadta el.

Ennek egyébként korábbi előzményei is vannak, hiszen még Szent Jeromosnak is voltak fenntartásai egyes deuterokanonikus könyvekkel és Eszter bizonyos részeivel kapcsolatban. Ugyanez igaz más szakaszokra is, például Dániel könyvében Zsuzsanna történetére vagy Bél és a sárkány történetére – ha még emlékszel rájuk abból a régi, távoli időből, amikor ezeket olvastuk.

Az ortodox és a katolikus Egyház azonban úgy ismerte fel, hogy ezek a részek is sugalmazottak, tehát a bibliai kánonhoz tartoznak. Ezeket nevezzük a deuterokanonikus részeknek.

És hogy Eszter történetét időrendben, érthetően tudjuk végigolvasni, a Revised Standard Version Bibliában 11. és 12. fejezetként jelölt résszel kezdünk, mert kronológiailag ezek állnak a történet elején.

A Szent István Társulat Bibliájában az Eszter könyvéhez tartozó első lábjegyzet így magyarázza ezt: „Ez a rész (mármint az említett 11. és 12. fejezet) csak a görög fordításban maradt ránk. Szent Jeromos függelékként csatolta a héber szöveg latin fordításához. A következő szöveggel vezeti be ezt a részt: »Ez áll a közhasználatban levő kiadás elején, de sem a héberben, sem más fordításban nem található.« Ez is sugalmazott szöveg. A görög szöveg alapján hozzuk itt, de a Vulgata versbeosztásában”.

Magyarul a függeléket, mint minden tisztességes csatolmányt eredetileg a könyv végére tette Szent Jeromos a 10. fejezet után. Ez a 11. és 12. fejezet az angol nyelvű Revised Standard Version Bibliában, amit Mike Schmitz atya használ. És azért, hogy mi szegény olvasók könnyebben megértsük a történetet, a Szent István Társulat Bibliájában az Eszter könyve elejére került, mégpedig az első fejezet elejére, ahol időrendben a helye van. De mivel ez függelék, és így nem hivatalos része az első fejezetnek, ezért betűk jelölik a verseket és nem számok. A számok csak a valódi első fejezet első versétől jelennek meg az „r” betűvel jelzett vers után. Szóval a mi Bibliánk számozása szerint Eszter könyve első fejezetének elejére helyezett függelékkel kezdünk, és az „a”-verstől az „r”- versig fogunk ma olvasni az első fejezetben, ami a Revised Standard Version Bibliában a 11. és 12. fejezet. (Csak halkan jegyzem meg, hogy Eszter könyvében később is lesznek ilyen betűkkel jelzett versek, de ez most ne zavarjon össze a kelleténél jobban.)

Azért remélem, az előbbi magyarázat segít egy kicsit, amikor a saját Bibliádban követed az olvasmányokat, és azt mondod: „Ó, így már érthetőbb.” Legalábbis remélem, hogy így már érthetőbb. Amúgy maga a történet majd minden konfúzióért kárpótol, úgyhogy ne aggódjatok egy cseppet sem!

Ima

Mennyei Atyánk, hozzád fordulunk, dicsérünk és magasztalunk téged. Köszönjük neked az igét, a te igédet, amelyet ma nekünk szánsz. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy szeretettel és méltó módon fogadhassuk, hogy bölccsé tegyen minket, és hogy mindent a te fényedben lássunk! Láthassuk a te igazságodat és a te akaratodat! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Drága idősek, akiknek a haja már nem egészen olyan színű, mint amilyen eredetileg volt, a mai részben nemcsak vigaszt, hanem bátorítást találhattok: „Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük” (Péld 20,29). Az ifjak tehát az erejükkel dicsekedhetnek, az öregek pedig az ősz hajukkal, a bölcsességükkel. Milyen fantasztikus a Szentírás, hogy még az őszüléssel kapcsolatos kérdésekre is találunk benne válaszokat.

Nehemiás könyve, 4. fejezet. Mit láttunk eddig? Láttuk, hogy Nehemiás visszatér Jeruzsálembe, Júdába, és elkezdi a város falainak újjáépítését. Sok ember dolgozott az építkezésen, mindenki a saját részén. Egészen lenyűgöző, mennyire megáldotta Isten ezt a bátor vállalkozást. A 2. fejezetben, amikor Nehemiás Artaxerxész király mellett állt és bort szolgált fel neki, a király észrevette, hogy tisztviselője nagyon maga alatt van. „Miért szomorú a tekinteted?” – kérdezte a király. Nehemiás imádkozott, majd elmondta neki, hogy mi nyomja a szívét. A király pedig megkérdezte: „Mi a kívánságod?” Nehemiás újra imádkozott, utána pedig azt válaszolta: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem” (Neh 2,5). Artaxerxész pedig megadott minden szükséges erőforrást, ami Nehemiás küldetéséhez szükséges volt. Ezen az ügyön egyszerűen végig az Úr áldása nyugodott.

Egy Istentől megáldott misszió azonban nem azt jelenti, hogy a folyamat ne ütközne akadályokba. Szinte szükségszerű, hogy az Úrtól kapott és áldott küldetés teljesítése közben előbb-utóbb ellenállással is találkozni fogunk. Nehemiás 4. fejezetében például Szanballaton és cimboráján, Tóbiáson keresztül érkezett az ellenállás, akik a munkásokat látván gúnyolódni kezdtek: „Mit csináltok itt? Tényleg azt hiszitek, hogy felépíthetitek ezt a falat?” 

A rosszakarók összeesküdtek Jeruzsálem ellen, hogy megtámadják és megöljék a falépítőket. Nehemiás erre bíztatni kezdte a népet: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra, és harcoljatok…” (Neh 4,8). Mindössze öt fejezetet olvastunk eddig, de minden egyes fejezetben kiderül, hogy ez az ember nemcsak jó vezető, hanem igazán Isten embere. A megküzdéshez a lehető legjobb utat választja: „Imádkozzunk Istenünkhöz!” Milyen gyakran van úgy, hogy mi ezt teljesen elfelejtjük, vagy elhanyagoljuk. Amikor az Istentől kapott feladatunkban akadályba ütközünk, az első gondolatunk általában nem az ima, hanem egyszerűen kétségbeesünk: „Na, majd én megoldom… Jaj, így már nem fog menni, inkább feladom”. Nehemiás két dolgot tesz: először imádkozik, majd őrséget állít. Teljesen bízik az Úr erejében, kéri az Ő segítségét, ugyanakkor gyakorlatias is. Imádkozik, és közben azt is megteszi, amit ő maga meg tud tenni. Ez számunkra is nélkülözhetetlen – imádkozzunk, munkálkodjunk, de tegyük mindezeket az Úrba vetett erős bizalommal.

A nép fele folytatja az építkezést, a másik fele karddal és lándzsával a kezében őrködik, védelmezik egymást és éjjel-nappal dolgoznak. Nehemiás óvatos és megfontolt marad. A korábbi kormányzókkal ellentétben nem rak súlyos terheket a népre, nem adóztatja őket. Egy pillanatra menjünk vissza Salamon király fiához! Salamon keményen dolgoztatta a népet, ezért fia, Rechabeám azt a tanácsot kapta a vénektől, hogy ő legyen gyengédebb, és akkor a nép szeretni fogja. Rechabeám viszont azoknak a fiataloknak a tanácsára hallgatott, akik arra biztatták, hogy legyen még keményebb uralkodó, mint amilyen az apja volt. Rechabeám a rossz tanácsot követte, és az ország kettészakadt. Nehemiás azonban bölcsebb, ő nem akarja kihasználni az embereket, és nem úgy tekint rájuk, mint akik azért léteznek, hogy kiszolgálják őt. Pusztán azért van ott, hogy szolgálja az Urat. Egyike a kevés, következetesen erényes alakoknak a Szentírásban. Rengeteget tanulhatunk tőle arról, milyen Isten szíve szerinti emberként élni.

Az utolsó megjegyzésem Eszter könyvére vonatkozik. Van némi kavarodás a fejezetek száma és számozása körül. Eszter könyvének két szövegváltozata maradt ránk, egy rövidebb héber, és egy hosszabb görög nyelvű, amely a Septuagintában, az Ószövetség görög fordításában található. Szent Jeromos Vulgátája, tehát az Ószövetség latin fordítása a héber szöveget vette alapul, és a görög nyelvű kiegészítéseket hat külön fejezetben a könyv végére helyezte. A későbbi fordítások azonban általában bedolgozták a görög kiegészítéseket a héber szövegbe, a megfelelő helyekre. Így a legtöbben hiába keresik a Bibliájukban a 11. és 12. fejezetet.

Szent Jeromos nagy érdeme, hogy hallgatott Damasus pápára, és megtartotta a görög szövegeket is. Elmondta a saját tudományos véleményét, a pápa pedig azt mondta: „Rendben, ez a te tudományos álláspontod, de itt van az Egyház történelmi és szent hagyománya – ezért maradjanak benne.”

Szent Jeromos pedig megtartotta őket.

És így jutottunk el oda, hogy itt van előttünk a Biblia – a maga teljességében, egyetlen szónyi csonkítás nélkül, ha fogalmazhatok így.

Ha korábban már olvastad Eszter könyvét, lehet, hogy soha nem találkoztál Mardokeus történetének ezzel a részével. Pedig később, amikor a király megkegyelmez Mardokeusnak, ennek lesz jelentősége. Most ugyanis megtudtuk, hogyan mentette meg Mardokeus Artaxerxész király életét. És most már azt is tudod, mi a történet háttere.

Óriási ajándék! Óriási ajándék, hogy ma is együtt lehetünk, még egy nappal tovább ezen az úton.

Elárulok neked egy kis titkot. Nem szoktam ezt túl gyakran mondani, de… minden nap imádkozom érted. Ezért, ha megengeded, én is szeretnélek megkérni valamire: kérlek, imádkozz értem!